 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| csilla |
2005.07.05. 17:22 [#452] |
Szóval, a vetkőzős lányokról szóló cikk „furcsaságai”:
Cím: „Le az elérhetetlen nőideállal!” Amiből egy szót sem értek, a felütés: „Istennőnek születtünk – ezt mindjárt az elején szögezzük le. Tudjuk ezt jól, benne van egy-egy mélyebb hanglejtésben, mások előtt rejtett simításban, és abban a nézésben…abban, amit úgy alulról felfelé küldünk.” Aki érti, szóljon.
Az ezt követő fárasztó közhelygyűjtemény-részt kihagyom. Akit érdekel: http://www.nlc.hu/cikk.php?cid=18471&id=256
Majd: „Nézzük a jó nőket. Gondoljuk mi. Valójában a huszonegyedik századi technikát csodáljuk: minden szépen ívelt csípőben van némi számítógépes trükk.” Oké. Azért a mellékelt fotó a 10 bátor nőről érdekes, mert a készítői a lehető legelőnyösebb megvilágítással éltek (jó, azt mégse kívánhatjuk, hogy rondák legyenek, nem? ;-)).
(Saját véleményem: a 10 nőből 4 azonnal vállalhatna fehérneműmodellséget, ha akarna, de vegyük úgy, hogy ez reprezentatív minta. Ám ennek fényében külön érdekes a cikk szerzőjének megjegyzése: „Nincs az a csodálatosan telt mell, nincs az a hamvas bőr és elbűvölően légies karcsúság, amit a retusőr képes kikerekíteni. [?] Hasonló van persze, jól láthatjuk a strandon: százból jó, ha egy.” Egy?
És nagyon bátor dolog lehet levetkőzni és megmutatni magam, ha tudom, hogy azért igen jól festek. Továbbá vö. a következő képaláírással: „Az objektív ezúttal tényleg objektív maradt.” Még szerencse.
Aztán: „Ráébredtek [ti. a Bp. Rádióban dolgozó nők], elveik hangoztatásánál többet ér, ha példát adnak. Ha megmutatják saját, nem tökéletes testüket – mégpedig nem szégyenlősen, hanem büszkeséggel”. Oké, ezt vö. az előbbiekkel, majd a későbbiekben elhangzó párbeszédrészlettel (Szilyvel): „Az elszánt, jogaiért küzdő, határozott nők egyszerre elhallgatnak, Nóra téredeit felhúzva mintha kicsit összezsugorodna a kanapé sarkában. „Istenem, mire vállalkoztam?! ez olvasható ki a tekintetéből. – Csak nem félsz? – De. – Klasszul nézel ki. És tudod, önmegvalósítás, női büszkeség… – Ühüm. Na jó, essünk túl rajta”. No comment.
Takács Alíznál kezdtem reménykedni, de ekkor közbelépett a cikkíró: „Ha kerekebb is itt-ott [mármint Alíz], magassága felveszi a plusszokat.” Még szerencse, hogy felveszi. Aranyos ez az állandóan változó nézőpont.
És a kedvencem (mikor kiderül, hogy tévések is jöttek a fotósok után a vetkőzést szemlélendő): „Ahogy előkerül a kamera, a bátorság eltűnik, mindenki bujdokol a sminkesszobában… a mozgókép mégiscsak más.” Hát igen, nézzünk ki „természetesen”, csak ne rosszul és ne mozgóképen.
Nem akarok álszent lenni, de akkor mit is döntöttek el ezek a lányok? Ha ŐSZINTESÉGBŐL vetkőzöm, akkor végig azon cidrizem, hogy hogy nézek ki? Továbbá köszönet a testi-lelki támogatást nyújtó pushupnak, a profi sminknek és frizurának – mint már írtuk korábban.
Ezt legalább annyira nem értem, mint az állatbőrök miatt meztelenül tüntető szupermodelleket. Csak hülyét csinálnak magukból, a nőkről nem is szólva.
És nem hiszem el, most látom, hogy a cikket az a Kempf Zita írta, aki anno egészen emberi cikkeket írt a Mancsba! Biztos nem értem az iróniát. |
| |
|
|
| Arruabarrena |
2005.07.05. 17:17 [#451] |
| palkata, bármennyire is furcsa, de ez az én véleményem, nem tudom miért annyira furcsa ez... tudom az se bizonyítható hogy nekem van igazam, csakis nekem, vagy csak neked, de a hozzáállásod meglehetősen érthetetlen egy ilyen fórumon. ha érdekel, előbb a másikba irtam és onnan copyztam ide |
| |
|
|
| csilla |
2005.07.05. 16:40 [#450] |
oké, palkata, csakhát a beszélgetések természete... de nyithatunk egy topikot a témában.
és akkor már ontopik: a legutóbbi két Maxima újabb skizofrénrohamokat okozhat olvasóinak: felváltva követik egymást a "de szeretem a testem kövéren is" és a "diétázz, diétázz már!" témájú cikkek. Hihetetlen.
Amúgy a múlt hetiben szerepeltek a Bp. Rádiós-lányok levetkőzve (ill. itt is szerepeltek). Nagy vallomások jöttek, pl. Szily Nórától, hogy őt meg a soványságáért kritizálták - csak az volt a már korábban említett álszentségek mellett a baj, hogy maga a lelkes cikk is tele volt ellentmondásokkal. Nézem a magát gátlásosnak valló, gyakorlatilag manökenalkatú Szilyt - ja, szörnyű lehetett levetkőzni. Van egy-két hátborzongató mondat is, majd bemásolom, ha lesz rá időm, de kb. ez a "3 diplomája van, mégis szégyelli az alakját" típusú benyögés. |
| |
| gem |
2005.07.05. 12:32 [#449] |
| Ismétlés a tudás anyja......ez egy ősöreg feminizmus :) |
| |
| palkata |
2005.07.05. 02:56 [#448] |
| (köszi, köszi Arruabarrena, igazán hálás lehetek neked. Inkább abban a muffos topicban válaszolnék, amibe először kopiztad be szóról szóra ugyanezt.) |
| |
|
|
| Arruabarrena |
2005.07.05. 00:30 [#447] |
Sziasztok, lányok!
