 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Stellamaris |
2005.10.05. 12:58 [#542] |
Sztem nő nőgyógyászok tudnának mesélni, a férfi kollégák hogyan túrják ki őket...
Ha megnézed, minden pénzes orvosi szakmában a többség férfi (pl. plasztikai sebészet, nőgyógyászat). |
| |
|
|
|
|
|
|
| polaris |
2005.10.05. 12:27 [#539] |
wacak, ha szültél volna valaha, nem mondanál ilyeneket :)
feküdni a 9. hónapban sehogy sem kényelmes, háton se! a fekve szülésnél a nö a gravitáció ellen dolgozik, ez a dokinak a legkényelmesebb... kézre jön a baba. van, aki sétálna, guggolna, kádban feküdne, bordásfalra dölne... mert így érzi jól magát, mert így aktivan segít magán s a babán... felgyorsul a folyamat, mert kinek van kedve meg energiája elnyújtani, ami nagyon fáj... érted :)
ffi nögyógyászok ott uralják a szülészeteket (is), ahol ez anyagilag kedvezö nekik, pl. Mo.
Vannak helyek, ahol a nödoki doki, tehát betegségekkel mennek hozzá. A terhesség, a szülés nem betegség! A mama-baba gondozás másfajta tudást és tapasztalatot is igényel, nem csak orvosit. Vannak országok, ahol a doki csat 'tartalékjátékos' és akkor hívják, ha valami komplikáció van, pl. császárt kell alaklmazni, különben nincs jelen a szülésnél, 'csak' a szülésznö + ápolók, akik segítenek.
S van sok olyan ország is, ahol nöi nögyógyászok vannak többségben (orosz, svéd, iszlám országok...) |
| | Előzmény: [#534 | Wacak | 2005.10.05. 12:10] |
|
|
| Wacak |
2005.10.05. 12:23 [#538] |
Erre is jólenne valami válasz!
Akkor miért létezenek még férfi nőgyógyászok.
Én úgy tudom (lehet rosszul) a férfiak sokkal keresettebbek, mint a nők. Az én logikám szerint ilyen feltételek mellett senki nem tart igényt férfi nőgyógyászra.
Én tényleg azt hittem egy nőnek az a legkényelmesebb, ha a nő |
| |
| tarka |
2005.10.05. 12:19 [#536] |
"Én tényleg azt hittem egy nőnek az a legkényelmesebb, ha a nő fekszik a hátán és úgy szül. Micsoda fura pozitúrák kerülnek itt fel. "
Hehe... csak egyszer próbálj meg kakálni hanyattfekve. Bocs a hasonlatért. És azért egy babára a gravitáció is rásegítene, ha nem vízszintesen kellene kinyomni. A számodra fura pozitúrák alapvetően természetesek.
|
| | Előzmény: [#534 | Wacak | 2005.10.05. 12:10] |
|
|
| tarka |
2005.10.05. 12:16 [#535] |
Szia Őszirózsa!
Értem, amit mondasz, hogy az ismeretlennel állunk szemben, de ez önmagában még semmit sem jelent - ebből még nem lehet általánosítani. Mert van, aki megretten attól, hogy ezzel az ismeretlennel otthon találkozzon életében először, és van, akit meg elborzaszt a gondolat, hogy életében először épp ne otthon történjen meg vele. A kórház önmagában nem garancia semmire - ráadásul vannak gyengébben felszerelt vagy nem elég (esetleg nem elég jó) orvosokkal ellátott kórházak: és ott is szülnek nők.
"Nem gondol senki esetleg arra, hogy ez valami pszihés dolog, annak a traumának akaratlanul a gyerekre történő kivetítése, amit az anya a kórházi körülmények miatt élt át."
Dehogynem. De attól, hogy ezt így kimondod, még alapjaiban nem változik a dolog. Attól, hogy tudatosítom magamban, még ugyanúgy meg kell küzdenem érte, hogy megtanuljam őt szeretni.
Nem tudok, és nem is szeretnék erről a témáról általánosítva beszélni. Senkinek nem akarom a torkán lenyomni, hogy ez mindenkivel így kell, hogy legyen vagy hogy akárcsak bárkivel is előfordul rajtam kívűl. Merthogy ezt nem gondolom így. Azért is írtam csak a saját érzéseimről, mert abba - gondolom ez egyértelmű - nem lehet belekötni. Kérdeztetek és válaszoltam. Nem vetítettem előre senkinek, hogy egy ilyen vagy olyan szülés által jobban vagy kevésbé fogja szeretni a gyerekét.
"...de megláttam a picit, meghallottam a sírását és máris semmiséggé vált minden"- ezt is szokták anyák mondani. "
Igen, tudom, és irigykedtem is mindig az ilyen anyákra. Velem ez a kórházban nem történt meg. Borzalmas csalódás volt. Azt gondoltam, hogy én vagyok a defektes. Úgy érzem, hogy én a harmadik szülésemmel váltam anyává.
"A szülés az egy akkor is személyes és bensőséges saját élmény, ha kórházban történik, ha császármetszéssel történik, a kórház csak a környezet, az orvos csak a segítség és a személyzet, oké nem jók a körülmények és a személyzet gyenge, de maga a szülés magasztossága és élménye érzelmileg, belül bennünk anyákban zajlik, egy kicsit el kell vonatkoztatni a körülményektől és arra kell koncentrálni, hogy belül a szívünkben és a lelkünkben mi történik, hogy mégiscsak, bármilyen körülmények között is az élet örök csodájának vagyunk éppen a főszereplői, ketten a babával és ezt az összjátékot, lesi, várja, csodálja szívrepesve a harmadik főszereplő a papa..."
Ebben igazad van alapvetően, épp csak azt felejted el, hogy nem vagyunk egyformák. Hogy ezt nem lehet napiparancsba adni, hogy valaki így vagy úgy éljen meg dolgokat. Szerintem fantasztikus, ha valaki el tud annyira vonatkoztatni a körülményektől, annyira ki tudja zárni a külvilágot, hogy mindez sikerül neki. Nekem nem ment :-( Itthon viszont nem volt szükségem rá, hogy bármit kizárjak a figyelmemből, hogy másra fókuszáljak, mert itt lehetőségem volt rá, hogy valóban a belső történéseket figyeljem, miközben tudtam, hogy Ágiék minden másra ügyelnek.
|
| | Előzmény: [#520 | "mégmindignő" | 2005.10.05. 08:24] |
|
|
| Wacak |
2005.10.05. 12:10 [#534] |
Akkor miért létezenek még férfi nőgyógyászok.
Én úgy tudom (lehet rosszul) a férfiak sokkal keresettebbek, mint a nők. Az én logikám szerint ilyen feltételek mellett senki nem tart igényt férfi nőgyógyászra.
Én tényleg azt hittem egy nőnek az a legkényelmesebb, ha a nő fekszik a hátán és úgy szül. Micsoda fura pozitúrák kerülnek itt fel. |
| | Előzmény: [#532 | polaris | 2005.10.05. 12:00] |
| polaris |
2005.10.05. 12:03 [#533] |
"kifejezetten nyúzni őket, mert akkor figyelnek rád.
de azért elég hervasztó" - ez nagyon hervasztó... miért csak akkor figyelnek rád, ha jattolsz, ha kiköveteled magadnak? és aki ezekre nem képes??? |
| | Előzmény: [#531 | haziboszi | 2005.10.05. 11:54] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
