 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Beszéljünk róla! Bármiről kötetlenül, nincs on és off téma! |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| subculturalgirl |
2009.03.01. 12:13 [#3633] |
| Ez a hozzászólásod is repülne. Ne merd sértegetni Bódis Krisztát, ő már igencsak letett pár dolgot az asztalra! Ha más a véleményed legalább semleges hangon fejezd ki. "luvnya" és "nyivákol" - csak mert nő, mi? Pasira nem mondanál ilyet. |
| | Előzmény: [#3632 | wacak30 | 2009.02.28. 22:42] |
|
|
|
|
| emese |
2009.02.28. 20:47 [#3631] |
a négy éves Robika és édesapja temetése Tatárszentgyörgyön Inbox
Centrifuga Irodalmi
to irodalmicentri.
More options Feb 27 (22 hours ago)
A Tatárszentgyörgyi négy éves kisfiú Robika és édesapja Csorba Róbert temetésén, március 3-án kedden legyünk ott minél többen, hogy kifejezzük gyászunkat és azt, hogy legyen vége az erőszaknak Magyarországon!
Ingyenes buszok kedden 11 órakor indulnak a budapesti Bazilika mögül, a Bajcsy Zsilinszky útnál. Kérjük, részvételi szándékát a 06 20 329 7711 számon jelezze.
üdvözlettel a szervezők nevében:
Romák és nem romák: Megállítjuk az erőszakot!
„Fogtam a Robi fiam fejét az ölemben, csak azt mondogatta, hogy le, le, le, vagyis hogy lelőtték, csak már nem bírta kimondani. A kicsi unokám már nemigen volt észen, kapkodta a levegőt, csukott szemmel feküdt, és csak folyt a könny a szeméből” - Csorba Csaba, és felesége, Erzsébet február 23-án vesztették el elsőszülött fiukat, a 27 éves Robit, és négyéves unokájukat, Robikát. Fölgyújtott házukból menekültek, amikor hátulról lelőtték őket. A kis Robi június 8-án lett volna ötéves: egy biciklit szeretett volna a születésnapjára.
Romák és nem romák együtt gyászolunk a Csorba-családdal. Mögöttük állunk a temetésen. Közösen engedjük utolsó útjára apát és fiát. Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy a dolgok idáig fajultak.
Nem engedjük, hogy további ártatlan áldozatok haljanak meg Magyarországon.
Március 3-án, kedden, 13 órakor ott leszünk Tatárszentgyörgyön, Robi és a kicsi Robi ravatalánál.
Kérdéseivel hívja a 06 20 329 7711 számot.
Bódis Kriszta Levele:
(A kislányom arra kért, ne küldjem el, mert megölnek minket is. Itt tartunk.)
Tatárszentgyörgyön virrasztottunk romákkal és nem romákkal, barátaimmal, és politikusokkal, jogvédőkkel, a cigánysoron élőkkel, néhány magyar falubelivel és a rettenetes gyilkosság túlélő áldozataival.
Gyakorlatilag nem térek magamhoz, mióta ez a progrom elkezdődött. Mióta Budai Barna (ózdi, roma aktivista, keresztgyerekeim apja) háza leégett, már a bőrömön érzem, a húsomba, ezt az egész borzalmat, amit sokan még mindig biztonságos távolból figyelhetnek a tévé híradásain keresztül.
Ebből a távolságból az egész nem is tűnik valóságosnak. Hátborzongató, az biztos, csakúgy, mint a többi katasztrófa. Miközben az országban cigány polgártársaink, embertársaink, honfitársaink félnek.
Nem, nem a vagyonukat féltik mert az többnyire nincs nekik. Nem attól félnek, hogy elkerülik őket az utcán, hogy nem szolgálják ki őket tisztességgel a boltokban vagy a rendelőben, vagy, hogy nem kapnak munkát, albérletet, amiért cigányok, mert azt már megszokták. Félnek. Féltik a puszta életüket.
Ahogy Tatárszentgyörgyön - a közvetlen közelről, hidegvérrel lelőtt öt éves Robika barátja- azt kérdezi a mamájuktól, "anya, engem is le fognak lőni?"
Mit lehet erre mondani? Egy ártatlan, őszinte kisgyereknek? Hogy sajnos lehetséges? Hogy senki nem védi meg a cigány gyerekeket? Míg tegnapelőtt "csak" kiszakították a családjukból, hogy állami gondozásba vegyék őket, mert a hatalom szerint "így válhattak a társadalom hasznos tagjaivá", és amíg tegnap elkülönítették őket az iskolában, mintha valami kórt terjesztenének, addig ma vagy holnap már kivégzik őket, szépen, szisztematikusan, ahogy a történelemkönyvekben meg van írva- apjukkal anyjukkal fivéreikkel és nővéreikkel együtt?
Miért nem találták meg a rendőrök az orruk előtt heverő töltényhüvelyeket és benzineskannát? Miért tűntek el a nyomok és miért nem ismerte fel az orvos a 18 sebből vérző kisfiún a lövések nyomát?
