 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| torokmonika |
2005.08.23. 17:24 [#232] |
| igazad van. sziasztok. |
| |
| Virtigli |
2005.08.23. 17:22 [#231] |
| (kár, hogy ez az eddig érdekfeszítő topik átmegy torok harommosolynalkevesebbetírninemtudo monika magánszámba) |
| |
| torokmonika |
2005.08.23. 16:43 [#230] |
| hát, az a fajta létbiztonság nekem is hiányzik :))) ugyanakkor nem tudtam már azonosulni a nagyon durva politikai elkötelezettséggel. mint szélsőségesen liberális újságírónak, jobban esett volna egy kis szabadság a saját véleményem terén is. így lett a hetilapból hasonló profilú napilap négy évig, aztán már csak lefele a lejtőn :))) |
| |
| polaris |
2005.08.23. 16:11 [#229] |
| ... ellenkezöleg: hiányollak a lapból... |
| |
| torokmonika |
2005.08.23. 15:28 [#228] |
igen, én. akkor most nem mehetünk a nyáron?! :)))
|
| |
| polaris |
2005.08.23. 15:13 [#227] |
| azt hiszem, nagyon tanulságos volt, amit elmeséltél. |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.23. 14:59 [#226] |
| Még olyan messzire sem kell elmenni ebben a témában. A szüleim mesélték, hogy az ő gyermekkorukban "nem csináltak ekkora felhajtást a gyerek lelkivilágából és a szülő gyerek kapcsolatból". Teljesen kétféle beállítottságú családból jöttek. Egyikük konzervatív vidéki tanító 4 gyereke közül a második volt. A nevelési módszer a tökéletes távolságtartás, szigorúság, követelmények, magázódás volt, féltek az édesapjuktól, kitüntetésnek tekintették ha kicsit oldottabban szólt hozzájuk, édesanyjuk szinte kizárólag a férje szeszélyeit szolgálta, a gyerekek a nagymamával voltak szoros kapcsolatban és a legidősebb nővér is afféle pótmama volt. Az én szemszögemből nézve, hogy úgy mondjam "nem semmi". Másikuk budapesti polgári családban nőtt fel. Sokkal liberálisabb nevelést kapott, tegező viszonyban volt a szüleivel és főleg az apja sokat foglalkozott vele. Ő idős szülők gyermeke volt, de még ő is azt vallja, hogy sokkal kevesebbet törődtek a szülők azzal, hogy hogyan kezeljék a gyerekkel való kapcsolatot, mennyire mutassák ki konkrétan szeretetüket. Még én is csak azt tudom mondani, hogy jóval távolabb álltak tőlem a szüleim, mint tőlem a fiaim, pl. sosem játszottak velünk, az a fogalom ismeretlen volt, hogy szabadidőben "foglalkozni a gyerekkel",(persze más a tanulmányok figyelemmel kísérése és az egyéb inkáb kötelességszerű dolog) komoly dolgokba egyáltalán nem avattak be még érintőlegesen sem minket gyerekeket...Én nagyon sokat játszottam a fiaimmal, a kicsivel a mai napig is, sokat "dédelgettem" őket (érintés, ölelés öröme és fontossága, ami nekem is jó volt) és az ő szintjükön mindig részt vehettek a család komoly dolgaiban is. Látom a különbséget, teljesen normálisan kötődnek, ("nem anyuci ici - pici imádott kisfiai") saját maguktól közlékenyek és maximálisan őszinték. No, én azért 100-szor meggondoltam, hogy bizonyos dolgokat mikor és hogyan adagoljak be a szüleimnek és nagyon érdekes volt, hogy pont akkor nem hittek nekem, amikor totálisan őszinte voltam, így aztán, ők neveltek rá az olykor praktikusabb füllentésre...Hát azt hiszem a nem is oly régi múltból nyomon követhető a fejlődés. |
| | Előzmény: [#197 | Stellamaris | 2005.08.23. 12:07] |
|
|
| polaris |
2005.08.23. 14:35 [#225] |
| csak torokmonika! - Te vagy aki régebben egy biz. hetilapban szoktál írni? |
| |
| polaris |
2005.08.23. 14:33 [#224] |
| itt talán, könnyebb nönek lenni... :) az állam próbál egyensúlyt teremteni, hogy a kapcsolatokat ne a 'muszáj' tartsa össze... erröl sokáig tudnél mesélni... de van egy svéd topikunk is! |
| |
| Stellamaris |
2005.08.23. 14:31 [#223] |
| Én már rég rájöttem, hogy Svédo-ba kell költöznöm, és most, hogy hallom, milyen jó idő van ott, az utolsó ellenrév is kezd megdőlni... :) |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
