Látom, felraktad a blogodra;)
Annyit azért hozzáfűznék, hogy nem látom ennyire sötéten a dolgokat, szerintem nem mentegetés. Sőt, egy ilyen kapcsolat akár még működhet is - amennyiben a nőnek erre az anyáskodó szerepre van igénye! Ismerek ilyen házaspárt, a férfit és a nőt is, a fickó nem ilyen hisztérika, hanem néha elég gyerekes dolgai vannak:S De talált magának egy olyan nőt, aki elanyáskodik fölötte, láthatólag mindkettejüknek így szép az élet.
Ami viszont felháborított, hogy a pszichológusnő egyáltalán nem beszélt arról, hogy akinek ez nem megfelelő, az nagyon szenved az ilyen kapcsolatban, hiszen a nő folyton csak ad és ad, állandóan el kell játszania a megértőt, de ő vajon mit kap? Ez a pszi.nő belehajszolja a pácienseit a mártír-szerepbe? Pofátlanságnak tartom az ő részéről, elképzelem, hogy megvígasztalja a kliensét, hogy nem ő tehet a szituációról, aztán zsebrevágja a pénzt. Vajon arról beszélnek-e, hogy ez jó-e a nőnek? Hogy megfelelő-e neki a párkapcsolat? Miért mindig csak ő hozzon áldozatot? Ezzel tulajdonképpen helyben hagyja, hogy a nőt kihasználják, hiszen ez így van rendben.
Remélem, a férfi-klienseinek is ugyanezt mondja, és még véletlen sem azt, hogy "uram, ez a kapcsolat kiszipolyozza Önt, valóban így képzelte az életét?".
Az, hogy ha nem kap az ember dicséretet gyerekkorában, nem erősítik az önbizalmát, az valóban ide vezethet, ezzel vitatkozni nem lehet. Egyébként ettől is frusztráló a gyes, különösen egy alacsony önértékelésű embernek, mert sosem kap az ember a környezetétől pozitív megerősítést (kritikát annál többet). De ez itt off, nem akartam a topikot telesírni.:) |
SZOC&POL 
