 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| evet |
2006.04.25. 09:02 [#1042] |
| Sophiához hasonló ambivalenciát érzek az otthonszüléssel kapcsolatban, és közben hálát rebegek mindenki felé, aki ezt propagálja, beválalja, mert azt hiszem, nagyon nagy százalékban ettől mozdult meg a kórházakban az állóvíz. |
| |
| hakapeszia |
2006.04.25. 08:51 [#1041] |
ők=védőnők
bocs |
| |
|
|
| hakapeszia |
2006.04.25. 08:50 [#1040] |
Nem fogjátok eldönteni, milyen az igazán "jó" szülés, de egyre inkább azon a véleményen vagyok, hogy otthon vagy kórházban, lényeg a háborítatlanság. Igenis lehet kórházban is háborítatlanul szülni, ha partner hozzá az orvos és a szülésznő. Nekem is horror volt az első szülésem, indították, beöntöttek, borotváltak (kérdezés nélkül), gyorsítottak, ezer fok meleg volt, rám se szart senki az uccsó öt percig, végig feküdnöm kellett (a szokásosra fogták, hogy nem "elég" jók a magzati szívhangok), aztán persze a végén lábakat fel, szét, gátmetszés, hasra ránehezedő orvos, szabályosan kinyomták a fiamat, aki szép kék volt pár hétig. Ja, utána háromóránként hozták szopni, másfél napba telt, mire kiverekedtem, hogy kegyesen "ottfelejtsék" mellettem. Hülye voltam, fiatal és felkészületlen.
A 2-3. szülés összehasonlíthatatlanul jobb (sőt: jó) volt, egy félresikerült gátmasszázson kívül nincs okom panaszra: nyugi, csend, béke, félhomály, különféle pozíciók, ihattam, ehettem (volna, ha kértem volna), semmiféle metszés, nyomás, a gyerekek a maguk ritmusában születtek meg.
Azon kezdtem el tökölni, hogyan lehetne a helyzeten változtatni.
Asszem, sokat lehetne javítani a helyzeten, ha a védőnői szolgálat nem csupán arra terjedne ki, hogy mézesmázos hangon kiállítják a kiskönyvet, aztán havonta megmérik a súlyodat és kapsz néhány ingyenes, felvilágosító könyvnek álcázott termékmintát. Kéne írni egy petícót-levelet-nyivákolást a védőnők egyesületének (?), hogy netán felvállalhatnák a kismamák TUDATOS felkészítését-felkészülését a szülésre. úgy, hogy közben ők is felvennék a kapcsolatot a szülész-orvossal. Mert igaz, hogy vannak kórházak (8 darab, siralmas!), ahol szerveznek szülés-előkészítő tanfolyamokat, de ezek inkább egyetemi előadásokra emlékeztetnek, ahol igazán intim kérdéseket nem tesz fel senki. És a szülés-témás fórumokat a nők talán ha 10 %-a olvassa.
De ez csak egy ötlet. Mit szóltok? |
| |
|
|
| sophia |
2006.04.24. 23:11 [#1039] |
örülök, hogy ilyen hosszan írtál, köszönöm. én is megpróbálok valahogy megmagyarázni pár dolgot, esetleg eloszlatni félreértést. szóval.
ambivalencia. "szívem mélyén él egy titokzatos nem is. mert az őzeket sosem lehet egészen megszelídíteni". valahol érzem a vágyat a természetesre és ebbe a szülés is beletartozik, ugyanakkor a racionális részem azt hiszem kiegyezett a technokrata xx.-xxi. századdal. szeretnék falun élni, állatok, zöld, természet - ehhez képest 9. kerület 39nm, körfolyosó.., és persze ezt is szeretem, vagy legalábbis használom a nagyvárosi lét előnyeit. valahol a szüléssel kapcsolatban is jó lenne tényleg természetesen, lágyan, stb., mégis ragaszkodom a kórházhoz, a biztonsághoz és ezáltal valószinű h a korlátokhoz is. jó volt olvasni, h te meg tudtad élni, én nem tudom, képes lennék e valaha így kiengedni. nem biztos. szóval ez lehet, h nem csak a körülményeken múlik.
