 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
|
|
|
|
|
|
| polaris |
2005.09.23. 00:13 [#1278] |
Bátortalanság vagy közszolgálati üzenet a férfias Híradó?
"...Az, hogy a fő műsoridőben sugárzott híradóban a férfiak maradtak benn, a nők pedig korábbra-későbbre szorultak, sajnálatos - mondja Gács Anna, az ELTE média tanszékének adjunktusa. Szerinte az volna kívánatos, ha a nők a tévében is minél többféle szerepben, és a férfiakkal egyenrangú félként szerepelnének. Gács Anna szerint hajlamosak vagyunk azzal áltatni magunkat, hogy a nők médiabeli alulreprezentáltsága vagy sértő megjelenítése nem annyira az előítéleteken alapul, mint inkább a rossz beidegződéseknek, a bátortalanságnak, a fantáziátlanságnak köszönhető.
Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes arra emlékeztet, hogy a nyolcvanas években készült egy összehasonlító kutatás, amelyben amerikai, nyugat-európai és magyar nőknek tették fel a kérdést: érte-e őket igazságtalanság vagy hátrányos megkülönböztetés a nemük miatt. Az eredmények azt mutatták, hogy a legtöbb igazságtalanságot az amerikai nők tapasztalták, azután a nyugat-európaiak, legvégül pedig a magyarok.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a szocializmus idején - és azóta - a magyar nőket kevésbé éri hátrányos megkülönböztetés, hanem azt, hogy a magyar nőkben mindez kevésbé tudatosodik, illetve, ha mégis, akkor kevésbé merik megfogalmazni. Ha megfogalmazzák, végképp nem fordulnak jogorvoslatért.
Tehát tűrnek - állítja Bódis. Inkább kétszer annyit küzdenek azért, hogy teljesítményüket a társadalom értékelje. Az írónő szerint, ha egy nő férfiasnak tekintett, azaz férfiak által agresszíven uralt területeken és pályákon jelenik meg, azonnal célponttá válik. Azonnal a pálya veszélyes elnőiesedése kerül szóba, ami a bújtatott szexizmust lefordítva azt jelenti: a munkaterület elértéktelenedik, gyöngül. Ha a nők a nőiességüket nem leplezve, magukat nem férfinak kiadva sikeresek, esetleg még jobbak is, mint az adott helyen dolgozó férfiak, akkor hiteltelenként igyekeznek félresöpörni őket. Sikereiket a szerencsének vagy külső tulajdonságaiknak tudják be..."
http://www.nol.hu/cikk/378173/ |
| |
|
|
| polaris |
2005.09.22. 16:11 [#1277] |
bocsánat, hogy nem linkelek, de muszáj idetennem:
Masnik nélkül - 2005. szeptember 21.
... elborzongtató az, hogy ez a közszolgálati TV-nél történik, amelynek viszont demokráciából példát kellene mutatni. Ez viszont, ami ott történik, nem demokrácia, hanem kirekesztés. Az ugyanis tény, hogy egy ilyen látványos helyen, mint a TV Híradója azt üzenik, hogy az újságírás férfihivatás, és csak a férfiak hitelesek, a nők nem. A társadalom számára lényeges, hogy milyen arányban vannak képviselve a nők a képernyőn és a szerkesztőségekben, mert ez meghatározza a nemekről alkotott véleményeket.
Mivel a tömegkommunikációnak központi szerepe van a tartalmak (jelentések) és jelenségek közvetítésben, a TV-nek ez a lépése azt idézi elő, hogy bebetonozza a nemek közötti különbséget, tehát nemhogy enyhíti, hanem hozzájárul az amúgy is patriarchális magyarországi társadalom megszilárdításához.
Ezen kívül, mivel az objektivitás iránti vágy az újságírásban (is) fikció, és a médiára elsősorban az nyomja rá a bélyegét, aki a műsort készíti. Így az újságíró, jelen esetben a férfi világnézete megy át az előállított adáson, és ily módon befolyásolja a realitást. Ez a lépés egyértelműen annak az eredménye, hogy a férfiak nagyobb hatalommal rendelkeznek a média területén, ők szabályozzák a nyilvános diskurzust, és állítják elő a valóságkonstrukciót, és válnak ilyen formán a cselekvés irányadóivá.
Ahhoz azonban, hogy a társadalomban minden szinten megváltozzon a patriarchális struktúrát felmutató kultúra, pontosan az olyan intézményekben kell egyenlő paritást teremteni, melyekben sok a multiplikator, tehát ahol az egy főre eső hírszórási arány a legnagyobb, és ez pedig a média, elsősorban a TV és elsősorban a híradó.
Kutatások azt feltételezik, hogy a képernyőn és a szerkesztőségekben feltűnő nők arányának növekedése elősegítené a társadalmi diskurzus feministább irányába terelését is.
Persze ehhez az is kell, hogy a nő ne csak mint 'masni' jelenjen meg a képernyőn, tehát ne mindig azon sztereotípiák képében jelenjen meg, amely egyértelműen a társadalomban elfoglalt másodrendű szerepére utal, hanem olyan szerkesztőként, hírszerkesztőként, aki befolyásolhatja a hírszerkesztést, és képes arra, hogy a nők speciális életkörülményeiből adódóan elsősorban a nők perspektívájából világítsák meg az eseményeket.
A társadalom feministább irányba való terelése viszont elősegítené, hogy lassan erőszakmentesebb társadalom lenne belőle.
Tehát végső soron politikai akarat kérdése ez, vagyis az, hogy akarja-e egy társadalom politikai vezetése, hogy a társadalom patriarchális struktúrája megváltozzon, és hajlandó-e ehhez operatív intézkedésekkel hozzájárulni.
Úgy látszik, nemigen. Sajnos az 'öregecskedő feleség' sem volt nyelvbotlás, beleillik ebbe az egész tendenciába.
Tényleg elképesztő!
Létre kéne hozni egy női mediaszakszervezetet. De legelső lépésben Pálffynak nyilvánosan oda kellene ítélni a lócitrom díjat.
Marsovszky Magdolna (München)
http://www.emasa.hu/mondo.php?id=504
|
| |
|
|
| polaris |
2005.09.22. 15:51 [#1275] |
| kérdezzük meg Szász Annát! Az övé jó, biztos nem lenne ellenére - vagyunk itt többen kollégák... |
| |
| hallohallo |
2005.09.22. 15:27 [#1274] |
| de ha mondjuk van egy ilyen levél, ami letölthető, és elküldjük legalább 10-en (vagy sok ezren :)), akkor már nagyobb az esély, hogy el is olvassák és esetleg reagálnak is rá |
| |
| polaris |
2005.09.22. 15:25 [#1273] |
| ja: a paprika-szopós zöld plakát-kampányról... |
| |
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
