 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| ins omnia |
2005.10.06. 12:48 [#582] |
| ja #516 tarka tovább: magyar viszonyokon azt értem, hogy nincs az otthon szülésnek infrastruktúrája. nem csak az, hogy "nem áll a kapuban a mentő", szükség esetére, de ha mégis be kell menni, orrba-szájba szivatják, lehülyézzék stb. aki otthon kezdte, minden eszközzel igyekeznek megnehezíteni a dolgát a kórházban, az adminisztrációban stb. ezt értem m. viszonyon. hogy tehát ha nem megy minden simán, akkor még rosszabb, mint ha eleve kórházban kezded |
| |
|
|
| ins omnia |
2005.10.06. 10:24 [#581] |
#516 tarka, kösz az őszinte választ. én maximálisan értem ezt a folytonossághiányt, a megszakítottság érzését, ami kórházi szülést illeti. szerintem ezt jól megfogalmaztad.
ugyanakkor annak is igaza volt (asszem törökmóni), aki azt mondta, hogy az első gyereknél még minden olyan más, és vlsz tényleg tanulni kell a szeretet is, nem csak új jön (kutatások szerint ha egy anya elhagyja, megöli stb. az újszülöttjét, az a legtöbbször az elsp 72 órában történik. ugyanis a kötődés időhöz kötött, ma úgy gondolják a kutatók, hogy nem eleve adott diszpozíció, hanem a szoros közelségben alakul ki. vagyis tényleg "tanuljuk" a szeretetet, ha nem is tudatosan, hiszen hormonális-biológiai háttere is, de mégis időhöz kötött)
tarka, azt hiszem, nagyon igazat mondtál, amikor azt állítottad: nem vagyunk egyformák, nem tudunk egyformán elvonatkoztatni a körülményektől. van olyan ember (pl. anyukám), aki a saját ágyán kívül sehol máshol nem tud jól még aludni sem. lehet ez hiperszenzitivitás v éppen rugalmatlanság, de ha valakinek ennyire számít a megszokott környezet, hogyan is tudhatna idegen helyen komfortosan szülni?
szerintem is ez egyéni és zsigeri dolog, nem lehet rajta tudatosan változtatni, nem lehet elhatározni, hogy lesz ami lesz, úgyis megszülöm a gyerekem a kórházban, aki csak az enyém és ki tudom zárni a körülményeket.
én pl. remegek minden kórházban, főleg a nőgyogyón. pedig (vagy mert?) a szüleim orvosok. próbálom magam trenírozni, de nem nagyon megy. |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.06. 09:25 [#580] |
Nem is vettem személyeskedésnek, csak jónak láttam megokolni, megmagyarázni az én nem értésemet "homofóbia" iránt...
Egyébként bár én is gondolkozó elme is vagyok, de másrészt szeretem a dolgokat a maguk természetességében elfogadni és megélni...ezért nem fedeztem fel sosem a saját viselkedésemben a nemiséget, a nőiség használatát, pedig lehet, hogy tudat alatt, ösztönösen használtam...használom
Ez az egész téma, bennem nagyon mély dolog, kicsi korom óta készülök arra és meg is valósítottam, minden általam fontosnak tartott ponton, hogy ne legyek olyan, mint az anyukám, nem volt nehéz...
Anyu egy szigorú, pontos, kötelességtudó, komoly, szinte mosolytalan, hozzám képest "kissé rideg", érzelmeit palástoló, kemény nő volt és csak az öcsém felé volt képes kimutatni a szeretetét...
Szerencsésnek érzem magam, hogy eleve alaptermészetemnél fogva pont az ellentéte lettem...én egy vidám, mosolygós, laza, sok szeretetet adó és sok szeretetre vágyó lény vagyok és mindig azt igyekeztem hangsúlyozni, (nem külsőségekben megmutatkozó, nem kirívó eszközökkel)hogy nő vagyok, nagyon is nőies...
(van egy nagyon jó barátom, olyan férfi, aki időnként "bosszantó női szándékos és eltúlzott, figyelemfelkeltő csacsakaságokra, un. női praktikákra" fel szokott sóhajtani, "jaj, ti nők", ilyenkor vitába szoktam szállni vele és védem a nőket...egyszer egy ilyen vitában megkérdeztem "és én talán nem vagyok nő?" Jaa, Te?, de, nagyon is!, csak egészen másképp" azóta sem tudom igazán, mit akart ezzel mondani, de azt éreztem, hogy dícséretfélének szánja...)
