 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
|
|
| cibere |
2007.12.13. 02:34 [#686] |
parxol linke ay irodalom forumban
http://mek.oszk.hu/02000/02003/html/nter1881.htm
indexek ott olvashatok
A "nőiség" mint felforgatás:
a feminizmus és az anarchista szellemiség
A posztmodernizmus elsősorban szellemi és akadémiai irányzat, s kevés kivételtől eltekintve nem kapcsolódott konkrét, aktuális társadalmi-politikai mozgalmakhoz. Ez azért érthető, mert nyelvkritikai beállítódása a politikai ideológiák iránti mély szkepszist is magában foglalja, s így nehéz elképzelni, hogy gondolati tőkéje miként szolgálhatna valamely ideológiát követő napi mozgalmat. Ugyanakkor azonban a posztmodernizmus politikai jelentősége elvitathatatlan, két értelemben is. Egyfelől kritikai potenciálja valamennyi politikai "-izmus" egyoldalúságának, esetlegességének és érdekvezéreltségének kimutatására felhasználható. Másfelől a posztmodern nyelvelmélet gyakran éles kultúrkritikába fordul, s kimutatja a nyugati kultúrkör, illetve az emberi civilizáció alapvető társadalmi és nyelvi szerkezeteinek elnyomó jellegét. A posztmodernizmus itt a feminizmussal találkozik, s ez a találkozás egyszersmind a posztmodernizmus legkomolyabb politikai potenciált hordozó randevúja.
A feminista mozgalom első hulláma a múlt században, a női választójogért folytatott szüfrazsettmozgalomból született. A mozgalom az 1960-as években új lendületet kapott, s az élet valamennyi területén egyenjogúságot - egyenlő fizetést, karrierlehetőségeket, politikai képviseletet, szexuális élvezetet - követelt a nőknek (az abortuszhoz és a fogamzásgátláshoz való joggal együtt). E formális jogokért folytatott küzdelem mellett a feminizmus 1970-es évektől kezdődően azokra az informális, hétköznapi elnyomó magatartás-, tudás- és nyelvi formákra is figyelmet fordított, amelyek az említett formális jogok megléte mellett is akadályozzák a nők érvényesülését. A feminista kritika nyomán létrejött és valamennyi nyugati nyelvben bevetté vált egy új fogalom, a szexizmus, amely azokat az előítéletszerű, nemegyszer agresszív elvárásokat fedi, amelyek kötelező érvénnyel kötnek a különböző életterületeken való viselkedést az ember neméhez.[92]
Az informális, hétköznapi szexizmus megnyilvánulásainak és a mögöttük fekvő nyelvi-társadalmi mélyszerkezeteknek a kritikája az a terület, ahol a feminista elemzők felhasználták és politizálták a posztmodernizmus szemléletét. Így alakult ki számos feminista irányzat egyikeként a posztmodern feminizmus, amely ma - elsősorban Nyugat-Európában - a legnagyobb hatású akadémiai-értelmiségi feminista iskola.
A nyugati logikai rendszer válságba jutott, s nem tud megfelelni a posztmodern kihívásnak - állítják a posztmodern feministák, - s hozzáteszik: ez a válság nem semleges a nemek tekintetében. Végül is egy olyan narratív rendszer válságáról van szó, amelyet férfiak alkottak, s amely nem reprezentálja a "feminint", a "nőit". A nyugati gondolkodás vakfoltja ez: a "feminin" elmondatlan, kimondatlan, elnyomott maradt: "kiírták", "leírták" a történelemből; része a csend. Ez a csend hozzájárult a nők marginalizált és alávetett helyzetéhez, s ezt a csendet akarja megtörni a posztmodern feminizmus: felforgatni a meghatározó patriarchális gondolkodásmintát, megszakítani folyamatosságát.
A szubverzió vágya abból táplálkozik, hogy a nyugati gondolkodásmintát általában jellemző kétpólusú ellentétek [binary oppositions] (jó-rossz, igaz-hamis, menny-pokol, minden-semmi stb.) megléte szerkezetileg összefügg a férfi-nő ellentétpár jelentésével. Míg a maszkulin, a "férfi" érték a pozitív póluson elhelyezkedve előnyt élvez, addig az elnyomott feminin, "női" érték a maszkulin érték negatív lenyomataként, inverzeként, alvilágaként határozódik meg a hétköznapokban, a magas- és a tömegkultúrában.
