 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Mikianyukája |
2007.05.22. 11:44 [#677] |
Háziasszonnyá válás könnyen ment: ja, gondolj csak a textilgyári munkásnőkre (vagy a cselédekre, mondjuk József Attila Mamájára), meg a zsellérasszonyokra, vagy akár az ún gazdag parasztok feleségére. Vajon kiből volt több? A középosztálybeli feleségekből, vagy ezekből a nőkből. Jesszus.
"meg az átalakuló gazdasági/politikai környezetnek" igen, talán itt van a dolog kulcsa. |
| | Előzmény: [#675 | Gunga-Sam | 2007.05.21. 19:36] |
| sys |
2007.05.22. 03:30 [#676] |
'" a női munkavállalás már nem lehetőség, hanem kényszer. Jelenleg ezt a folyamatot próbálják gyorsítani/lezárni a feministák - meglátásom szerint."
A gazdasági kényszer sajnos igaz, főleg mifelénk. De hogy jönnek ehhez a feministák? Mivel próbálják a folyamatot gyorsítani? |
| |
|
|
| Gunga-Sam |
2007.05.21. 19:36 [#675] |
Vegyük pl. a munka világát. A "hőskorban" a feministák azt próbálták elérni, hogy a nők is vállalhassanak munkát, ha akarnak (mármint fizetésért :(), ennek jogi és gyakorlati feltételeit próbálták megteremteni. Ma viszont az a célkitűzés, hogy a nők dolgozzanak legalább annyit, mint a férfiak.
artemis beszélt a választás szabadságáról ([#666]): "Egy nőnek legyen joga megválasztani azt az életmódot amihez kedve van.Ha háziasszony akar lenni akkor lehessen az [...] Ha karriert akar akkor ahhoz legyen joga[...]". 100 éve az volt a helyzet, hogy a háziasszonnyá válás nagyon könnyen ment, a munkavállalóvá válás meg nehezen: azaz nem igen volt választási lehetőség. Aztán (köszönhetően a feministák áldásos tevékenységének meg az átalakuló gazdasági/politikai környezetnek) munkát vállalni egyre könnyebb lett, és valószínűleg voltak időszakok (persze mindenhol máskor), amikor tényleg lehetett választani: a kétféle életpálya nagyjából egyformán perspektivikus volt. Azóta viszont a háziasszonyi karrier egyre nehezebben megvalósíthatónak tűnik (a gazdaság a kétkeresős családmodellt "árazta be", a házasság már nem "kötelező" és nem is "holtodiglan-holtomiglan", stb.), azaz a választás szabadsága egyre inkább csökken: a női munkavállalás már nem lehetőség, hanem kényszer. Jelenleg ezt a folyamatot próbálják gyorsítani/lezárni a feministák - meglátásom szerint. |
| | Előzmény: [#674 | sys | 2007.05.21. 03:07] |
|
|
|
|
|
|
| Gunga-Sam |
2007.05.19. 20:16 [#672] |
Köszönet a felhomályosításért, és a "comparable worth" is remek kulcsszónak bizonyult. Azt hiszem sikerült is megértenem a dolgot. (Ha valakit még érdekel a téma, ajánlom az alábbi jól követhető szócikket (sajna angol).)
Az "ugyanazon munkáért ugyanannyi bért" jelmondatot ennek fényében kissé szerencsétlennek érzem, mert szerintem még egy gender ügyekben félművelt egyén (mint pl. én) is automatikusan két szomszéd box-ban dolgozó telefonos operátor bérkülönbségére gondol, nem pedig egy ápoló(nő) és egy nehézgépkezelő fizetése közötti eltérésre. Amúgy nekünk, kelet-európaiaknak utóbbi probléma központi bérszabályozással történő megoldását volt alkalmunk kipróbálni... Az átnézett cikkekből viszont az a benyomásom támadt, hogy a nyugaton ezt a megoldást valamiért nem preferálják ;), helyette inkább azt javasolják, hogy az ápolónők képezzék át magukat (vagy eleve tanuljanak inkább) nehézgépkezelőnek, így ápolónőkből hiány keletkezik, ami felnyomja az ápolónői és lenyomja a nehézgépkezelői béreket. A törvények biztosítják, hogy bárki bármilyen munkára jelentkezhessen, ha valamelyik munkahely mégis vonakodna a női nehézgépkezelőket alkalmazni, akkor szólni kell a legközelebbi feministának, hogy csapjon az asztalra... |
| | Előzmény: [#669 | Mikianyukája | 2007.05.16. 19:30] |