nem volt faros a bébi, és sajnos meg kell mondanom, hogy pontosan a mai napig nem tudom, mi volt az a beszorulás, de egyszercsak sokan lettek, zűrzavar és már vágtak is, a gyereknek meg nagyon sokáig félodalasan volt csúcsos és hepehupás a feje, kb mostanra múlott le a krumpliformája :) és valóban nem mozoghattam szabadon, de valahogy nem is igényeltem. rémült voltam és egészen furcsa tér és időélményeim maradtak.
Természetanyánknál nem az volt a gondom, hogy a kisállatok elpusztultak, én is úgy gondolom, h megvan ennek a rendje, hanem hogy az anyaállatokat orvosnak kellett menteni, különben a bennük elpusztult kicsiktől ők is elpusztultak volna.
A gyerekcentrikusságot úgy értettem, hogy a gyerekekre koncentrálnak, az ő "érdekeiket tartják szem előtt" - és azzal mélyen egyetértek azonban hogy sokszor súlyosan túllőnek a célon, és már ez a még talán pozitívnak mondható dolog is elsikkad és tényleg nem marad más mint gyerekgyár, futószalag, oxitocin, 3 óránként etetés.
furcsa, hogy nagyon fájt a császár, hiányzott az első 12 óra, azt sem tudom mi történt akkor vele, végül 2 hetet voltunk kórházban mert az egyik hentes félrekezelt. ugyanakkor ahogy haladunk előre időben és mind jobban gazdagodik a kapcsolatunk a gyerekkel, úgy érzem azt, hogy ez mind behozható és - remélem -nem lesz negatív kihatással sem a kapcsolatunkra, sem az ő egyre kibontakozó személyiségére.
adtam valami választ?
egyébként nagyon sokat gondolkodtam azon amiket írtál, mert reggel gyorsan átfutottam, csak most volt időm leülni írni is. nem biztos, h megint úgy megy át ahogyan szerettem volna, mert mostanra meg kipurcantam, valami tavaszi vírus is leterített, ömlik az orrom, szóval horror. :)) |
| |
|
|
| tarka |
2006.04.24. 00:06 [#1038] |
Annyi minden jut eszembe a hsz-edről, sophia, megpróbálom összeszedni mindet.
Amit írtál, abból nem derül ki, hogy "kis ambivalenciád" mégis merre billent?
A betett link engem azért rázott meg annyira, mert kísértetiesen emlékeztett a saját első szülésemre. Akkor (és még a következő - szintén kórházi - szülésemnél sem éreztem semmi "misztikusat", felemelőt. Örültem (nem: tulajdonképpen nem örültem :-( ), hogy túléltem. Azt gondolom, hogy azért, mert nem hagyták, hogy befelé "utazhassak". Amíg folyamatosan mondják, hogy mit csinálj, mit ne, (jó esetben) hogy mit fognak épp csinálni veled, addig nem tudod a belső történéseket átélni. Amíg folyamatosan igénylik a figyelmedet, amíg nem tudod lerakni az önkontrollt (pl mert elvárják, hogy kontrolláld magad) addig valóban kín, szenvedés a szülés. Mert valóban csak a fájdalom van. Tudom, hogy előfordul olyan is, akinek mindezen körülmények ellenére is megy, hogy magára figyeljen, de a legtöbb nőnél ez nem működik. Otthon ezzel szemben nem terelik el a figyelmedet önmagadról, a babádról és ezzel együtt jár, hogy egészen másként éled át a fájdalmakat. Nem nagyon tudom ezt szavakba önteni, és az otthoni szüléseim előtt csak halvány elképzelésem volt róla, hogy mégis milyen lehet ez az egész. De valamit mégis megéreztem az egészből, meg tökéletesen tisztában voltam velem, hogy hiányérzetem, rossz érzésem maradt az első két szülés után (pedig mindkettő hüvelyi szülés volt). És hogy mitől volt nekem misztikus? Hm... Talán attól, hogy megéreztem azt az erőt, amit addig sosem éreztem magamban; vagy hogy tökéletesen elengedhettem magam, és "utazhattam" befelé (valóban hasonlít pl. egy lsd-s triphez vagy még hyperventillálásos utazáshoz hasonlíthatnám). Szinte teljesen elveszíthettem a kapcsolatot a külvilággal, rábízhattam magunkat a bábámra. És hát ebbe az ember szervezete is nagy segítség tud lenni, ha nem kavarnak bele még pluszba némi kemikáliával... Tudom, nehéz lehet elhinni, amíg nem élted át, de valóban JÓ SZÜLNI!!! És ez bennem teljesen megfér azzal, hogy közben tudom és érzem én is a fájdalmát, és átéltem, hogy otthon* is ugyanúgy fáj. És közben meg mégis valahogy viselhetőbb. (*Pontosabban: természetesen nem az otthon a lényeg, hanem a háborítatlanság) Nem tudom, közelebb vitt-e téged ez ennek a megértéséhez, én nem tudom, jobban elmondani...