Arousal-nővelőnek éreztem e kialakult párbeszédet, ezért mellékelem véleményem. A férfi és a nő sok mindenben különbőzik, többek között szexualis örömszerzésük élettanában is. A férfié gyorsabb és rövidebb, agresszivebb ha szabad ezt a szót használnom, és valahogy a körülményektől függetlenebb, biztos filogenetikai eredete van ennek. Egy férfi ennek hátul űtőjét nem éli meg, lehet hogy jó is így hogy nem tudja mennyivel érzelemfüggőbb és ezáltal jobb is, hosszabb és teljesebb is a női orgazmus. A nőiesség ezen oldalának szerintem szintén filogenetikai oka van, mégpedig az hogy a nőstény választja ki a megfelelő hímet (egészségesebb DNS-t fog kapni ha szebbet, terebélyesebbet választja, és ez a nagy természetet szolgálja), ahogy ez visszajön egy másik dimenzióban is, mégpedig maga a megtermékenyítés momentumában, ahogy több spermium ólálkodik a petesejt körül, és egy lesz beengedve. A férfié tehát pillanat függőbb, ingerfüggőbb, legyen az vizuális például, mondjuk főleg ez. És szerintem a pornó, mint egy jó számítógép vírus ezt a programtervezési felszínt támadja meg és csinál többnyire jó üzletet. És válik az ugynevezett felgyorsult világ, vagyis inger hajhászó-paternalisztikus, teljesítmény centrikus világ szerves részévé. Az hogy a férfiak utánna még dühüket fejezik ki a pornó királynők iránt, miután jól elélveztek, az abból fakadhat, hogy az a férfi szidja őket, aki az anyai elkényeztetés, érzelmi kisajátítás karanténjában személyisége és érzelmi élete egy adott szintjén megrekedt, és elkényeztetett mivoltában továbbra is az élvezeteket hajszolja, és érzelmi infantilizmusában nem képes affektiv közeledésre, csak a rég fennálló dühöt, amit férfiként nem lépes megoldani, ismételten, impotensül a női nemre önteni. |
| |
|
|
| palkata |
2005.07.04. 23:10 [#446] |
| (Nem szeretnék ünneprontó lenni, vagy bárkit fölöslegesen korlátozni, de most már igen sok itt az offtopic. Nem lehetne ezt a témát egy hozzá jobban illő bármelyik másik topicbann folytatni, vagy nyitni neki egy újat? És akkor ez megmaradhatna reklám- média- köznyelvnek. Hm?) |
| |
|
|
| huha |
2005.07.04. 22:53 [#445] |
Ha megengedtek egy gondolatkísérletet ...
Ha feltételezzük, hogy a gyermek tudja mit akar, akkor érdekes lenne azon is elgondolkodni, hogy a tankötelezettség 16 éves korig vajon nem kényszer-e.
Ha megengedjük, hogy a gyerek el tudja dönteni, hogy válás esetén melyik szülője tud a fejlődésének, lehetőségének megfelelő legjobb körülményeket biztosítani számára, akkor vajon azt miért nem engedjük meg neki, hogy 8 éves korában munkát vállaljon és miért nem engedjük, hogy szavazó joggal rendelkezzék...
Túl sok felelősséget azért nem érdemes szerintem a gyerekek nyakába pakolni, mert pont azokat a reformokat semmisítenénk meg velük, melyeket a huszadik század elején kezdtek el számukra biztosítani. Ne feledjük, hogy a gyerekmunka addig általános volt, mind az iparosodott mind a nem iparosodott országokban. Komoly emberjogi vívmány az, hogy a gyereket gyereknek tekintjük; azaz feltételezzük, hogy x éves koráig joga van gyereknek lenni, joga van sőt kötelessége iskolába járni - szankcionáljuk a szülőket, akik ezt nem tartatják be.
Ha pedig gyerek, akkor mentesíteni kellene az olyan döntések alól, amelyeket esetleg ő hozna. Komolyan. Ez általános esetben, megtartva azt a felfogást, hogy az általánosítás veszélyes, azt jelenti, hogy lehetőség szerint ne a gyerek vállaljon felelősséget a szülei életéért, esetleges rossz döntésükért... Persze ehhez a "felnőtteknek" is meg kéne tanulniok "felnőttként" létezni, ami sokszor komoly kihívást jelent.
Ez csak egy elméleti gondolatkísérlet kezdete, a végiggondolása szerintem komoly fejfájást is okozhat...
|
| |
|
|
| hallohallo |
2005.07.04. 20:08 [#444] |
szóval meg lehet kérdezni a gyereket, sőt szerintem meg kell, de a döntés nagyon nagy teher lehet neki!
|
| |
| hallohallo |
2005.07.04. 20:07 [#443] |
| egy ismerősöm 11 éves korában kellett, hogy döntsön, kivel marad (nem mesélem el a sztorit mer túl bonyolult, nem válás volt, de megkérdezték, hol és kivel akar lakni ill. leélni az életét). döntött szegény, pedig egyformán szerette a két embert, és leginkább az motiválta, hogy az egyiküknél anyagilag jobban jár... azóta is bűntudata van, pedig már majdnem 30 éves. |
| |
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
