 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| tarkabab |
2006.05.10. 20:02 [#1062] |
Sztem kórházi szülésnél igen nehéz tudatában lenni annak, hogy mi történik a testedben. Én úgy vártam a második szülést, hogy na most végre megtudom, milyen "az igazi".
Utánaolvastam, utánajártam mindennek. Az otthonszülésrôl sajnos le kellett tennem, mert tudtam, hogy nem leszek sima eset, számítottam a haránt fekvésre. Amit most "jobban tudtam", azt nem az elsô (borzasztó) szülés miatt tudtam, hanem mert idôsebb vagyok, jobban ismerem magam és több infóhoz jutottam, pl. egy dúlán keresztül - aki sztem a legtöbbet segíthet. |
| | Előzmény: [#1057 | pokuh | 2006.05.05. 06:41] |
| ins omnia |
2006.05.09. 13:35 [#1059] |
tarka, várom válaszod, ha már lesz erőd
pokuh, írtam egy választ, de úgy látszik, túl hosszú lett, mert elszállt az egész :(( hamarosan bepótolom! |
| |
| hakapeszia |
2006.05.05. 09:53 [#1058] |
| Kedves Pokuh, nem csak önbizalomhiány kérdése a dolog, szépen belé van szocializálva mindenkibe húszegynéhány év alatt, hogy az orvos egy totem, amit max körülugrálni lehet, és muszáj imádni, merhanem, akkor visszaüt, bosszút áll, stb. Persze élettanilag nyilván bizonytalanabb az ember az első szülésnél, hiszen fogalma sincs, mire kell számítania. De ne várj valami nagy, közös bölcsességet, sztem nincs szabály. Mindenki más, máshogy áll a dolgokhoz. Azért kontroll nélkül irányítani természetesen ne hagyd magad. Írnék még, de a kétéves csajom ráncigál, indul a játszótér-járat, bocs. |
| |
|
|
| pokuh |
2006.05.05. 06:41 [#1057] |
Hali!
Nincs erom visszaolvasni mindent, igy bocs, ha olyat kerdezek amire mar volt valasz.
Terhes vagyok elso gyereket varom. Szules meg odebb van, sokat olvasok a dologrol. Kb ketnaponta valtoztatom a velemenyemet: korhazban, szulokozpontban (itt olyan van, hogy csak szulesznokkel szulsz, de a korhaz egy percnyire van, ha valami kell), vagy csak siman otthon.
A ferjem persze a korhazra szavaz, mert biztos ami tuti.
En is hajlok ra, fokepp azert, merthogy elso szules es attol tartok, nem fogom erteni mi tortenik a sajat testemben.
Szoval a kerdesem mar szult nokhoz: mennyire vagy tudataban, hogy mi tortenik a testedben az elso szulesnel? Gondolom masodik etc mar nem gaz, mert van tapasztalatod. De az elsonel?
Szerintem sok no azert is hagyja, hogy az orvos iranyitgassa, mert nincs eleg onbizalma, hogy rakialtson az orvosra, hogy 'basszus en szulok, menjel kavezni'!
kosz a valaszokat elore is. |
| |
|
|
| tarka |
2006.05.03. 20:59 [#1056] |
Ins omnia, bocs, folytatnám még a következő gondolataidra is válasszal, de egyszerűen szétesek a fáradtságtól. Szavazzatok meg egy virtuális holdkunyhót egy nyűgös, menstruáló tarkának, lécci-lécci :-(
|
| | Előzmény: [#1051 | ins omnia | 2006.05.02. 12:16] |
|
|
| tarka |
2006.05.03. 19:08 [#1055] |
Szia sophia!
