 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Beszéljünk róla! Bármiről kötetlenül, nincs on és off téma! |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
|
| subculturalgirl |
2008.10.17. 16:48 [#2657] |
Én szeretném, hogy legyen sírom. (Persze csak ha nem dönti anyagi romlásba a családomat. Ha igen, akkor egye fene, lemondok róla, nem járok vissza kísérteni és követelőzni. :D:D:D ) Egyszer el is ragadtattam magam, meséltem egy barátnőmnek, pontosan milyenre gondolok.
"Sok örömed leled majd benne!" - mondta.
De lehet, pont azért szeretnék, mert ez azt jelzi, hogy valakiknek fontos, netán különleges, stb. voltam. (Persze jelezheti azt is, hogy követni kell a szokásokat - szinte hallom azt az átkozott cinikus csajt itt duruzsolni a fülembe a világ másik feléről is... :D) Én nem hiszem, hogy teljesíteném szeretteim olyan irányú kívánságát, hogy ne legyen sírjuk. ÉS alapvetően osztom azt a nézetedet, hogy elsősorban az élőknek van erre szükségük. Node - akkor miért van az, hogy valaki képes előre megcsináltatni, sőt -ami elborzasztó számomra - a nevét és születési dátumát is előre ráíratni? Brutális volt, amikor exbarátom anyukája, aki anno fiatalon özvegyült meg 3 gyerekkel, harmincvalahány évesen tette ezt, láttam az apa sírján... De magányos előre elkészített sírt is láttam már. "Már csak bele kell feküdni" - mondtam gúnyosan, amikor még ismeretségi körömben nem tudtam ilyenről.
Jaj temetés - mindkettő brutális volt, mert mindkettőt személytelennek tartottam. Holott egy ilyen szertartás szerepe az lenne, hogy személyesen emlékezzünk meg a halottról, hogy milyen ember volt, stb. - és ezzel némi vigaszt nyerjünk. |
| | Előzmény: [#2654 | juzsika | 2008.10.17. 16:00] |
|
|
| subculturalgirl |
2008.10.17. 16:38 [#2656] |
Igen, közben eszembe jutott, hogy így is lejöhet, de pont hogy nem erre gondoltam! Hanem arra, hogy éppen hogy gondolsz rájuk, és elutasítod ennek sokszor kiüresedett formaságait.
Én nem a fájdalom tomplulására gondoltam, -ez hullámzó. Nem mondom, hogy tompul, hanem a felszaporodó egyéb ingerek elnyomják. De időnként feltör. - hanem arra, hogy egy darabig konkrétan éreztem még a halottaim jelenlétét (időnként) A sírnál, vagy attól függetlenül, ébren, vagy álmaimban, egyedül a szobámban, stb. Tudom, hogy Te minden ilyesmit elutasítasz, és biztos tudsz rá pszichológiai magyarázatot, ahogy én is, de nem akarom annyira, hogy ez "meg legyen magyarázva", mert jó volt.
A halottakhoz kijárás nekem sem "hobbi" - ez élesen elkülönül attól, hogy szeretem a régi temetőket, ott sétálni, fotózni. Utóbbi esetben egyáltalán nem gondolok konkrét halálesetekre. Sőt, furcsa, de sokszor magára a halálra sem. Inkább a szépségre, a művészetre, a végtelen nyugalomra...
|
| | Előzmény: [#2653 | robin | 2008.10.17. 15:22] |
|
|
|
|
| juzsika |
2008.10.17. 16:00 [#2654] |
Temetőbe én sem járok ki, de ez talán azért van, mert "szemtől szembe" találkoztam a halállal. Elég fiatal voltam, amikor láttam embert meghalni, és azt is láttam, hogy a halála után az csak egy test. Láttam boncolást is párszor, és valahogy megtanultam, hogy az a hulla már nem az, aki előtte az ölébe vett.
A szeretteim halála mindig is nagyon fájt, de ezt valahol mindig eltemettem magamban, nagyon keveset beszéltem róla. Sosem értettem azonban, hogy mi szüksége van a halottnak a temetőre. Aztán rájöttem, hogy talán inkább az élőnek szükséges ez, hogy mégis valamilyen látható kapocs fűzhesse az elhunythoz. Engem nem zavar, ha valaki ezt fontosnak tartja, és ha fontosnak érzi az ehhez kötődő rituálékat, akkor őszintén úgy gondolom, hogy neki bizonyára így a legjobb, és eszem ágában sem lenne ebben a hitében megsérteni. Sosem szerettem azonban, amikor tőlem elvárták, hogy sírjak valaki temetésén. Nem szeretetlenség miatt nem sírtam, hanem mert egyszerűen akkor nem jött. Valahogy befelé folytak a könnyeim, azt hiszem. Ami a saját halálomat illeti, nem akarok temetést. A használható szerveimet adják oda átültetésre, a többin kísérletezzenek, boncolják fel, dobják ki, égessék el, nem érdekel. De ne temessenek el, és ne legyen jelölt sírhelyem. A semmi legyen semmi. Uff, a nihilista beszélt. :) |
| |
|
|
| robin |
2008.10.17. 15:22 [#2653] |
akkor tisztázzunk valamit: nem azért nem járok ki, mert nem gondolok a halottaimra, hanem azért, mert ehhez nekem teljesen felesleges kellék a temető, a mécses meg a virág.
