 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| tarka |
2006.05.16. 08:22 [#1082] |
A medence átalakulásához: azért azt a kilenc hónapot, amíg nem kis súllyal terheljük a medencénk izomatát, szalagjait, megérzi mindenki a szülés módjától függetlenül... :-(
A gátmetszés azért még nagyon sokat tud rontani a helyzeten... Bár azt sem szeretném, ha a hasamat vágnák fel... :-S
Odent könyv: éljen-éljen, hogy olvastad és tetszett!!
Császár feldolgozása: Geréb Ágiék időről időre tartanak császármetszést feldolgozó csoportokat. Talán érdemes lehet résztvenni egy ilyenen. Ja, ezt most inkább ins omnia nővére kapcsán jutott eszembe, hátha. |
| | Előzmény: [#1081 | okeni | 2006.05.15. 21:56] |
|
|
| okeni |
2006.05.15. 21:56 [#1081] |
Képzelem, hogy nem vidám dolog egy gátseb, de talán némi vigaszt nyújt, hogy a medence mindenképpen átalakul, ennek minden káros mellékhatásával, akkor is, ha császárral végződik a terhesség. Nekem gátseb nélkül 10-11 hónap volt, mire úgy-ahogy helyreállt az eredeti állapot (nem tornáztam).
A szeretet tudományosítását szerintem bátran el lehet olvasni, a kutatási eredményeket nem prekoncepció sugallta (igazából sajnos elég kevés kutatás zajlik ebben a témakörben). Odent maga, ha jól emlékszem valaha sebész volt, vagyis képzelhetjük, honnan indult. Korrekt könyv, és rendkívül érdekes, nem közismert pl. élettani dolgokat tudhat meg belőle az ember.
A császármetszés utáni trauma feldolgozásában pedig segíthet, ha vannak fogódzók - mi vezethetett a császárhoz, és hogyan lehetne javítani a következményeken - nem pedig csak homályos rosszérzés lézeng az ember fejében. |
| |
|
|
| ins omnia |
2006.05.15. 21:18 [#1080] |
szia pokuh, én első szülésnél is eléggé tudatában voltam, mi történik a velem, mégpedig leginkább akkor, amikor hagytak kibontakozni, ill. amikor a gyerekkel kapcsolatos dolgokat mondtak (pl. nagyon jó a szívhang, ez a gyerek meg se érzi, hogy mindjárt megszületik. érzem a haját, stb :)). vajúdás alatt végig pontosan éreztem, mit diktál a testem (nekem járkálva, támaszkodva esett jól), sajnos a kitolás alatt "lefektettek", és utólag visszagondolva ezért is lehetett, hogy "elvesztettem a fonalat" (tudtam, mi történik, de tehetetlennek éreztem magam)... ez is egy gyakori csapda, mint a gátmetszés: megígérik, hogy lehet választani, de aztán kiderül, hogy mégis fel kell mászni arra a szuper sokmilliós "szülőszékre", igazából ágy, csak a támlája állítható...
szerintem a tudatosságnak azért mindenképp feltétle a minél részletesebb előzetes tájékozódás, könyvek, beszélgetések stb.
*
megkérdezhetem, melyik az az ország, ahol olyan szerencsések a nők, hogy ilyen sokféle lehetőség áll rendelkezésükre (otthon, szülőotthon, kórház)? |
| | Előzmény: [#1057 | pokuh | 2006.05.05. 06:41] |
|
|
| seri |
2006.05.14. 09:00 [#1079] |
Szia Tarka!
Megvagyunk, megvagyunk...
Már alig hányok :)
A terv még áll, majd beszámolok, hogy haladnak a dolgok.
Puszi. |
| |
|
|
| tarka |
2006.05.13. 12:35 [#1078] |
Nem hallottam még olyanról, hogy otthon vágni "kellett" volna, de majd utána kérdezek.
Repedések adódnak, de azok többnyire felszíni sérülések, nem mélyek, össze sem lehet hasonlítani egy gátmetszéssel, többségében nem kell vele semmit sem csinálni, elvétve hallottam olyan esetről, hogy egy vagy két öltéssel összevarták, majd megkérdem ezt is, hogy mégis mennyire sűrűn van ilyen.
Lehet, hogy meglepő lesz, amit írok, de a barátnőm, aki bábatanonc Ági mellett azt mondja, hogy szerinte kórházban, ha nem választhatja meg szabadon a nő a kitolásnál a pózt, akkor talán jobb, ha vágnak, mintha úgy repedne, merthogy úgy valóban nagyon súlyos sérüléseket lehet szenvedni. De ha a szülő nő testére bízzák a póz megválasztását, akkor ennek szinte nulla a valószínűsége, hogy komoly repedés legyen belőle.
Ja, és ha varrni kell, az nem jelenti azt, hogy be kell menni a kórházba, ennyi felszerelése Ágiéknak is akad azért :-))
Szex: na ja, hát az nagyon nehezen állt helyre a szétszabdalt alfelemmel nálun is.
