 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Gak |
2006.03.04. 14:10 [#922] |
| Jaj a járást segítő tili-toli (holdkomp) az egy főtilos!!! Teljesen fölösleges és nem segíti a járástanulást, hanem gátolja! |
| |
|
|
| polaris |
2006.03.04. 13:07 [#921] |
| tök igazad van - innen olvasva. én itt (sv.o.) neveltem föl a gyerekemet, s dolgoztam sv. óvodában az idök kezdetén... ezek a 'barbár' északiak nem nagyon vesznek, használnak kütyüket, mert köszönik szépen, jobban bíznak a saját józan eszükben, mint a színes reklámoknak. itt nincs se pólya se járóka és egyáltalán: általában hagyják, ill. segítségére vannak a gyareknek abban, hogy maga fedezze fel a világot... 2 évesen nem várható el olló, ceruza használata... viszont hatalmas öröm a kölyöknek a papirtépés, ujjakkal festés, kenyérdagasztás (amit meg is sütünk), az esöben, hóban dagonyázás... ha ö a kezdeményezö - sokkal inkább magáévá teszi a tapasztalatait. s nyilvánvaló, hogy izomzatot az álláshoz, járáshoz a mászással, vízben mozgással és a saját teste más módokon történö 'edzésével' szerez, s nem a járókákkal, meg kitámasztó párnákkal ... |
| | Előzmény: [#920 | tarka | 2006.03.04. 11:57] |
|
|
| tarka |
2006.03.04. 11:57 [#920] |
Szerintem a gyerek mozgását legjobban maga a gyerek tudja fejleszteni, nem pedig az ilyen mű-cuccok, mint amiket felsoroltál. Gondolj bele egy kicsit: miért jó, ha egy önálló ülésre még nem képes gyereket körbepárnázunk, hogy "megtanuljon" ülni? A párnától fogja megtanulni az ülést? Vagy mitől? Szerinted miben fejleszti ez a gyerek izomzatát, pl. ? Szerintem semmiben. Szerintem adott mozgáshoz vagy elég fejlett a gyerek teste vagy nem. De a fejlettséget nem a kitámasztástól fogja megszerezni. És a rugózós hinta miben fejleszt? Szerintem ezek a szerkezetek max arra jók, hogy a szülőnek ne kelljen heteken-hónapokon keresztül fogni, tartani a gyereket, ahogy az ölében rugózik. Ebben viszont csak a gyerekeinktől való elidegenedést látom: azt, hogy egy csomó szerkezetet találnak ki és gyártanak, amivel távol tarthatjuk magunkat gyermekeinktől. És ezeket természetesen mind úgy adják el nekünk (már aki hagyja!), hogy ez milyen, de milyen jó a gyerekenek, mert így-úgy fejleszt, meg mennyire szeretik, meg mennyire kényelmes. És közben észre sem vesszük, de már nem is nyúlunk jóformán a gyerekünkhöz :-(((
Szóval visszatérve az eredeti témához: szerinted miért kell egy egészséges gyerek mozgását fejleszteni? Miért kéne korábban (és eleve mihez képest korábban?) csinálnia dolgokat, mint ahogy magától elsajátítaná? Miért jobb, ha nem a maga erejéből tanul meg ülni, járni? Miért nem elég jó, ha napról napra ügyesebbé válva, magabiztos mozgásra szert téve mozog a világban?
Tényleg nem értem. És nem kötözködésből kérdezem, hanem, hogy valaki, aki úgy érzi, hogy erre szüksége van egy gyereknek, az mit gondol ezekről a dolgokról. Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Evet, szívemből szóltál, csak bólogatok itt a gép előtt: valóban nincs annál jobb (szerintem), mint "hagyni" a gyerekünket. Hagyni megtapasztalni a dolgokat a maguk valójában, nem pedig egy mű-világot teremteni köréjük: csupa csilivili, színes szagos cuccal körülvenni őket. Ez a színes-szagos mű világ nekem mindig arról árulkodik, hogy maguk a szülők sem érzik jól magukat "csak úgy" a világban, hogy nekik is valszeg szükségük van "pótszerekre", hogy nem hisznek benne, hogy az egyszerű dolgok is roppant élvezetesek tudnak lenni.
