hhhhhhhhhhhhhhhhh
szerencsémre én is csak mot olvastam.
ezt válaszoltam neki (mé? csak neki lehet nyilvánosan genyázni?):
Kedves kollega!
Örülök, hogy egyáltalán eljöttél a Feminista Almanach 2005. című kötetünk bemutatójára, még ha késve is, és még ha maradni nem is volt módod a végéig, megértem, az embernek sok dolga van néha.
A cikkedet most olvastam, én sokat röhögtem rajta, mások nyilván megbántódtak, újságíróként azt gondolom, ha kérdezel, könnyebb dolgod lett volna.
Azért vagyok nagyobb megértéssel irántad, mint mások, mert magam is végigjártam ezt az utat - "mi a fene ez", "jaj, most minek ez", "ne már", "micsoda ostobaság" stb. -, igaz, én beleestem abba a csapdába, hogy, mint minden riport- és interjútémámban, alaposan elmélyedtem ebben a gondolatkörben is.
Az más kérdés, hogy az ember több okból nem ír le ilyen mondatot: "Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium támogatásával összehozott könyv a MINők (Magyar Internetezők Egyesülete) és a NőTárs Közhasznú Alapítvány támogatásával készült, a megkapó külsejű és szimpatikus Csapó Ida (MINők) szerkesztésében", méghozzá azért, mert egy ember nem a külseje vagy a szerző iránt érzett szimpátiája alapján mérendő - bármennyire is megkapónak és szimpatikusnak találtad Csapó Idát, a kötet felelős szerkesztőjét (többek között). Énnekem sem privátim, sem újságíróként eszembe nem jutna téged az alapján megítélnem, aznap milyen csini ruci van rajtad - számomra sokkal többet elárul rólad a munkád. Esetünkben a cikked.
Egyébként ha van egy kis időd, olvass bele a kötetbe is, szerencsére nem csupán abból a három oldalból áll, amelyet módodban állt végigfutni.
Jó böngészést a továbbiakban!
Török Monika
a kötet társszerkesztője
|
SZOC&POL 
