 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| emese |
2006.05.12. 19:33 [#1072] |
Minden kismamanak boldog Anyak Napjat kivanok! legyen nektek sok segitsegetek, es egy kicsi szabad idotok is hogy onmagatokat ne kelljen elfelejteni! Legyetek megalldva olyen gyerekkel aki nem felejti el a mamat ha oregedes jon, vagy betegseg.
Babba Maria alldjon minden anyat egesz eveben ne csak most.
|
| |
|
|
| ins omnia |
2006.05.12. 19:20 [#1071] |
azért, mert nem segít a feldolgozásban, hanem teljesen elrémít, hogy mind lelkileg, mint fiziológiailag és mindenhogyan behozhatatlan hátránnyl indul a császáros baba.
és mindezt olyan kutatásokkal igazolja, amely kutatások hitelessége nagyban megkérdőjelezhető (nem maga a kutatás, hanem a kutatás módja és kérdésfeltevései. jól tudjuk, hogy a kutatási eredmények nem annyira egzakt dolgok, mint sokan hiszik. a kutatás kimenetelen nagyban függ a kiindulóponttól, a kutató hozzáállásától, attól, hogy miféle válaszokat vár.)
tehát ezekre a kutatásokra (bár érdekesek) nem kell mérget venni, viszont aki amúgy is traumatikusan élte meg császárt, annak ez nem segít, csak rosszabb lesz. szerintem... |
| | Előzmény: [#1070 | tarka | 2006.05.12. 18:10] |
|
|
| tarka |
2006.05.12. 18:10 [#1070] |
és végül itt is a könyvek:
A szeretet tudományosítása szerintem is meglehetősen hülye cím, de valójában mégiscsak fedi a tartalmat: tudományos érveket, statisztikákat, kutatásokat közöl arról, hogy a szeretet kialakulását miként befolyásolja a várandósság, a szülés, és a szülés utáni első pár perc, óra milyensége. Nem elméletekkel, fikcióval traktálja a kedves olvasót, hanem tényeket közöl. Szerintem tényleg érdemes elolvasni, és elgondolkodni rajta.
A császármetszéses könyvet nem olvastam, utólag is bocs, hogy így ajánlottam, de egyrészt Odent neve, másrészt számomra hiteles forrás állítása alapján mertem ajánlani.
Arra azért kíváncsi vagyok, hogy miért épp olyannak nem adnád a kezébe, akinek komoly traumát jelentett a császár. |
| | Előzmény: [#1052 | ins omnia | 2006.05.02. 12:36] |
|
|
| tarka |
2006.05.12. 17:34 [#1069] |
Szia ins omnia, itt vagyok, bocs, hogy ilyen sokára - elsodort itt az élet :-))
A magam tapasztalatából nem tudom neked megmondani, hogy helyes-e az elméleted (szex-szülés), csak abból tudok kiindulni, amit másoknál látok, akik elsőre is otthon szültek (vagy kórházban, de amennyire lehet háborítatlanul), szóval hogy nekik elsőre is jó élmény volt, vágyták, hogy újra átélhessék és nem jelentkezett semmi, az enyémhez hasonló probléma a gyerekükkel való kapcsolatuk alakulásában.
Azt én is úgy gondolom természetesen, hogy nem csak a szülés befolyásolja, hogy hogyan alakul az anya és a baba kapcsolata, de az alapok valahol ott vannak mégis és nehéz továbblépni, ha ez nincs rendben. Olyan, mintha egy ház építésénél mondjuk a második emelet elkészülténél jönnél rá, hogy a folyamatos problémáid a rossz alapozásból adódnak. És miközben próbálnád a rossz alapokat (egy már meglévő ház alatt!) kiigazítani, addig pluszban még a fölsőbb emeleteket is építened kellene tovább. Nem tűnik egyszerűnek... |
| | Előzmény: [#1051 | ins omnia | 2006.05.02. 12:16] |
|
|
| tarka |
2006.05.12. 15:49 [#1068] |
Persze, bármiről lehetne beszélgetni, de az előző hozzászólásoddal épp te futottál bele ebbe a körbe, hogy otthon kontra kórház. Hozzáteszem, sokadszor is, hogy én (ugyan otthon is szültem és emiatt "otthonszülő" vagyok) továbbra sem az otthont állítom szembe a kórházzal, hanem a háborítatlanságot a beavatkozásokkal teletűzdelt szüléssel.
A konkrét esetről annyit, hogy a neonatológus sem tudott volna segíteni, kórházban sem tudtak volna mást tenni, mint amit Ágiék otthon megtettek. Ha megnézed Ágiék statisztikáját, akkor meg egyértelmű, hogy jóval kevesebb probléma adódik náluk, mint a koplikációmentesnek igérkező kórházi szüléseknél.