A ráhajított molotov koktéltól lángba borult a tető. A gyilkosok úgy négy méterre várták áldozataikat a bejárattól. Elsőként a 27 éves apa rohant ki, ölében Robikával. Az első lövések a gyereket érték, az apa letette a fiút, hogy az előtte álló gyilkosra ugorjon, a lövedékek ezért fúródtak közvetlen közelből a testébe, majd a tettes, miután végzett az apával a szaladó kisfút lőtte agyon. Kirohant az anyuka Reni is, a két kislánnyal, azonnal rájuk lőttek.
A kórházban a kislányból négy golyót vettek ki, még mindig kórházban van. Reni is megsebesült, a két éves kisebbik sokkos állapotban van.
A nagyfiát gyászoló Erzsinél virrasztottunk, és Reni föl akart jönni. Átvezették előttünk a konyhába. Nem tudom leírni...
Miért nem ordít fölháborodva ez az ország, hogy ne tovább? Ne cigányozhasson, ne bujtogathasson a cigányság ellen gyűlöletre, üldözésre és gyilkosságra büntetlenül senki!
Hát nem védi meg a törvény mindazokat, akik egy jogállam polgárai?
Nem védjük meg a velünk élő cigány polgártársainkat attól, hogy a szemünk láttára megfosszák őket -most már nem csak az emberhez méltó élet lehetőségeitől és feltételeitől, nem csak a becsületüktől, hanem- az életüktől is?
Követelnünk kell, hogy szigorú törvények tegyék lehetetlenné mindörökre a rasszizmus bármilyen formáját!
Mert bűnözők a rasszisták, akik gyűlölettel mérgezik saját nemzetüket, uszítanak és lerúgják magukról, idegennek bélyegzik a számukra nem tetsző, a nekik nem megfelelő honfitársakat.
Bűnt követnek el, akik a bűnözéssel szemben önbíráskodással lépnek fel. És azok is, akiknek fekadatuk hatékonyan tenni a bűnelkövetök ellen, függetlenül attól, hogy azok milyen nemezetiségüek vagy milyen társadalmi csoporthoz tartoznak és ezt a kötelezettségüket elmulasztják.
Azok követnek el bűnt, akik az évszázados cigány-magyar együttélési nehézségeket nem közeledéssel, normális és emberséges igyekezettel, felnőtt módon és kölcsönösséget megkívánva akarják megoldani, hanem a valóság torzításával hisztériáig gerjesztik azt.
Vajon szándékosan nem említik soha ennek az együttélésnek a tagadhatatlan pozitívumait? Hogy mit tanultunk eddig, és mit tanulhatunk még egymástól? Hogy mennyit gazdagodott az ország a cigány származású magyar állampolgárainak tehetségével, hogy micsoda közös kincsünk a cigányok hagyománya, és gondolkodásmódja, a cigány folklór, a költészet a zene, a tánc?
Ki csodálja s teszi példává, hogy milyen keservesen nehéz utat jártak be azok a cigányok, akik a nyomor és a negatív megkülönböztetés ellenére fölemelkedtek, egzisztenciát teremtettek, megbecsült szakemberek, orvosok, jogászok, írók, papok, tanárok, pszichológusok lettek? Akik példái lehetnek azoknak a cigányoknak is, akik a társadalom peremén tengődnek? Miért ez kishitűség és szűklátókörűség, ahelyett, hogy azt üzennénk, érdemes, gyertek, meg lehet csinálni!
Drága barátaim! Egy házat fel lehet építeni, és ti mindent meg is tesztek azért, hogy ez a Budai családnak sikerüljön.
De egy családot nem lehet föltámasztani. Az a Tatárszentgyörgyi család nem létezik többé. Néhány tagja túlélte, de a családot kiirtották közülünk, és mi tehetünk erről, mert nem állunk üvöltve a parlament előtt, hogy megválasztott politikusaink azonnal hozzák meg a törvényeket, amelyek biztosítanak arról, hogy az országban terjedő, a gyilkos indulatokat felbujtó uszítás nem marad büntetlenül!
Morvai Krisztina a Tarka Magyar kapcsán azt mondta, hogy "mindenki, aki csatlakozott a Tarka Magyar mozgalomhoz, hívjon meg évente legalább egy hónapra egy sokgyerekes vidéki cigánycsaládot és lássa vendégül saját otthonában."