|
| | Előzmény: [#919 | Perchap | 2006.03.04. 07:50] |
|
|
| Perchap |
2006.03.04. 07:50 [#919] |
Sziasztok! Azt hiszem itt az ideje, hogy tisztázzak néhány félreértést, amit a vitaindító levelem váltott ki. Míg mindenki arra választolt, hogy milyen a "megfelelő készségfejlesztő" játék, addig én arra kerestem volna a választ, hogy vajon van-e igény egy olyan boltra/szolgáltatásra, ahonnan olyan mozgást fejlesztő játékokat - sajnos a játékon kívül jobb szó nem jut eszembe - lehetne kölcsönözni, amik ahhoz képest drágák, hogy mennyi ideig használja a gyerkőc, arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy nem is tetszik neki. Itt gondoltam pl. a lakásban felszerelhető rugózós hintára, a járást segítő tili-tolikra vagy az ülést segítő körpárnára.
Köszi előre is a válaszokat! Perchap |
| | Előzmény: [#918 | evet | 2006.03.04. 00:24] |
|
|
| evet |
2006.03.04. 00:24 [#918] |
Én csak olyan játékot, mesekönyvet, zenét veszek, ami nekem nagyon bejön. Ezekre se bírok ránézni egy hónap múlva, de legalább addig nem kínzom magam. Azoktól az ajándékoktól meg azonnal meg kell szabadulni, amiktől akár egy picit is idegenkedik a szülő.
Lénának két évesen a kedvenc játéka 20 dkg bab és néhány műanyag doboz. Amikor nem főz, akkor öltözködik, magára aggatja a kendőimet, leszedi az összes kabátját, és megy a macival kirándulni vagy vásárolni. Zsírkréta, gyöngyfűzés, várépítés bármiből, ezek mennek. Nem a játékok érdeklik, hanem az igazi dolgok, nem a tapintását akarja steril körülmények között fejleszteni, hanem megnézni, hogy tényleg meleg-e a tea, szúr-e a tű, milyen megfogni a tejfölt, milyen ízű a filctoll. Tanulgatja a szerepjátékot, bármilyen tárgyból lehet bármi, és jaj nekem, ha nem tudom, hogy éppen mi az. |
| |
|
|
| baguette |
2006.03.03. 22:52 [#917] |
én ezt nem értem. ahényszor én a fiammal játszóházban voltam, kettesben játszottunk, vagy külön külön. nem volt se farsang, se nyeremény és a többi szülő is elvolt a maga gyerekével. ha elfáradtam, leültem és bambultam..
mit értesz azon, hogy
"csak akkor menjünk, ha a saját gyerekünkről azt gondoljuk, hogy kellően kritikai szemléletű. És ha nem félünk attól, hogy már kiskorában egy szegény kívülálló lesz."???
meg azon, hogy
"végig kell néznie a szülő keserű csalódottságát, amiért a gyerek nem akar szakácskönyv vagy puffasztott rizs lenni, ellenben ugrándozni és üvöltözni kezd diadalmas boldogságában, ha nyert a tombolán kétdecis Siót. Mert azt gondolja, hogy örülni így kell, és nem adok egy évet, a ma még tök normális gyereke pont ugyanilyen hamis és kibírhatatlan lesz.