főképp nem egy késő őszi estén, ami amúgy hű de feldob.
az eltávolodás, amit érzel, nem hinném hogy különösebb ezoterikus magyarázatra szorul, teljesen természetes folyamat, hogy az idő elfeledteti a múltat, meg a fájdalmat. :)
bár szerencsére mostanában nem halt meg közeli rokonom (lekopogom), sőt, az utolsó is 8 éves korom előtt 1 nappal (bár akkor meg jelen voltam, nem volt egy szép jelenet), de szerintem ezek után se lesz hobbim a temetőbe járni, sőt, az én utódaimat is arra fogom kérni, hogy ne csináljanak nekem sírt, meg emlékhelyet, hozzám senki se járjon ki kapálgatni. |
| | Előzmény: [#2652 | subculturalgirl | 2008.10.17. 14:22] |
|
|
| subculturalgirl |
2008.10.17. 14:22 [#2652] |
Én ki szoktam, mert a halottaim elveszítését valóban nagy fájdalommal éltem meg. Nem csak halottak napján máskor is kimegyek, pl. születésnap, vagy halál évfordulója. Viszek szép virágot, kicsit rendezkedek, ez valahogy megnyugtat. Pedig ahogy telt az idő, éreztem, hogy már nincsenek velem, eltávolodtak. (Erre Emese biztosan tud hite szerint magyarázatot adni.)
Gondolom, arra gondolsz, Robin - és igazad van- hogy sokak számára ez csak udvariasság, képmutatás. Én is a végletekig kiakadtam a temető elé települt cukorkaárusoktól, - vásári hangulat, hogy a bőr nem sül le a mocskos pofájáról - közel álltam hozzá, hogy felrúgjam a standot, de Anyukám nagyon kért, hogy ne csináljak botrányt. :S |
| | Előzmény: [#2651 | robin | 2008.10.17. 13:54] |
| robin |
2008.10.17. 13:54 [#2651] |
| na én meg nem vagyok hajlandó kimenni a temetőbe halottak napja környékén. máskor se nagyon. |
| |
| subculturalgirl |
2008.10.17. 13:21 [#2650] |
Á, napok óta alig vagytok! Főleg napközben! Hol vannak már azok a hangulatos közös ebédek? :(((((((((((((((((
Sansa, Juzsikam Robin, többiek.. Are you dead? Ha????? |
| |
| subculturalgirl |
2008.10.16. 20:08 [#2649] |
| És szerintem a goth sokkal többről szól. Ez sztereotípia -amit néha maguk a gótok gerjesztenek, lásd gothic.hu - hogy ez lenne a lényege. |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.10.16. 20:07 [#2648] |
"Visszamegyünk oda, ahonnan jöttünk..." Schopenhauer azt írja, hogy ne féljünk a haláltól, mert a halálunk után csak az lesz, ami a születésünk előtt: semmi.
Bár kétségtelen, hogy a semmi is tud félelmetes lenni. Sőt. Ha a halálra gondolok, nem a fekete szín jut eszembe, hanem a fehér. Mert a halál üres.
A Halottak Napján, ill. előtte pár nappal Magyarországon az a szokás, hogy mindenki kimegy a temetőbe a halottaihoz, virágot visz és mécsest gyújt. Sötétedés után szép olyankor a temető. Bár én nem szeretem azokat a temetőket, ahol friss sírok vannak, csak a régieket. (Bár a legtöbb helyen régi és friss sírok egyaránt vannak.)
Akárhová utazok, ha van régi temető, nekem sose marad ki. Besztercebánya - de jó fotókat készítettem itt, München, Salzburg... Azt mondják, a goth szubkultúra lényege a halállal való foglalatoskodás. Régen engem is nagyon izgatott a téma.
De mostanában nem törődök vele. Sokkal nagyobb szorongással tölt el a rossz, meg nem élt élet lehetősége, mint a halálfélelem. De ha már halálfélelem, sokkal jobban félek szeretteim halálától -volt benne részem- mint a sajátomtól. |
| | Előzmény: [#2647 | emese | 2008.10.16. 18:45] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