Császárral kapcsolatban: megkérdezhetem, hogy faros volt a babád? Ja, az nem lehetett, ha a fején látszott, hogy beszorult. Vagy az mit jelent, hogy beszorult? És hogyhogy semmi jel nem mutatott rá? Téraránytalanság gondolom nem lehetett, hisz az Uh-on kiderült volna. Akkor vajon mi lehetett a probléma? Merthogy alapvetően hatalmas babákat is meg lehet szülni, csak idő kell hozzá esetleg, meg szabad mozgás a nőnek, hogy a teste megtalálja a legtökéletesebb póz(oka)t, mozdulatokat. Ezt te megtehetted? (Bocs, csak hangosan gondolkodom.)
Csecsemőhalandóság: részben persze, hogy a kórházaknak is köszönhető, de csak részben. A statisztikák azt mutatják, hogy a komplikációmentesnek ígérkező kórházi szülések sokkal több kockázatot (szülés közbeni maradandó károsodás, ill. halál) rejt, mint az előre eltervezett, háborítatlan, otthoni szülés.
Természet anyánk :-) : gondolom a kutyák és a macskák nem véletlenül szülnek egy alomban egy utódnál többet. Természet anyánk nem csak igazságtalan, de bölcs is...
Orvosok: nem ragadtatnám magam el annyira, hogy azt mondjam, hogy minden orvos és minden kórház szar. De hogy ez még mindig az átlag - nos ezt tartom. És hát nem mindenki él Bp-en, ahol van már pár bababarát kórház és ahol egyátalán van választási lehetőséged.
Gyerekcentrikusak????? Ezt többször elolvastam, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez van leírva... Szerinted jó egy babának, ha nem hagyják akkor megszületni, amikor arra készen állna? A fiamnál oxitocynt kaptam, a legnagyobb lányomnak vagy egy hétig látszott, hogy összekaristolták a buksiját burokrepesztés közben: konkrétan sebes fejjel született meg! Az fájt neki!!! Vagy jó egy babának, ha kipréselik az anyja hasából??? A fiamnak két hét után múlt csak el a fejének a "süveg" formája! És jó lehet egy babának, ha idő előtt elvágják a köldökzsinórját? Hisz abból még friss oxigént kapott... Vagy biztos hogy annyira jó ma Mo-on minden negyedik babának császárral megszületni? Hisz a születésünk módja az egész életünkre hatással van. És még sorolhatnám... Ez nem gyerekcentrikusság! Ez a korlátoltság netovábbja. És akkor még nem szóltam az újszülött első perceiról, óráiról, kórházban töltött első napjairól... Brrr...
Ismét megragadom az alkalmat, hogy mindenkinek a figyelmébe ajánljam Michael Odent: A szeretet tudományosítása című könyvét. Érdemes elolvasni.
|
| |
|
|
| sophia |
2006.04.23. 22:31 [#1037] |
olvasom már egy pár napja ezeket az otthonszülés-kórházban szülés hozzászólásokat. én kicsit ambivalens vagyok ebben a témában, de csak kicsit. én kórházban szültem, mondjuk bennem fel sem merült az otthonszülés, de azóta sem. pedig nem volt 100% a dolog, de azért olyan horror sem, mint abban a linkben.