A posztmodern feminizmus célja, a maszkulin logikai rendszer felforgatása egyben a nemi különbség újraalkotásának igényét is magában foglalja - köztük levő hierarchia nélkül. Ennek eszköze a feminista diskurzus, a női írás - a női történetírás, a női szépírás - megteremtése: a nőélmény kiírása. "A feminin szöveg - írja Helene Cixous - nem lehet kevesebb, mint felforgatás. Vulkanikus: megírása feltépi a férfibefektetéseket védő, régről felhalmozott tulajdont; nincs más út. A nő számára nincs hely, mert a nő nem férfi. Ha a nő valódi nő, ez azért van, hogy mindent szétzúzzon, hogy darabokra törje az intézményi kereteket, hogy szétrobbantsa a jogrendszert, s hogy megtörje az »igazságot« nevetéssel."[93]
A nőiség ebben az értelemben felforgatás, összefüggéstelenség, irracionalitás, többértelműség. Szimultán jelentése tudatosan megsérti a kétpólusú ellentétek maszkulin törvényeit. Célja, hogy megzavarja azokat a gondolkodási szerkezeteket, amelyekkel az uralkodó struktúrák jelentéseket hoznak létre, s megteremtik az "igazság" fogalmat, megjelenítik a "valóságot", és legitimizálják magukat. Röviden: a "nőiség" támadást intéz a meghatározott, objektív, fixált tudás és jelentés elképzelése ellen.
A posztmodern feminizmus tehát elveti "az identifikáció logikáját",[94] s ennek szellemében nem határozza meg a "nőiség" pontos tartalmát sem. A "nőiség" egyszerre több jelentést tartalmazó, anarchista szemléletet tükröző fogalma nem teszi lehetségessé és szükségessé a meghatározást. Lényege éppen a két nem fixált jelentéseinek, s az elnyomó gondolkodási szerkezet, a kétpólusú ellentétek rendszerének felforgatása. A nőiség így a felforgatás metaforájává válik - a "nőit" nem szükséges a nőkhöz, s a maszkulint a férfiakhoz kötni: a férfiak is lehetnek "nőiek", képviselhetik a "női", anarchisztikus szemléletet.[95] Vannak férfiak (bár túl kevesen) - írja Cixous -, akik nem félnek a nőiségtől."[96] A "nőiség" posztmodern feminista értelmezése így a felforgatás terét jelöli, amit bárki elfoglalhat: nők és férfiak egyaránt - bár a nőknek jobb esélyük van erre elnyomott helyzetüknél fogva.
Az elnyomó és általánosító nyugati logika mélyszerkezetének gyökeres felforgatása a társadalom és diskurzusai teljes újragondolásának és újrarendezésének követelményét jeleníti meg. Cixous szavaival a cél nem kevesebb, mint teljesen átírni a régi játékszabályokat, "felrobbantani a Törvényt".[97]
Miért pont úgy van, ami "van"; s miért kellene pont így lennie? - eme tiszteletlen feminista kérdésfeltevés hordozza az anarchista szellemiség örökségét. Az uralkodó rendszer és gondolkodási szerkezeteinek felborítása, a merev jelentések széttörése, a flexibilis, sokszínű jelentések propagálása és a hierarchiaellenesség azok a vonások, amelyek a posztmodern feminizmust az anarchizmussal társítják. S bár az anarchisztikus szemléletű posztmodern feminizmus csak egyetlen - elméleti - irányzata a sokágú feminista mozgalomnak, a mozgalom egészéről is elmondható, hogy az elnyomás - a patriarchális elnyomás - ellenében, a tekintélyellenesség, és az emberi emancipáció jegyében született. A feminizmus fő sodrát, fő hatásirányát általában az jellemzi, hogy a nők felszabadítását összekapcsolja a férfiakéval; mindkét nem számára megszüntetendőnek tartja a hierarchikus-uralmi viszonyt és az uralom- és erőszakmentes, kooperatív kapcsolatok létrehozásának a híve a nemek között."[98]
|
| |
|
|
| Gunga-Sam |
2007.06.01. 17:41 [#685] |
Hát, jól rám dörrentél... Meg is ijedtem rendesen, ezért neki is estem a netnek, és megpróbáltam némi információt szerezni a témáról. Az USÁ-t választottam, mert arról volt legegyszerűbb adatokat szerezni. Amit találtam, az nagyjából a saját (pre)koncepciómat támasztja alá: 150 éve még 10% alatt volt a női munkavállalók aránya, azóta fokozatosan nőtt, és 2000-re meghaladta a 60%-ot. (Volt egy kiugrás a II. vh. alatt, meg egy kis megtorpanás a 90-es években.)
