 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| juzsika |
2008.09.07. 18:18 [#1775] |
| Azért kérdeztem, mert a lumbálpunkció kegyetlen volt. Nem a levétel, az csak egy tűszúrás volt, és mozdulatlanul kellett az oldalamon feküdni. De utána két napig olyan fejfájásom volt, hogy csak... |
| | Előzmény: [#1773 | Binary | 2008.09.07. 18:11] |
|
|
| Epona |
2008.09.07. 18:12 [#1774] |
Egyetértek Muzsaval.
A császár nem játék és nem azért van, mert jobb a mamának és a babának. A császár kifejezetten vészhelyzetekben alkalmazták, legalábbis a kezdetek kezdetén. Emberi butaság, hogy mivel könnyebbnek tűnik, egyre elterjedtebb a használata. A természetes úton való szülést nem véletlenül alakította így a természet ahogy. Mindazok a dolgok, amiket muzsa lentebb írt az nem vicc, van benne valóság.
Én kifejezetten örülök neki, hogy nem Mo-on szültem és nem a már milliószor hallott flegma ellátás és ellátók között. Nem beszélve arról, hogy szülőotthonban szültem, nem is kórházban, aminek ugyancsak örülök és hálás is vagyok a sorsomnak ezért, hogy szülhettem ott. A maga útján, egészségesn, ösztönösen és természetes úton lezajló szülésnél nincs felemelőbb, annyi valódiságot és értéket hordoz magában, amit sajnos manapság csak kevesen élhetnek, élnek meg, át. |
| |
|
|
| Binary |
2008.09.07. 17:14 [#1771] |
Az epidurális érzéstelenítés nem fáj, volt már benne részem.
Ami meg a császározást illeti, a jelenlegi orvostudomány azon van, hogy az indokolatlan császárokat előre el tudja különíteni, és meg tudja őket előzni. Valszeg nem véletlen. |
| |
| subculturalgirl |
2008.09.07. 16:49 [#1770] |
| Jaj istenem, na EZ a horror, nem amiket olvasok, nézek :( |
| |
| muzsa |
2008.09.07. 15:41 [#1769] |
| Kérdezheted, miért hagytam, hogy így bánjanak velem, hát örültem, hogy lyuk van a seggemen, hiába gondolom iskolázott, informált, nagyszájú, az érdekeit képviselő nőnek magam, nem tudtam nem hagyni. Ja, lyuk a seggen témakör: a katéter is fincsi, mellé pedig kaptam fosatót, mert nem bíztak abban, hogy beindul a dolog magától... El is felejtettem a trombózisveszélyt, ami a műtét utáni fekvés miatt igencsak nagy, általában eleve fáslizott lábbal kell a műtőasztalra feküdni, de gondolom nem volt kedvük éjjel kettőkor betekerni engem. Maradt a para, miközben kellemesen pittyegtek egész éjjel a rám kötött műszerek. |
| |
|
|
| muzsa |
2008.09.07. 15:34 [#1768] |
"A császározással nincs semmi baj, ha én egyszer szülnék, kizárólag úgy... Elaltatnak és szépen kiszedik belőled a gyereket - szerintem ez mindkét érintettnek jobb..."
Hú, de mennyire nem értek egyet ezzel subculturagirl... Tapasztalatból mondom: a császármetszés nagy szívás, rengeteg mellékhatással. A gyerekemet csak másnap kaphattam kézhez, amilyen állapotban voltam, nem is nagyon tudtam volna mit kezdeni vele, ráadásul a kórházi szemyélyzet sem az a fajta volt, akik majd jól odahozzák, mellemre teszik, segítenek (Baross utcai Klinika) a tejem nem indult el, így veszélybe került a szoptatás, és igen nagy szerencsém van, hogy végül mégis sikerült, de csak már itthon. A kórházból jóval később léphettem le, mert ugyebár ez egy nagy hasi műtét (és mint ilyen, kimutathatóan sokkal kockázatosabb neked, mint a természetes úton való szülés) hazatérve a spinális érzéstelenítés miatt napokig őrjítő fejfájásom volt, a sebem begyulladt, lázas voltam, újra felnyitották itt-ott, nyomogatták belőle minden második nap a gennyet, az csak mellékzönge, hogy emiatt a sebhely se valami szuperesztétikus így egy évvel a szülés után sem, gondolom sokat már nem is javulhat, ja, a gyerekem a jópár napos tejhiány miatt több súlyt vesztett a kelleténél, ami miatt megtömték tápszerrel a jó nővérkék (mint a libát kb., nem etethettem én, hanem előttem demonstrálták, milyen is az, amikor egy jót eszik a gyerek cumisüvegből) na és azt mondták, a vércukra is leesett, és ha nem akarom, hogy kómába essen!, vagy infúziót kapjon, akkor adjak neki rendesen cukros teát, eközben a sebem fájt, mint az istennyila, alig tudtam felkelni az ágyból, a hüvelyi úton szült szobatársak meg ahogy bekerültek a szobába, máris tótágast álltak és rohangáltak ki a rokonsághoz, és akkor még nem beszéltünk arról, mit okozhat a babának az, hogy kihagyja a vajúdást: légzési nehézséget pl. Az is köztudott, hogy a létfontosságú szevek vérellátása a vajúdás közben megsokszorozódik a gyerekben, míg a császár során ez kimarad szépen. Ahogy a baktériumokkal való találkozás is. Na és amiről még nincs fogalmam: okoz-e majd, ha már eddig nem, gyerekkori asztmát a vajúdás kihagyása a gyerekemnek, milyen hatással volt a fiamra az a sok gyógyszer, amit a műtét előtt/alatt/után kaptam, milyen összenövéseim lettek/lesznek a műtét jóvoltából a hasamban, és ezek mit okoznak majd később, akár 10 év múlva, ha sikerülne mégegyszer terhesnek lennem, rettegnék csak a hegszétválástól 9 hónapon át, vagy szét is válna (és ehhez igazából még terhesnek sem kell lenni...) És amit nem okozott szerencsére: szülés utáni depressziót. Viszont olyan lelki traumát, ott helyben, a szülés utáni napokban, hogy áldom az istent, hogy a pasim beinvitált egy pszichiátert hozzám. Thx Frigyes Júlia.