De érdemes újra olvasni azt az egész levelet. Csak most értettem meg, hogy a keresztényi gesztus mögé bújó ördögi üzenet valójában az volt, hogy ne csak a "vidéki, becsületes magyar" ember "szenvedjen az isten csapása" cigányoktól, hanem a hatalmon levő, gazdag, a "magyarság vérét szívó zsidók és idegenek, (vagyis a Tarkák) is", akik a "szeparált luxusból együttélésre kényszerítik, rászabadítják a kártékony cigányokat a kisebbségbe szoruló magyarságra." Emlékszem első hallásra, amikor kontextusából kiemelve idéztek belőle részleteket -én naiv- nem láttam a mélyére a szenteskedésbe csomagolt jéghideg beszédnek. Első hallásra egy az egyben vettem a szavait: hogy tényleg keresztényi szeretettel buzdítana minden fehér embert arra, hogy szavak helyett tettekkel bizonyítson. Emlékszem személyes sértésnek vettem tőle, mint a Tarka szóvivője és egyik szervezője. Hiszen Morvai -még nővédő aktivista korából- ismert engem, tudhatta, hogy milyen vállalásaim vannak, és nem csak a hangomat hallatom, hanem a tettek híve vagyok, és a cigány család befogadása, vagy az együttműködés számomra természetes feladat. Csak később értettem meg a rettenetes cinizmust, hogy dehogy van itt szeretet, dehogy van itt példamutatásra ösztönzés. Világos, hogy a hozzá hasonlók érvelésének, ennek a pusztító és sátáni vircsaftnak a következménye, hogy szabad prédája lehet az öldöklésnek ma már válogatás nélkül minden cigány család. És íme: ártatlan gyerekek válnak gyilkosok célpontjaivá.
A cigányok pedig fogjanak össze! Kérjék számon elkényelmesedett és megalkuvó vezetőiken elsikkasztott jövőjüket, és hogy miért nem tiltakoztak a látszólagos pozíciók betöltése ellen. (Tiszetelet a kivételeknek!) Mindannyian pedig kérjük számon a valóságos hatalommal bíró, nem cigány politikusaink sunnyogását!
Cigány barátaim sok tiszta eszű és szívű magyar barátot kívánok nektek, magunknak!
Kívánok karizmatikus vezetőt, aki önfeláldozásával példát mutat és utat, amerre induljatok, aki nem csak prédikál és szónokol, és meghatódik saját szavaitól, hanem dolgozik is értetek. Aki mögé föl tudtok sorakozni, összetudtok fogni és egyenrangú helyet vívtok ki ebben a társadalomban mellettünk. Rám számíthattok! És számíthat mindenki, (zsidó, magyar, cigány, mindenféle Ember) aki építő, békés megoldásokat keres, és ennek szellemében cselekszik. És számíthattok még néhányunkra, remélem.
Megint ide írok nektek egy számlaszámot. Úgy hiszem a Tatárszentgyörgyi család is rászorul az együttérző segítségre, még ha apát és gyereket, a valamikori kedves családot -sem ezzel, sem mással- nem lehet feltámasztani.
Béke legyen velük és legyen közöttünk is.
Csorba Szilvia (Örkényi Takarékszövetkezet):
65500020-30049432-61000015
|
| |
|
|
| Deansdale |
2009.02.28. 14:37 [#3630] |
"Én mint feminista nem tartom lehetségesnek az intelligens vitát antifeministákkal"
Aki nem ért veled egyet, az nyilván mind hülye, te meg tévedhetetlen vagy és tökéletes. Hogy ezt eddig miért nem láttam...?
"úgysem fog onnan tágítani, én sem a feminizmustól"
Ezzel gyakorlatilag azt mondod, hogy igazam volt azzal a hozzászólással, hogy te nem észérvekkel, hanem érzelmi alapon kötődsz a feminizmushoz.
"mást sem csinálsz, mint kötözködsz"
Ha nem érdekel a szavaim igazságtartalma (nyilván nem), akkor így láthatod. A valóságban persze nincs így, de neked emiatt fölösleges lenne aggódni.
"hamarosan nagy változások lesznek itt, melyekhez reményeim szerint nekem is lesz szerencsém hozzájárulni"
Előre is gratulálok ahhoz, hogy sikerül saját kis diktatúrát kialakítanod, ahol mindenki cenzúrázva lesz, aki nem ért egyet veled.
Magyarázd már el légy oly kedves, hogy miért lenne az bárkinek jó, ha neadj'isten állami hatalomra kerülnél? Tuti ugyanezt csinálnád abban a helyzetben is. Aki nem ért veled egyet, menne a börtönbe. Természetesen kizárólag az egyenjogúság nevében.
Tökéletesen bemutatod a viselkedéseddel, hogy a feminizmus nem egyenjogúságról szól, vagy arról, hogy a két nem együttműködhessen, hanem arról, hogy aki nem eléggé férfigyűlölő (lásd a Robinnal folytatott vitátokat), azt ki kell rekeszteni, el kell nyomni. Ez a fórum - és a feminizmus egésze - egy jó kis elitista nőegylet, ahonnan a férfiakat ki kell tiltani (=szexizmus), vagy esetleg akkor maradhatnak, ha mindenben alávetik magukat a női felsőbbrendűség hirdetőinek.
Saját viselkedéseddel mutatod be, hogy minden egyes kritikám igaz. |
| | Előzmény: [#3627 | subculturalgirl | 2009.02.27. 19:16] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
