 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| subculturalgirl |
2009.03.31. 14:07 [#2055] |
| Leküzdve félelmemet a szülés-sztoriktól :) , átfutottam. 13 óra vajúdás? És hagyták... Úristen............... |
| |
| ins omnia |
2009.03.31. 12:52 [#2054] |
| az is érdekel, hogy az orvos ott volt 10 órát melletted, és hogy éppen ügyeletes volt, ugye? volt e arra forgatókönyv, hogy ha spontán megindul a szülés, ő akkor is 10 órát készenlétben áll a háttérben (bocsánat,hogy ilyen látszólag szkeptikusan közelítem meg a kérdést, de hát tudjuk,hogy ez is a kérdések része) |
| |
|
|
| ins omnia |
2009.03.31. 12:49 [#2053] |
gratulálok, és a babának is, nagyon kitartóak voltatok! én köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetet, és nagyon sok boldogságot kívánok!
a barátnőm keres császár utáni hüvelyi szülésre hajlandó orvost a szt. imrében, ezért lenne pár kérdésem
ha megbeszéltétek, hogy hüvelyi, akkor miért kellett a 39. héten újra elővenni a császár-témát? illetve miért kellett volna befeküdni? ez a cukorral van kapcsolatban, illetve azzal, hogy kicsi volt a baba (tényleg az volt, vagy csak az UH alapján gondolták ezt?
tehát összességében a terhességi cukor nálad még egy plusz rizikótényező volt?
úgy is mondhatnám, hogy az orvos kontra évei érdekelnek...
volt-e választott szülésznő? |
| |
| vasszűz29 |
2009.03.31. 12:19 [#2052] |
Hát nem semmi, hogy így kellett végig vajúdnod.
A CTG végig rajtad volt? Miért, valami gond volt? |
| |
|
|
| evet |
2009.03.31. 00:14 [#2051] |
Egy másik topikban ígértem beszámolót a második gyerekem születéséről. Most megkísérlem.
A lányom 5 éve született programozott császárral. Nem fordult be, nem nőtt, én meg cukros lettem, ezért lett császár a döntés 2 heti kórházban fekvés és megfigyelés után. Egyikünket se viselte meg túlságosan, hogy így történt.
Ezért is ugyanazt a kórházat (Szent Imre), és ugyanazt az orvost választottam. De én már eléggé megváltoztam. Az elsődleges szempontom az volt, hogy a szükségesnél egy perccel sem akarok többet külön tölteni a lányomtól. A terhesség hasonlóképpen folydogált, terhességi cukor, nem nő a baba, de legalább irányba fordult. Az orvosom nagyon hamar fölfogta, hogy ebből nem lesz befekvés, egy ideig hetente jártam vizsgálatokra, a vége felé már naponta. A nst sokkal pörgősebb és kényelmesebb, mint 5 éve, az ultrahang maradt ugyanolyan kaotikus és elhúzódó. Abban is hamar megegyeztünk, hogy, ha lehet hüvelyi úton fogok szülni. Így értünk el a 39. hétre, amikor is megint dönteni kellett. Vagy császár másnap vagy bentfekvés egy hétig, hátha elindul magától. Nagyon sokat agyaltunk az orvosommal, másfél órát ültünk egy vizsgálóban és hoztuk föl a pro és kontra érveket. Elhangzott az is, hogy maguk kismamák úgyis annyit olvasnak a témában, gondoljuk át együtt. Hmmm, mintha valami tényleg változott volna 5 év alatt.
Úgyhogy másnap befeküdtem, hogy legyen császár, vacak lesz, de hamarabb otthon leszek. Este elkezdtem hányni, éjfélkor már egy ctg-re kötve hümmögte a szülésznő, hogy ezek bizony fájások, hívják az orvosomat. Amíg vártam rá, még néhány úgyis császár lesz próbálkozást azért visszavertem. Megjött a dokim, vajúdjak nyugodtan, amíg a baba szívhangja jó, ő nem nagyon szólna bele. A ctg miatt csak feküdni és állni tudtam, ezeket váltogattam 8 órán keresztül. Velem volt a pasim is, beszélgettünk, inni adott, és 5 percenként nyitogatta az ablakot nekem. Az orvosok és szülésznők tényleg csak annyit zargattak, amennyit kellett, de ez is eléggé kizökkentett a fájásokból. Sebaj, lassan, de biztosan tágultam. Reggelre annyira, hogy burkot lehetett repeszteni, a víz tiszta volt, mehet tovább. Ekkor a szülésznő elküldött zuhanyozni, ami a világ legjobb ötlete volt, teljesen feltöltődtem tőle. Begurított egy labdát is, de azt már csak az ágyból néztem a fájások szünetében. Az utolsó 2 órát gyakorlatilag végigaludtam a fájások között, eszméletlen hosszú idő tud lenni 3 perc. A végén kaptam egy kis oxitocint, nospát és valami bivalyerős fájdalomcsillapítót. Meg is lett az eredménye,13 óra vajúdás után, 4 fájás alatt, gátvédelemmel megszületett a kisfiam, 1 centit repedtem csak. Megkaptam a magzatmázas babát, megvárták, míg a köldökzsinór nem lüktet, és csak utána vitték mosdatni, öltözni. A pasim 2 órát örzött minket teljes nyugalomban, a baba és én is végigaludtuk a megfigyelést.
A gyerekágyról a 3. napon szabadultunk, aznap reggel lett tej is, de ennélkül is hazajöhettünk volna. Mindenki nagyon segítőkész volt, ami 5 éve szintén nem volt elmondható.
Nagyon örülök, hogy megadatott nekem a hüvelyi szülés, azóta sincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. |
| |
|
|
| ratadani |
2009.02.18. 22:33 [#2050] |
Igen-igen...
A szülni-szülni-szülni kérdése fölveti ehelyt egy új Ratkó korszakra való fölhívást? A népesség fogy, és én ugyan nem féltem a nyugdíjam, de mégis elgondolkodtató ha a megyei lapban összevetem a halálozási hasábot a születési rovattal.
Csak a fiatalabbaknak: A 60-as évek legeslegelején volt egy miniszterasszony Ratkó Anna (vélhetően feminim beütéssel) aki a következő jelmondatot tűzte zászlajára: Asszonynak szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség! Azaz, hajrá szinglik! |
| |
| ins omnia |
2009.02.18. 22:12 [#2049] |
| nem én vagyok a moderátor, de mindenkit kérek, hogy a témánál maradjon, úgy is mint ennek a topiknak az indítója. ez egy nagyon régi, mondhatni őstopik, ami éppen azért működött jól eddig, mert a témánál maradt. aki más témára vágyik, indítson újat. |
| |
| subculturalgirl |
2009.02.18. 19:31 [#2048] |
| Neked elmeorvosi szakrendelésre kellene járnod, nem fórumokra. Szeretettel várjuk a moderátort, addig meg mondhatsz, kérdezhetsz, mesélhetsz, hablatyolhatsz akármit, úgysem fog veled senki érdemi beszélgetést folytatni, -minthogy veled nem is lehet - és csak azt fogjuk mondani, hogy húzz el innen. |
| |
| ratadani |
2009.02.18. 19:17 [#2047] |
| Ezzel Subculturalgirlnél vitakulturális pontokat abszolváltál? De hol marad a topic téma? Mondjuk nem is értem, hogy itt most arról lenne szó, hogy a hölgyeknek kötelező szülni? Na persze voltegy olyan kor honunkban, ahol asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség... Már ha tudtak szülni. A feminizmus nem az önnemzésről (autogenezisről) szól? Mert én bizony nem adom a magom olyannak aki... |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
