 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Stellamaris |
2005.08.31. 12:57 [#402] |
| Nekem még nincsenek ilyen jellegű személyes élményeim a szoptatással. Anyukámnak viszont mindkettőnknél akkor ment el a teje, amikr beállított Amerikából az anyósa, csecsemőnézőbe... Akkor persze még nem volt senki, aki megmondta volna neki, hogy a tej nem megy el, satöbbi. Úgyhogy én kevesebb, mint 1 éves koromig szoptam. De azért még élek. :) |
| |
| torokmonika |
2005.08.31. 12:54 [#401] |
| olyan jó, hogy ezt mondtad. így van. |
| |
| trenyo |
2005.08.31. 12:47 [#400] |
| 7 hónapos terhesen egy elég gázos lelki trauma ért. Én, aki "szoptatás hívő" voltam, vagyok, leszek, anno teljesen erre voltam ráálva agyilag, testileg és lelkileg is, mindenhogyan és nem ment! Nem volt tejem. Három hónapig nem adtam fel és minden etetés (tápszeres)előtt próbálkoztam, néhány korty jött, aztán semmi...Ez a dolog azóta is bánt, bár nem okolom magamat, azt gondolom én mindent megtettem, de ez van. Csak azért írtam le, hogy...hát van ilyen is. |
| |
| sisso |
2005.08.31. 09:04 [#399] |
ja és mégeccer bocs,
de, ha ez a tapintatlanságom nincs, akkor nem hallgathatjuk meg az okosságokat
remélem a gyerek nem vette a lelkére pont most, amikor úgyis mindenen elkezd gondolkodni
hmm, gondolom |
| |
| sisso |
2005.08.31. 08:55 [#398] |
köszi anikó
ez elég kimerítő volt:))
és ne csak itt legyél, hanem maradjál is, vagy néha nézz be legalább
tök jófej a lányod, hogy olvas minket
lehet, hogy azért, mert olyan sokáig szopott:)) |
| |
| aa |
2005.08.30. 00:24 [#396] |
Szóval szoptassatok, ameddig kedvetek tartja, mert szoptatni klassz.
Ha gond van, egy hasznos link: www.lll.hu
|
| |
|
|
| aa |
2005.08.30. 00:17 [#395] |
Kedves Sisso, nem én ismertem itt magamra, hanem a gyerekem rám, ezért ne várj rendszeres hozzászólást. Személyes érzésekről és gyakorlatról sajnos nincs meghatalmazásom nyilatkozni, és arról én is csak négyszemközt szeretek. De néhány dolog, ami belefér:
Nem gondolom, hogy a hosszan való szoptatás feltétlenül jó. Anyák, gyerekek, és apák hihetetlen változatosságban születnek. Vannak családok, akiknek nem jön be a hosszú szoptatás, vagy bármilyen szoptatás. Persze a tudomány mai állása szerint (és nem győzöm hangsúlyozni, hogy mai) vannak mérföldkövek. Ahogy a pszichológusok azt tartják, hogy egy gyermeknek három éves koráig ugyanannak a személynek a lehetőleg állandó jelenlétére és gondoskodására van szükség, ugyanígy a szoptatással kapcsolatban is született elmélet, amely szerint ideális esetben egy éven túl, lehetőleg két évig tart. Hogy mivel magyarázzák, azt most nem szeretném részletezni, az immunrendszer és a lélek fejlődésétől kezdve minden benne van... Ennek ellenére nőnek fel normális emberek bölcsiben, és tápszeren is. Annak idején azért kezdtem a ligában dolgozni, mert felelősnek éreztem magamat. Olyat tudtam, amit rajtam kívül nagyon kevesen, ugyanakkor nagyon sokakat érdekelt. Míg a peteérés, menstruáció, szülés folyamatával még az iskolázatlanabb nők is tisztában voltak, a szoptatással kapcsolatos kérdéseket hihetetlen homály fedte. Szokásommá vált feltenni a kérdést, hogy meddig akarsz szoptatni. Szinte mindig azt volt a válsz: amíg van tejem. Alig találkoztam olyannal, aki a gyermekével való kapcsolatába tudatosan betervezte volna a szoptatást, aki érezte volna, hogy ez kettejükön múlik, rajta, és a gyermekét. A tej mennyiségét titokzatos veleszületett és megváltozhatatlan tulajdonságnak vélték. (xy-nak milyen sok teje van, bárcsak nekem lenne annyi... stb.) De voltak szomorúbb dolgok is. Volt olyan anya, aki már terhesen meg volt győződve róla, hogy a melle formája és mérete miatt (!) nem fog tudni szoptatni, és ebben a védőnők (!) meg is erősítették. Magyarországon nem azért kellett harcolni, hogy a nőknek kedvük legyen szoptatni, hanem azért, hogy rendelkezésükre álljon mindaz a tudás, aminek birtokában szabadon dönthetnek. Persze ez kényelmetlen is lehet annak, aki az általánosan elvárt időnél (régen 9 hónap, ma már talán valamivel több) rövidebb ideig szeretett volna szoptatni, hiszen egyre kevésbé lehet az "elapadt a tejem" magyarázat mögé bújni. Azt gondolom, hogy nekik is segíteni kell, akár az elválasztásban, akár a döntésük nyílt felvállalásában. (Természetesen vannak és mindig lesznek olyanok, akik tényleg egészségügyi gond miatt nem tudnak szoptatni.) ** Az anyaság hihetetlen társadalmi elvárásokkal van megterhelve, teljesen felesleges még a szoptatásban is mércét állítani magunknak. ** Hogy mégis a szoptatás mellet tegyem le a voksot, ha valaki bizonytalan, semmiképpen nem akarja elválasztani a gyerekét, de a szoptatással is tele a hócipője, akkor szoptasson még kicsit, miközben átgondolja. El fog jönni a pillanat, amikor már egyértelmű lesz számára, hogy eljött az elválasztás ideje.
Szerencsére, mint annyi minden az életben, a szoptatás sem fekete/fehér, igen/nem. Vannak anyák, akik munka miatt csak éjszaka szoptatnak, és igen, másnap fel tudnak kelni dolgozni, mert az éjszakai szoptatás megkönnyítésére is van gyakorlat, és egy ovodás korú gyermek esetében működik az is, ha már csak vasárnaponként... és igen, van tej.
|
| |
|
|
| palkata |
2005.08.29. 01:46 [#394] |
| nézem a Rosemary gyermeke (rendező: Roman Polanski, szereplők: Mia Farrow, John Cassavetes) című filmet a TV2-n és most is ugyanolyan kiakasztó, mint mindig. |
| |
| polaris |
2005.08.28. 22:39 [#393] |
| reklamszatyor - köszönöm, de én már nem élek ilyenekkel.. :) |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