És akkor egy másik szintje a dolognak: sosem fogom megtudni, hogy indokolt volt-e a császárom, de hogy rettenetesen szar volt, az biztos. Jó lenne visszaforgatni az időt, és megpróbálni újra, másképp. Pedig én kértem a császárt. Nem mertem nem kérni, mert azt mondták, ha a kisfiam agyi rendellenessége mellé még kap esetleg egy jó komplikációt is a hüvelyi szülés alatt, akkor az már túl sok lesz. Esetleg. Nem tették kötelezővé, nem forszírozták a dolgot, én viszont nem mertem bátor lenni. Van min rágódnom, és lesz is. A kisfiamnak a veleszületett rendellenesség ellenére kutya baja, és esetleg megszülhettem volna természetes úton is. |
| | Előzmény: [#1766 | subculturalgirl | 2008.09.07. 12:31] |
|
|
| juzsika |
2008.09.07. 14:37 [#1767] |
scg, nem akarlak lebeszélni a császárról, a te döntésed, de ha odakerülsz, nagyon gondold meg. Egyrészt mostanában már nem altatnak, csak epidurális érzéstelenítés van (még engem is úgy szedtek ki, hogy anyám ébren volt), amit azért kösz, nem kérnék. Igaz, én a gerincembe még nem kaptam injekciót, de egyszer egy vizsgálathoz már vettek le likvort, és hát izé... Amúgy meg a császár szerintem sürgősségi beavatkozás kellene legyen. Nem azért, hogy "szenvedjen" a nő, hanem mert a születésnek van egy természetes útja. Amúgy meg császár után egy csomó egyéb lehet: nem indul be a tejtermelés, nem biztos, hogy rögtön odaadják a kicsit, plusz marad egy "kötény", amit - alkattól függően - fogyókúrával vagy plasztikai műtéttel tudsz csak eltávolítani.
Ami a "nincs kiút"-dolgot illeti, nos, én szkeptikus vagyok. :) Szerintem a császárosok között is bőven van olyan, akinek nem szorult a nyaka körül a köldökzsinór, mégis voltak ilyen pillanatai az életben. Én speciel császárral születtem, és évekig marcangoltam magam, hogy anyámnak miattam van lógó hasa. Pedig soha, még csak jelzéssel sem utalt rá, nem tett szemrehányást. |
| | Előzmény: [#1766 | subculturalgirl | 2008.09.07. 12:31] |
|
|
| subculturalgirl |
2008.09.07. 12:31 [#1766] |
A császározással nincs semmi baj, ha én egyszer szülnék, kizárólag úgy... Elaltatnak és szépen kiszedik belőled a gyereket - szerintem ez mindkét érintettnek jobb... Persze ha nem 48 órás vajúdás után döntenek így, hanem egyből. Csak tudomásom szerint csupán a nő kérésére nem folyamodnak ehhez a megoldáshoz, és amitől tartok, ha mégis, nem egyből, hanem előtte hagyják a nőt "egy kicsit" szenvedni. (Miért is ne?)
Egyszer egy kineziológus ismerősöm azt mondta nekem, "pácienseinél" soxor látta, hogy a szülés folyamata reprodukálódhat az életben. Pl. ha elakadt szegény gyerek, és kishíján megfulladt, akkor valamikor élete során olyan szituációba fog kerülni, ahol úgy érzi, nincs kiút. Akár megtudja később, hogy mi történt vele akkor, akár nem, de a kinez. szerint a tudatosítás oldhatja a későbbi következményeket. (Azt mondta, sokszor a nővel sem közlik az orvosok a szituációt.) És az is kihat a gyerek későbbi életére, ha az anya nem bízik meg az orvosban. Persze nem biztos, hogy az elmélet megállja a helyét, nekem túl "misztikusnak" tűnik.
Éppen olyan horrorfilmekkel ill. nők által írott horrortörténetekkel foglalkozom, ahol a szerzők excessive horror jelentekben ábrázolják az eseménnyel kapcsolatos szorongást, a fájdalmat, a kiszolgáltatottságot, és mindazt, amit később a gyerek okán a társadalom rárak a nőkre. A "fájdalommal szülöd majd gyermekeidet" dörgedelme a tetőfokára hág (az édes kis vámpírgyerek kirágja magát az anyjából) illetve a gyerekek bizonyulnak kis vámpíroknak, ha minden az anyára nehezedik. Vagy kiderül, hogy démongyerek született a tökéletes suburban családba... (Az Oment biztos mindenki látta, aranyos...)
Vissza a "valóságba" (bár valahol sok horrortörténet is az) - a születésház talán egy támogatandó ötlet - Fejlődéslélektan szemináriumon anno a tanárnő is nagyon propagálta- de az otthonszülés szerintem borzasztó felelőtlenség. A kórház embertelen világa is taszító. Igazából ez egy olyan helyzetnek tűnik számomra, ahol rossz és kevésbé rossz megoldás közül lehet választani. |
| | Előzmény: [#1765 | juzsika | 2008.09.07. 09:25] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