|
|
|
|
| Praxol |
2007.05.18. 01:05 [#670] |
Joyce Stevens:
"Mert a női munka sosincs kész,
és alulfizetett,
vagy meg sem fizetik,
unalmas vagy örökké ugyanaz,
s minket rúgnak ki elsőként,
és az fontosabb, hogy nézünk ki,
nem pedig az, amit csinálunk,
és ha megerőzakolnak, az a mi hibánk,
és ha megvernek, biztosan mi provokáltuk,
és ha felemeljük a szavunkat, csak nyafogó szukák vagyunk,
és ha élvezzük a szexet, nimfománok,
és ha nem, frigidek,
és ha a nôket szeretjük, csak azért van, mert nem tudunk magunknak 'igazi' férfit megkaparintani,
és ha az orvosnál túl sok kérdést teszünk fel, idegbetegek vagyunk ésvagy tolakodóak,
és ha önkormányzattól bölcsődéket, óvodákat várunk el, önzőek vagyunk,
és ha kiállunk a jogainkért, agresszívek és nem nőiesek,
ha meg nem, tipikus gyenge nők,
és ha férjhez akarunk menni, csapdába akarjuk ejteni a férfit,
és ha meg nem, természetellenesek vagyunk,
és mert hogy még mindig nem hozzáférhetô egy jó és biztonságos fogamzásgátló szer, a férfiak bezzeg a Holdon járhatnak,
és ha nem tudunk vállalni egy terhességet, vagy nem akarjuk, bűntudatot keltenek bennünk az aburtusz miatt,
és Sok-sok mások ok miatt a nőmozgalomnak vagyunk a tagjai."
itt olvasom: http://hungary.indymedia.org/cikk.shtml?x=36726 |
| |
|
|
| Mikianyukája |
2007.05.16. 19:30 [#669] |
Svédországban kisebb hátrányt jelent, ha kisgyereked van. Christy Glass kutatása szerint (nemsokára publikálja) Mo-n 1995 és 2000 között csökkent a nemek közötti fizetésbeli különbség, de ugyanezen idő alatt egy csomó nő, főleg kisgyerekesek kiestek a munkaerőpiacról. Tehát nem az a nagy különbség már, hogy mennyit keresnek a nők és a férfiak egymáshoz képest, hanem az hogy a nők egyáltalán bejutnak-e a munkaerőpiacra, és vissza tudnak-e menni kisgyerekkel. Ezt értettem azon, hogy "férfiasan" azaz megszakítás nélkül, rendszeresen napi 10+ órában kell dolgozni egyre több munkahelyen. Úgy, hogy egyre kevesebb a bölcsödei férőhely, főleg kisebb településeken, ahol soxor még az ingázási idő is hozzáadódik a munkaidőhöz.
Kérdezed hogy mit takar az "ugyanazon munkáért ugyanannyi bért" követelés? Háát, szerintem ez eléggé egyértelmű. Azonos beosztásban, azonos tapasztalattal, azonos képzettséggel, bla bla, dolgozó emberek keressenek uannyit.
De: a női és férfi fizetések közötti különbségek nagy része pont abból adódik, hogy a nők és férfiak _nem_ ugyanazokat a munkákat végzik: azaz horizontális szegregáció van. És egy csomó összemérhető, azaz hasonló munka esetén a férfi munka jobban fizetett, mint a női munka. A nehézgépkezelő (betanított munkás) pl többet keres, mint az ápolónő, ez csak egy példa, a saját családomból, de jó sok van.Sok ilyen van szakmákon belül is: a gyerekorvosok többsége nő, a sebészeké férfi. Ehhez jön a vertikális szegregáció, azaz a kiből lesz főnök kérdés.
Ezeknek a különbségeknek a feltérképezésére és kiegyenlítésére indult az USA-ban a "comparable worth" mozgalom, még a 80-as években. |
| | Előzmény: [#668 | Gunga-Sam | 2007.05.16. 18:02] |
|
|
| Gunga-Sam |
2007.05.16. 18:02 [#668] |
Mo-n kevesebb nő dolgozik pénzért (arányaiban) mint Svédországban. Nálunk aki nem tud "férfiasan" dolgozni, az gyakran teljesen kiesik a formális munkaerőpiacról. Aki bentmarad, az viszont majdnem annyit keres mint a férfiak.
Azaz Magyarországon "férfias"(?) munkárt a nő is "férfias" bért kap. Svédországban viszont lehet "nőiesen" is hozzáállni a munkához (kevesebbet dolgozni?), amiért kevesebb bér jár? De akkor mit takar az "ugyanazon munkáért ugyanannyi bért" követelés? |
| | Előzmény: [#665 | Mikianyukája | 2007.05.14. 09:12] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