"??? |
| | Előzmény: [#915 | kemese | 2006.03.03. 18:17] |
|
|
|
|
| kemese |
2006.03.03. 18:17 [#915] |
A játszóház klassz dolog, ha az ember kellően szociális hajlandóságú, nem lehet megúszni ugyanis, hogy az ember a gyerekek mellett a szülőkkel is ne találkozzon. Sok esetben a gyerek hozza kikapcsolni az anyát, aki kontrollálatlanul szabadjára engedi egyébként elfojtott infantilizmusát. Senkinek sem ajánlom például, hogy farsangkor vigye játszóházba a gyerekét, mert akkor végig kell néznie a szülő keserű csalódottságát, amiért a gyerek nem akar szakácskönyv vagy puffasztott rizs lenni, ellenben ugrándozni és üvöltözni kezd diadalmas boldogságában, ha nyert a tombolán kétdecis Siót. Mert azt gondolja, hogy örülni így kell, és nem adok egy évet, a ma még tök normális gyereke pont ugyanilyen hamis és kibírhatatlan lesz.
A játszóház tehát mindenképp felderítésre érdemes terep játék és egyéb szempontokból, de csak akkor menjünk, ha a saját gyerekünkről azt gondoljuk, hogy kellően kritikai szemléletű. És ha nem félünk attól, hogy már kiskorában egy szegény kívülálló lesz. |
| |
|
|
| kemese |
2006.03.03. 18:08 [#914] |
| Gak-nak válaszolom, hogy az én hátam vacak, és ferde 14 éves korom óta, és a hordozókendő az egyetlen, amiben vinni tudom a Dundát. Olyan jó a súlyelosztása, hogy nem fáj semmi, se nyak, se hát, mint pl. a kenguruban, amit én nem tudok használni, pedig az apja abban hordja. Ráadásul lehet elöl-hátul hordani, különösen akkor, ha nem hajtépős hajlamú a gyerek. Ami mázli. |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2006.03.03. 16:34 [#913] |
Nagyon jó dolgokat írtok! Én már elég "öreg" anyuka vagyok és sok tapasztalatom van, abban erősen hiszek, hogy a babának az a legélvezetesebb, amiben az anyuka vagy éppen az apuka is részt vesz.
Kortársaimnál (szülők) tapasztaltam, hogy a legtöbbször azért utasítják el a gyerek bizonyos kéréseit, mert nekik macerás lenne. Nem kellenek drága bonyolult játékok, csak élvezze a gyerek. Pl 3 éves kor körül gyurma, festés, tudom koszos lehet a ruha, kiborulhat a víz, maszatos lehet nyakig a csemete, előfordul, hogy az újjával fest, de kit érdekel, csak élvezze. Amíg nem vehetett ollót a kezébe nem vágta, hanem puha selyempapírba tépkedte a mintákat, igaz tele lett a szoba fecnikkel, de élvezte. Bábokat, bobozvárat, mindenféle ragasztást is készítettünk együtt. Sorolhatnám még.
Amikor pár napos volt a kicsi olvastam, hogy a piros az első szín, amit kedvel. Nagy piros kendőket akasztottam az ágya mellé a falra és bizony nézte. Amikor még nem fogott meg semmit, akkor én is készítettem rongyból, kocsira felakasztható csörgőt pótló színes füzért és kapkodott utána, nagy élmények voltak ezek.
A terhességem alatt sokat hallgattam zenét és megfigyeltük, hogy a pocaklakó Mozartot nagyon kedveli. Amikor másfél éves kora körül járt a délutáni alvásnál sokszor kérte ő maga a Richard Kleidermann kazettát, akkoriban kaptam ajándékba valakitől és többször hallgattam. Szerette és megnyugtatta. Ha valami neki tetsző zenét hallott, leállt mindennel és élvezte. Persze volt olyan is, hogy a bátyja által hallgatott "legdurvább" hevy metál zene ütemére ugrált a rekamén és torka szakadtából üvöltötte a refrént, mi meg megszakadtunk a nevetéstől.
A mai napig muzikális, szeret énekelni, énekkaros is és a bátyjával együtt zenélnek egy baráti, amatőr zenekarban. Elkalandoztam egy kicsit.
Sokat megengedtem neki, az igaz, de az is, hogy én is élveztem a második, sokkal játékosabb, jutalom anyaságot. Azóta is kamatozik a türelem és a sok közös élvezet, megmaradt az átladosnál nagyobb érdeklődés, kreativitás és a nyitottabb világszemlélet a gyerekben. |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