"Female participation in the labor market grew dramatically in the 20th century. In 1900, only 19 percent of women of working age participated in the labor force, whereas 60 percent of them did in 1999."
(Donald M. Fisk: American Labor in the 20th Century)
Ami a háziasszonyokat illeti, az ő foglalkoztatásuk kezdetben elmaradt a szingli (:)))) társnőiktől, de aztán összeszedték magukat:
"Until the 1930s, most wage-earning women were unmarried. As late as 1960, only one-third of married women were gainfully employed--a figure that obscures a common pattern of irregular yet continuing labor-force participation. Only in the late twentieth century did that pattern decisively shift. In 1997, 61.3 percent of married women were in the labor force."
(Jeanne Boydston: Women in the Labor Force)
Némi további irodalom:
Ez inkább csak érdekességképpen:
Wikipedia: Women's history: Employment
Ezek már konkrét adatok, viszont sajnos csak a XX. sz. második feléről:
Women and the labor market: the link grows stronger
Developments in women's labor force participation
Ez meg itt egy kis jövendölés:
A century of change: the U.S. labor force, 1950-2050 |
| | Előzmény: [#680 | Mikianyukája | 2007.05.22. 23:56] |
|
|
| artemis |
2007.05.30. 14:48 [#684] |
Lányok! Az agond,hogy tájékozatlan önmagukat rendkívül butának mutató ffiakkal beszélgettek (nekem nincs mindig lehetőségem net-közelbe kerülni).Nem csak a feminizmus történetét kellene nekike elmagyarázni de a gazdaságit is.Szerintem jobb ha ők maguk pótolják ezeket a hiányosságaikat,hiába fogják ránk néha-gyakra ,hogy"osztjuk az észt" ehhet csak Istennek (..nőnek) van hatalma.
Azt javaslom ,hogy inkább egymással beszélgessünk... |
| |
| ButaTyuk |
2007.05.23. 00:29 [#681] |
| Én úgy látom, a cél a két terület (otthoni és bérmunka) egyensúlyba hozása. És nem csak a nőknél, hanem a férfiaknál is. Ennek lehet _eszköze_ a nemtől független gyes, a részmunkaidő, a fizetett házimunka, stb. Ideális az lenne, ha az egyén maga választhatná meg a harmonikus élethez szükséges eszközöket, módszereket. |
| | Előzmény: [#675 | Gunga-Sam | 2007.05.21. 19:36] |
| Mikianyukája |
2007.05.22. 23:56 [#680] |
| Gunga: Először is hol volt több háziasszony akárhány éve? Mo-n, Svédországban, Franciaországban, stb? Milyen feminista irodalom? Hogyan definiálod a háziasszonyt? Csak az USA (azaz egy ország) népszámlálási rendszerében is változott, hogy kit hogyan hívtak, részben pont politikai okok miatt. De mindegy, azt gondolsz amit akarsz. |
| | Előzmény: [#679 | Gunga-Sam | 2007.05.22. 20:53] |
| Gunga-Sam |
2007.05.22. 20:53 [#679] |
| Hát, ha ma több főállású háziasszony van, mint 50 éve, és 50 éve több volt, mint 100 éve, és 100 éve több volt mint 150 éve, akkor a teóriám természetesen azonnal és csúfosan megbukott. Viszont, ha ez így van, akkor a feminista "irodalom" (legalábbis felületesen olvasva) eléggé félrevezető... |
| | Előzmény: [#677 | Mikianyukája | 2007.05.22. 11:44] |
| Gunga-Sam |
2007.05.22. 20:49 [#678] |
"Mivel próbálják a folyamatot gyorsítani?"
Egyrészt "propagandával", másrészt politikai lobbitevékenységgel (kvóták, támogatások, uniós ajánlások, törvényi szabályozás, stb.) Én legalábbis ezekről tudok. :) Ha konkrét példákra vágysz, akkor nézd meg pl. a Global Gender Gap Index kritériumrendszerét. |
| | Előzmény: [#676 | sys | 2007.05.22. 03:30] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