Az itthoni szüléseim után fantasztikus érzés volt, hogy kapásból tudtam ülni a seggemen, nem kellett óvatoskodnom hetekig, a szex is jó volt (a hormonális része nekem nem nagyon zavart be, mindegyik szülés után 3-4 hónappal már menstruáltam :-( ). De hát emlékszem rá, hogy milyen volt még szétvágva lenni, és valóban azt gondolom, hogy ez a rutinszerűen alkalmazott beavatkozás a nők megcsonkítása.
Nem tudom, mennyire alkati kérdés, nekem az intimtorna nagyon gyorsan segített helyreállítani az eredeti "állapotot". |
| | Előzmény: [#1075 | ins omnia | 2006.05.13. 09:33] |
|
|
| tarka |
2006.05.13. 12:23 [#1077] |
Szia Seri! :-))
Hogy vagytok? |
| |
|
|
| seri |
2006.05.13. 11:48 [#1076] |
Én két éve szültem és még mindig nem tudom hova tenni a gátmetszést.Én is megbeszéltem az orvossal,hogy ne legyen, de a kitolásnál csak annyit mondott, hogy nem fér ki a gyerek feje. Ez már ott helyben kiakasztott. Úgy éreztem, hogy teljesen semmibe vettek, hogy egy percig nem volt kétséges a gátmetszés. És hány ilyen történetet hallok...megbeszéltük, hogy nem lesz, de kellett...
És szinte önzőnek érzem magam, hogy ennyit vacakolok a gátammal,de nem tudok túllépni rajta. Nekem mondjuk repedt is mellé és nagyon fájt sokáig. Soha nem felejtem el, hogy amikor már otthon voltam, a WC kilincsbe kapaszkodva zokogtam, annyira fájt a kakálás. Utána egy darabig meg alig bírtam visszatartani. A torna ezen azért segített valamit.
Hát a szex sem volt sima ügy, nálunk akkor állt vissza a régi kerékvágás, amikor 13 hónap múlva ismét menstruálni kezdtem (gondolom hormonális okai is voltak addig a szárazságnak, fájdalomnak, bár néha most is úgy érzem, mintha "ki lenne kezdve" a gátmetszés hege).
Egyszer egy debreceni kismamás fórumon leírtam, hogy mit godnolok a gátmetszésről, hát ne tudjátok meg mit kaptam: hogy bezzeg a császáros heg, meg a vágás menmyivel jobb, mint a repedés stb.
Most meg már én is attól félek, hogy ha a következő gátvédelemmel lesz, akkor szétreped az első hege. |
| |
|
|
| ins omnia |
2006.05.13. 09:33 [#1075] |
arról lehet valamit tudni, hogy az otthonszülések mindig (nyilván) gátmetszés nélkül történnek. van-e komplikáció, maradandó repedés stb? van-e olyan, hogy valaki otthon szül, de a végén csak a gát sérülése miatt be kell vinni kórházba? vagy ez mindig gyógyul?
és: sima, gátvédelemben történő szülés után is úgy érzi-e az ember, hogy kitágult a hüvelye? és hogy a gátja "elgyengült"?
kérdezem ezt azért, mert nálam csináltak gátmetszést sajnos (pedig készültünk a gátvédelemre, de sajnos a legtöbbször csak megígérik, mert tudják, hogy most ez az igény, de aztán mindig kitalálnak valamit, hogy miért kellett mégis, nálam azt, hogy azért, mert hátsó koponyaforgással született a baba -arccal felfelé, ez 5 százalékos gyakoriságú-, és ez rosszabb térkihasználás, ami igaz is, de azért biztos meg lehetett volna így is szülni gátvédelemben) na szóval bár állítólag kicsit vágtak, 4 cm, és abszolút nem fájt és nagyon szépen gyógyult, kivehető varatokkal, de mégis úgy érzem, hogy a hüvelyem kitágult. és a gátam utána teljsen erőtlen volt, ez természetes, nagyon szomorú is vagyok, hogy volt egy jó kis izmos gátam, amit még külön edzettem is, aztán egyszer csak átvágják, puff, akkoriban nem érdekelt, mert nagyon nehéz volt a kitolás, de így fél évvel utána egyre többet rágódom rajta.
gondot jelen a szexben, nem vészes, de mégis nem ugyanaz az érzés. tehát hogy van ez nálatok? gátvédelemnél is van ez az érzés. és idővel elmúlik-e, ha sokat "tornáztatja" az ember.
nagyon rossz, hogy ilyesmiről nincs kivel beszélgetni intézményesen. mit tud erről egy férfi nőgyógyász?? :( |
| |
|
|
| sophia |
2006.05.12. 22:28 [#1073] |
szerintem a gyászmunka része a mindenfajta veszteség időről időre való újraélése, értékelése, eleinte a düh és az önvád. bárhol veszít el az ember egy gyereket ( vagy bárki mást ) biztos, hogy felmerül benne, hogy mi lett volna ha...
szóval szülésnél akár otthon, akár kórházban, bárhol történik tragédia, mindenképp ott marad a kérdés, és ez így természetes, amennyiben ezen túlrágódik valaki, az segít feldolgozni a veszteséget. |
| | Előzmény: [#1066 | Barkimas | 2006.05.11. 23:35] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