Még annyit, hogy én meg épp olyan esetet ismerek, ahol kórházban veszítettek el babát, a rengeteg orvos és felszereltség ellenére, puszta "figyelmetlenségből", és épp emiatt szült legközelebb otthon az a lány.
Azt próbálom itt valahogy elmagyarázni, hogy aki úgy dönt, hogy otthon szül, az nem felelőtlenül vág bele, hanem hosszas és alapos mérlegelés után teszi mindezt, netán még megfűszerezve rossz kórházi tapasztalatokkal. Én sem kérdőjelezem meg senkinek a döntését, és elfogadom, hogy a maga értékrendje, prioritásai alapján a _számukra_ legjobb döntést hozza, amikor kórházban szül. Szeretném,ha rólam sem gondolná senki, hogy felelőtlen vagyok - merthogy nem vagyok az - bár amennyi sületlenséget előadva neveztek már gyerekgyilkosnak, nos hát azt kell, hogy mondjam, hogy ez egyre kevésbé érdekel. Azt viszont fontosnak tartom, hoy beszéljünk róla, egyrészt mert szerintem ez egy jó dolog, másrészt pedig azért, mert egyelőre hátrányos megkülönböztetésben van részük az otthonszülőknek, ami viszont felháborít. Szeretném, ha a lányaimnak már nem kellene harcolniuk azért, hogy szabadon dönthessenek. |
| | Előzmény: [#1066 | Barkimas | 2006.05.11. 23:35] |
|
|
| hakapeszia |
2006.05.12. 15:40 [#1067] |
| Még folyik a másodfokú eljárás. Viszont a halott baba ikertestvére, és az azóta - otthon, G.Á. segítségével - született kistesó jól vannak. |
| |
| Barkimas |
2006.05.11. 23:35 [#1066] |
| Szerintem lehetne szulesrol diskuralni az otthon kontra korhazban szulesen kivul is, de azert valaszolok. Pont van az ismeretsegi koromben olyan, aki korhazban szult es elveszette a gyermeket, ez nagyon fajo dolog. De engem biztos nem hagyna nyugodni a gondolat, ha ilyen helyzetben lennek, hogy ha latta volna neonatologus, akkor talan lehetett volna valamit tenni. Es a korhazi tragediaknal is millioszor vegiggondolja az ember, hogy megtett-e mindent, amit lehetett volna mindenki (anya, orvos, vedono, szuleszno stb.) |
| |
|
|
| tarka |
2006.05.11. 23:21 [#1065] |
Bárkimás lehet, hogy te csak a saját szülés-élményed miatt szülnél otthon, de szerintem a legtöbb otthonszülőnek nem ez az elsődleges szempont. Én azért szültem otthon, mert szerintem ez így volt a legjobb a gyerekeimnek (és mellesleg nekem is, de nem ez az érv volt a fontosabb).
Azt nem írta az MH, hogy a bíróság első fokon felmentette G.Á-t, mert nem történt semmiféle mulasztás részéről, illetve hogy kórházban is nagy valószínűséggel ugyanez történt volna?
És ha egy kórházban történik hasonló, akkor ugyanez eszedbe jut, hogy tudnál-e azzal a tudattal élni, hogy nem ott voltál a legmegfelelőbb helyen? |
| | Előzmény: [#1064 | Barkimas | 2006.05.11. 23:10] |
|
|
| Barkimas |
2006.05.11. 23:10 [#1064] |
| Semmi kozom hozza, de ha mar ez a szulni, szulni, szulni szinte masrol nem szol csak otthon szulesrol, egy fajdalmas hir, amit nyilvan lehet relativizalni, de attol meg igy van: MH keddi szamaban olvastam, hogy most helyeztek vad ala egy anyat, aki 2003-ban otthonaban szult ikergyermekeket es egyik gyermeke masfelves koraban meghalt, allitolag szules kozben keletkezett serulesek miatt. Azt most hagyjuk, hogy korhazi nogyogyaszok mit mondanak erre. Nekem nincsenek ikreim, nem tudom milyen egy ikerszules, de hihetetlenul megrazott a hir. (Van egy 2003-ban szuletett es egy kozel masfeleves gyerekem. Belegondoltam egy pillanatra, hogy tudnek-e azzal a gondolattal elni, hogy nem dontottem-e felelotlenul, amikor az otthon szulest valasztottam. Az en szules elmenyem miatt, a gyerekem elete aran.) |
| |
|
|
| csilla |
2006.05.11. 15:28 [#1063] |
| tarkabab: én mindenképpen szeretnék majd dúlát vinni, ha arra kerül a sor. más kérdés, mit szólnak ehhez a t. kórháziak. bár egy dúla kis hazánkban alighanem fel kell legyen vértezve lelkileg. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