(ez kicsit Freud lesz, az anyával való gyermekkori kapcsolat mélyen rögzül a tudatalattiban és kihat egész életünkre) Nálam ez úgy volt, hogy egész életemben nagyon vágytam az anyám szeretetére, de gyengéd lenni igazán hozzám csak az apai nagyanyám és az apám tudott, apás lettem...felnőtt nőként (normális vagyok, nem él bennem traumaként, magam dolgoztam fel) minden ösztönös és tudatos törekvésem szerint más lettem, mint az anyám...lehet, hogy ez is egy mélyebb oka nálam a több férfibarátnak, a férfi társaságban jól boldogulásnak stb. Egész gyerekkoromban az egyébként nagyon művelt apám "hurcolt" magával (anyám féltékeny volt, nem ment vele, de egyedül nem mehetett)múzeumokba, könyvtárakba, kirándulásokra, táborokba, rendezvényekre, előadásokra, koncertekre, színházba...egy bizonyos szinten ez nagyon jó volt, imádtam menni és nagyon sokat tanultam, türelmes volt hozzám, mindig magyarázott, minden épületről, "fűszálról" volt egy története, ezeket megkaptam Tőle, sok sok vidámsággal és tovább tudom adni a gyerekeimnek...a művészetek és a kultúra szeretetét is vele szívtam magamba...és hát egyszerűen "férfipárti" lettem...(no ennek nincs köze a nőgyógyászhoz, csak talán a többi így kicsit érthetőbb, az én esetemben) |
| | Előzmény: [#579 | grund | 2005.10.05. 22:48] |
|
|
| grund |
2005.10.05. 22:48 [#579] |
oszirozsa, nem allitottam hogy az lennel. (homofobia) nem feltetlenul jelent "titokban" vonzodast, sokszor inkabb csak egyfajta felelem (az ismeretlentol - a szokatlantol, ez szerintem bizonyos fokon teljesen normalis, es mindenkiben benne van, bar tudatossaggal lehet rajta dolgozni.
csak valoban erdekel(ne) ennek a jelensegnek az eredete, okai (jelenseg, sok no kedveli inkabb a ferfi nogyogyaszokat; jelenseg, hogy az altalaban no gyereknogyogyaszok utan eles valtassal egybol ferfiak "keze koze kerul" egy felnott leanyzo - tehat nem teged szeretnelek elemezni, elitelni meg plane nem.. meg veletlenul sem.)
ezek az okok nagyon melyek, rogzottek - ezt lattuk, ezt latjuk, tehat ez tunik termeszetesnek - egyebkent lehet hogy nem csak annak tunik, de az is.. csak amig nem ismerjuk a mozgatorugokat, eleg nehez eldonteni. en meg mar csak ilyen elemzo lelkuletu volnek, meg szinten ami szivemen a szamon - ugyhogy ha nem fogalmaztam pontosan, azert meg egyszer elnezesedet kerem. de a kivancsisag marad. szemelyeskedes nelkul. |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.05. 22:20 [#578] |
Vagy nagyon hülye,vagy nagyon fáradt vagyok, de ez nekem túl bonyolult, túl magas,: vagyis elutasító lennék a saját nememmel és éppen ezért rejtetten közben vonzódom...na, menjen mindenki a fenébe ilyesmivel, nem vagyok elutasító, vannak barátnőim, teljesen normálisan kezelem az egész nemiséget, olyannyira, hogy fel sem ismerem Márkus Lászlót kivéve az azonos neműekhez vonzódókat...
Hát nem tudtam, hogy ezt jelenti...de nem is érdekel...
Azt hiszem túl öreg vagyok én már az ilyesmihez és nagyon jól érzem magam a fóbiamentes, normális régimódi kis életemben, boldogságban a párommal...!! |
| | Előzmény: [#576 | torokmonika | 2005.10.05. 21:11] |
| polaris |
2005.10.05. 21:21 [#577] |
| ...e kísérlet eredménye sokaknak meglepö lehet, de megtörtént egy ismerösömmel is, hogy fennhangon 'undorodott'..., ám mikor egy homo barátommal 'leteszteltettem' - határozottan homonak muttakozott mégis. |
| | Előzmény: [#576 | torokmonika | 2005.10.05. 21:11] |
| torokmonika |
2005.10.05. 21:11 [#576] |
| homofóbia? nos, amikor a homoszexussal szemben van ellenérzésed. egyébként egy hetvenes évekbéli amerikai pszichológiai kutatás kimutatta, hogy azok a FÉRFIAK, akik a legjobban ágáltak és köpködtek a homoszexualitás ellen, amikor beültették őket egy homoerotikus (férfi) pornóra, a legnagyszerűbben erektáltak. tehát az elfojtás egy fajtája a szélsőséges elutasítás - ezúttal is. |
| |
| "mégmindignő" |
2005.10.05. 19:19 [#574] |
| Nem sértettél, csak szeretem tisztázni a legjobb tudásomszerint a dolgokat, én maximálisan őszinte ember vagyok...mindent úgy gondolok, ahogy leírom, vagyis "ami szívemen a számon" - biztos sokszor nem jó, de megszoktam...egyszerű, így mindig kimondom a véleményemet és nem kell gondolkoznom, hogy mikor milyen szituban hogyan érveltem... |
| | Előzmény: [#571 | grund | 2005.10.05. 16:56] |
| polaris |
2005.10.05. 17:17 [#573] |
nögyógyász képzésre tán azért megy kevesebb lány, mert mennek az elvárások után... talán ez is szocializációs probléma.
a rákszürésekre menni / nem menni - szerintem szintén sokkal kedvezöbb lenne a helyzet, ha a nögyógyászra nem mint szükséges rosszra (kellemetlenre, stb.) gondolnánk, hanem, mint mondod, a testünkkel való törödés elemi igény volna (a száj/fog-helyzet se jobb!!!) |
| | Előzmény: [#572 | haziboszi | 2005.10.05. 17:11] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
