szőrtéma:
én most is ezzel szenvedek, a szőrös hónaljat már nem problematizálom. mondjuk nem is csoda, mert a sok kínzástól (házi gyanta) megritkult, szóval alig van némi kis hónaljszőröm, ezzel minden gond nélkül csimpaszkodom a buszon ujjatlanban, akinek nem tetszik, borotválja a sajátját.
de a szőrös láb még mindig frusztrál.
ha csak néhány lányt ismernék, aki ezt bevállalja, már nem hiszem, hogy zavarna. athénban centis lábszőrökkel rohangásztam miniszoknyában, mert így is azt nézték, hogy milyen szép formájú a lábam, magyarországon viszont bárhogy nézhetek ki, mindeg a hibát keresik majd.
fanszőrzet: na ez mindennél undorítóbb.
azt még elviseltem, amikor a bikinivonalat találták ki, jó, ne lógjon ki a felszabott bugyiból. mondjuk én sosem hordtam felszabott fürdőruhát, tehát legfeljebb azt a pár szálat szedtem le a combomon.
aztán egyszercsak közölte a nővérem, hogy undorító őskövület vagyok, mert az egészet le KELL szedni. hogy miért, azt ő sem tudja.
megerősíthetem, hogy a borotválástól gyulladnak a szőrtüszők, én a krémtől befulladok, a gyantától sokaknak bevérzik a bőre. az epilátorról nem is beszélve. valójában csak szenvedést okoz ez a divat, és én is megkérdeztem a férfiismerőseimet: egy kivétellel (ő borotválkozós szépfiú) mind azt mondták, hogy szeretik, ha egy punci szőrös, de legalábbis semmilyen ellenérzést nem kelt bennük.
egy begyulladt, gyennyedző azonban...
én mindig úgy voltam vele, hogy mindenki a saját preferenciáit teljesítse, ne másokéit.
az én pasim például ragaszkodna ahhoz, hogy a lábam szőrös legyen, mert olyan jól eljátszik vele, de ha engem zava, akkor igenis le fogom szedni. |
SZOC&POL 