én aznap ismerkedtem meg az orvossal és a szülésznővel is, szó sem volt pénzről, ettől függetlenül kedvesek voltak velem és tisztelettudóak. a szülés számomra nem volt egy felemelő élmény és nem tudom hogy más hogy csinálja, de nekem k.ra fájt és nem tudtam nagyon misztikus lenni. a vége császármetszés lett, mert beszorult a gyerek a szülőcsatornába. 3 másodperc alatt a műtőben voltam, és ez nekem nagyon is a kórházi szülés mellett szól, előtte semmi jel nem mutatott rá. még így is retenetes látvány volt a feje jó pár napig, ha ki kellett volna szenvednem valahogy, nem biztos h ma egészséges gyerekem lenne...
azon gondolkodtam még, hogy a mostani viszonylag jó mutatók a szülés közbeni csecsemőhalandóságról valószínüleg azért nagy részben köszönhető a kórházaknak és a műszereknek is.
lehet hogy sántít a hasonlat, de nekem kutyám és macskám is szült már állatorvosnál, mert elfáradtak és egy-két kölyök elpusztult már bent, az anyaállatok életét az állatorvos mentette meg. szóval természet anyánk tud kegyetlenül igazságtalan is lenni.
nem minden kórház és nem minden orvos szar. mondjuk az tény, hogy nem anya hanem gyerekcentrikusak nagyrészt, lehetne kicsit nagyobb empátia a szerencsétlen szenvedő nő irányába is. |
| |
|
|
| papprekky |
2006.04.23. 12:10 [#1036] |
na igen, ettől ver ki a hideg veríték!
és tudom, hogy hiába vagyok máskor karakán, ott nem lehet ám tiltakozni! ott nem tudom pofoncsapni azt, aki hülye! és más sem lehet ott, hogy megvédjen az ilyen barmoktól.
nos, hogy liptait parafrazeáljam: engem hat lóval sem lehetne rávenni, hogy kórházban szüljek!
hiába van nekem is ismerős-rokon-szeretem-barát szülész ismerősöm, soha nem adnám magam a kezük közé. |
| | Előzmény: [#1035 | tarka | 2006.04.22. 12:34] |
|
|
| tarka |
2006.04.22. 12:34 [#1035] |
papprekky szimpatikus a hozzáállásod a témához!
és olyan jó, ha valakinek a negatív tapasztalatok sem veszik el a kedvét a szüléstől és nem retteg tőle, hanem rájön, hogy a körülményekkel van a baj.
nem tudom megállni, hogy berakjak egy linket. a napokban olvastam, lehet, hogy régebb óta fenn van, de nekem "újdonásg" volt. Nem rémísztgetésnek szánom, bár annak tűnhet. Nagyon megrázott, amikor olvastam. Talán mert így "szültem" először én is. :-((((
http://www.szules.hu/new/levelek/egyregebbi.htm
|
| |
| papprekky |
2006.04.21. 10:15 [#1034] |
vagy egy hónapja megijedtünk, hogy talán terhes vagyok (persze: antibiotikum) és arra gondoltam, anyagi gondok ide vagy oda, szívesen megtartanám. aztán eszembe jutott az a rengeteg rémség, amit a saját szememmel láttam, amikor barátnőket elkísértem a szülésre, és már a folyosón úgy érztem, rámomlanak a falak, annyira szartak a fejükre.
szülni valóban jó lehet, ha hagyják. |
| |
| papprekky |
2006.04.21. 10:13 [#1033] |
| én nem értem ezeket a liptai-féléket: engem a síró rettegés kap el ha csak arra gondolok, hogy kórházban kellene szülnöm! inkább akkor hazamegyek a szüleimhez és vezesse le anyám a szülést, minthogy kórházba tegyem a lábam! |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