Kórházban szülni: nekem is ez volt a természetes, fel sem merült bennem, hogy azzal valami gond van vagy lehet. Habókos felelőtleneknek gondoltam még anno az otthonszülőket, elment a fülem mellett egy csomó infó. Akkori önmagamhoz mérten maximálisan utánajártam mindennek, kerestem egy megfelelő orvost (aki persze papíron nagyon természetes szülés párti volt). Azt gondolom, hogy nem voltam még érett rá, akkor nekem még tényleg a kórház jelentette a biztonságot és a "természetességet". Még hittem a nagy fehér istenben :-)
Ebből viszont az következett, hogy a nagyon rosszul sikerült szülésem után, amikor semmit, de semmit nem éreztem abból, amit a könyvek írnak, és amit a már szült ismerősök nyomatnak (ahogy meglátod a babádat, minden fájdalom elmúlik, blablabla, stb), nem az orvosokat kezdtem első körben hibáztatni, hanem saját magamat. Így történhetett meg, hogy még a második gyerekemet is kórházban szültem. Magamat hibáztattam, hogy nem tudok szülni, hogy nem tudtam azt csinálni, amit az orvos mondott, hogy gyenge voltam, hogy nem tudtam jól nyomni, hogy "kényeskedtem", hogy nem bírtam a fájdalmat elviselni, hogy nem tudtam a babámnak örülni, hogy csak a magam nyomorával voltam elfoglalva, stb. Ma már egész mást gondolok minderről, és nagyon, de nagyon felháborítónak tartom, hogy a női lét egyik legszebb részét, pillanatait érzéketlen, empátiára, valamint a szakmájuk és a szülő nők iránti alázatra képtelen, magukat orvosnak nevező zombik rutinszerűen megaláznak, lelkileg megnyomorítanak és fizikailag megcsonkítnak nőket nap, mint nap. |
| | Előzmény: [#1050 | sophia | 2006.05.02. 11:56] |
|
|
| tarka |
2006.05.03. 18:41 [#1054] |
Kedves ins omina, köszönöm a pozitív visszajelzést, jó nekem is úgy beszélgetni, hogy senki nem érzi támadásnak, direkt rábeszélésnek, amit írok, és külön örülök, ha új gondolatok indulnak útjukra általam :-)
Bábák. Nekem a bába fogalmába nem tartozik bele a kórházi szülésznő, különválasztanám a kettőt: bába alatt a független bábákat értem, aki szülés _kísérésre_ van "kiképezve", a szülésznő pedig szülés _vezetésére_ az orvossal karöltve. És hát ha így nézed, akkor talán érthetőbbé is válik, amiről írsz: a szülés kísérését azok tudják jól teljeseíteni (doulák, bábák), akik már szültek. Azt gondolom, hogy aki nem szült még (szülész férfiak, illetve sajnos a szülésznők és női szülészek jelentős része is!) szülés vezetésre alkalmas csupán. És sajnos, igen, amit írsz, nem egyedi eset, és nem csak a II. női klinikára jellemző. A szülésznők többsége retteg a szüléstől. Nem is csodálom az alapján, amit tapasztalnak :-((
Neonatológus: pár éve még dolgozott Ágiék csapatában egy neonatológus, neurológus szakorvos, egy állati normális, alapos, kedves, empatikus pasi. Jött szülés után közvetlenül, és az 5. napon is, valamint természetesen bármikor, ha úgy érezted, gond van. De hát az orvosi kamara őt is gyönyörűen ellehetetlenítette, mint Ágit. Nem csodálom, hogy nem tudta magára vállalni ennek a terhét hosszútávon. Viszont azóta sem találtak Ágiék senkit, aki hajlandó lenne arccal, névvel felvállalni, hogy velük dolgozik. Azért szerintem így is megoldható a dolog, sok gyerekorvosnak van neonatológus szakvizsgája is. |
| | Előzmény: [#1049 | ins omnia | 2006.05.02. 11:56] |
|
|
| hakapeszia |
2006.05.03. 10:54 [#1053] |
Tarka, ettől még (lásd 1047.sz.hsz.-t) lehetne indítani szülés-segítő képzést, aztán lenne védőnő, akit érdekelne és lenne, akit meg nem.
"nekem van egy elméletem, szerintem a szülés kicsit olyan, mint a szex. meg kell tanulni élvezni. elsőre az ember még azt sem tudja, mi történik vele, hol és hogyan kéne hogy jó legyen. fáj, mind lelki, mind fiziológiai okokból, éppen úgy mint a szüzesség elvesztése. éppen ezért lenne fontos, hogy az első szülés nagyon gyöngéd legyen, ekkor igényelné a nő a legtöbb odafigyelést, törődést, előzetes információt..."
Hűűűű, tán ez a "megkelltanulniélvezni" picit erős, de teljesen igazad van a mondanivalót illetően. Csatoljuk a védőnő-témához!
Személyes: én tán nem is a szeretetet tanultam az első gyereknél, hanem őt magát. És aztán a többinél ugyanígy. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
