 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
 Mit jelent a gyermek és a család életében az iskola megjelenése?
Hogyan keressünk gyermeküknek iskolát?
Honnan tudjuk, hogy milyen iskolatípus való a gyermekünknek?
A gyermek segítése, támogatása iskolakezdéskor és később.
Mit tehetünk, hogy a gyermekünk örömét lelje a tanulásban?
Milyen jelek mutatják, hogy gond van az iskolában?
Iskolai kudarcok, konfliktusok. Mi a megoldás?
Osztályzat-, bukás-, házi feladat-mentes iskola. Mit jelent?
Ezekre a kérdésekre, és sok másra is választ adunk.
Bővebben itt olvashatsz rólunk. |
Lipták Erika és
Dobos Orsolya
személyközpontú pedagógusok | |
|
| sisso |
2005.10.27. 01:09 [#117] |
kedves orsiék:))
van már bölcsöde vagy ovoda, ami ezekre az iskolákra előkészíti a gyereket? Ha van, milyen szabályokkal? |
| |
|
|
| Orsi |
2005.07.03. 10:13 [#116] |
Én is úgy látom, hogy kevés iskola van felkészülve az átlagtól eltérő gyerekekre. Szerintem szuper, hogy sok szülő keres már ilyen gondosan iskolát, mint Önök! De sajna, a történetükhöz hasonló is gyakran megesik: egy tanítóváltás, és kezdődik a kálvária. Egy jó tanító módszertárában kellene, hogy legyenek olyan technikák, amikkel differenciáltan tud foglalkozni a gyerekekkel. Persze, ez kiscsoportban könnyebb, de gondoljunk csak a régi falusi tanítókra, hány gyerkőccel dolgoztak, és egyszerre hány korosztállyal! A tanulás mellett pedig ott van a szociális fejlődés: legalább olyan fontos, mint a tantárgyak tanulása! Ha csak nincs egészen komoly gond egy gyermek beilleszkedésével, én nem nagyon támogatom az 5 fős osztályokat. Ahhoz, hogy meg tudjon történni mindaz, ami csak egy közösségben történhet meg, legalább 14-15 gyerek kell.
Az ilyen nagyon tehetséges gyerekeknek gyakran megy nehezebben a beilleszkedés, az alkalmazkodás. Sokszor kerül a szülő válaszút elé: támogassa a gyermeke tudáséhségét, akár szociális fejlődése ellenében is, vagy vigye olyan helyre, ahol a csoportban való létezést tanulhatja, de a tehetségének a lehetőségeit nem tudják annyira kihasználni. Én kevésbé támogatom azt a megoldást, amikor előre tanítanak tananyagot. A saját osztályomban úgy szoktam dolgozni, hogy nem a tananyaggal haladok előre, hanem az adott témában való ismereteket próbálom bővíteni és mélyíteni. A mostan osztályomban (1. oszt.) van egy kisfiú, aki ebéd közben kiszámolja az iskolaépület térfogatát, és százalékot számol. Én mégsem vettem elő vele a szorzást, hanem rengeteg számrejtvényt és logikai rejtvényt vittem be neki. Leggyakrabban ő is 20-as számkörben dolgozott, mint a többi osztálytársa, de egészen komoly, felnőtteket is próbára tevő rejtvényeken keresztül olyan gondolkodási mechanizmusokat tanult meg, amikre egy elsős gyerek általában nem képes. A szocializáció is egy komoly tanulási folyamat: szerintem fontos nagy hangsúlyt fektetni rá. Sok minden csak a saját korosztályunkban tudunk megtanulni.
Ajánlom Önöknek, hogy tájékozódjanak az Alapítványi és Magániskolák Egyesületénél! (ww.ame.hu ) Vannak olyan módszertannal tanító iskolák, ahol nagyobb csoportban is jól tudják differenciálni a gyerekek munkáját: például olyan eszközökkel rendelkeznek, és olyan munkaformákat tanítanak a gyerekeknek, hogy a tanító folyamatos jelenléte nélkül is, önállóan tud mindenki a saját ütemében haladni. Aztán: van olyan iskola, ahol többféle választási lehetősége van a gyereknek, és ilyen módon a saját érdeklődési körén belül mélyedhet el egy anyagrészben jobban, mint a társai. Ha a szülők bírják, lehet olyan iskolát is keresni, ahol csak délelőtt van tanítás, és délután különórák, szakkörök keretében tanul mindenféle plusz dolgot a tehetséges gyerkőc. Mindenesetre azt nagyon támogatom, hogy ne mondjanak le arról, hogy a gyermek olyan közegbe kerüljön, ahol szociálisan fejlődhet, kapcsolatokat építhet ki, tanulhatja a barátkozás örömeit-bánatait.
Az iskola mellett még segíthet a gyerkőcnek valamilyen csoportterápia. Nekem most a gyermek-pszichodráma jutott eszembe, de a nevelési tanácsadóban esetleg tudnak ajánlani más foglalkozást is, ahol szakember segíti a gyerekeket a különböző csoporthelyzetekben. (Ez talán a dadogásra is nyújthat segítséget.)
|
| |
|
|
| Saba10 |
2005.06.30. 15:35 [#115] |
Kedves Erika és Orsi!
Én is a segítségeteket szeretném kérni. A fiamról igen korán kiderült, hogy az átlagtól jobb képességekkel rendelkezik (Az iskola érettségi vizsgálaton 6 évesen matekból 11 éves gyerek szintjét érte el, memóriája 9 éves gyerekének megfelelő volt, de a szocializáltsága az 5 éves gyerekével volt egyenlő. A 3,5 órás tesztet végig állta, mert nem volt szimpatikus a néni, ezért nem ült le.), de a szocializáltságával voltak gondok (ma már alkalmazkodó), így a nevelési tanácsadóval közösen 7 évesen ment csak iskolába. Nagyon hasznos volt ez az egy év, mert sokkal együttműködőbb lett. Bár ehhez szerintem az is hozzájárult, hogy sikerült egy olyan óvodát találni, ahol nem volt gond, pl., hogy nem alszik délutánonként (1,5 éves korától nem aludt, de éjszaka 12 órát alszik a mai napig egyfolytában) és jól érezte magát itt.
Megpróbáltam nagyon körültekintően iskolát keresni (2 évig minden nyílt napon ott voltam, és az adott évben több helyre is beírattam, ahol lehetett iskola előkészítőre). Inkább elfogadó tanárt kerestem és kis osztály közösséget. Amit még nem írtam, amikor 3 éves lett és visszamentem dolgozni el kezdett dadogni. Természetesen elvittem pszichológushoz, ahol kiderült, hogy a gyerek problémája a tőlem való elszakadás. Sajnos a dadogás a mai napig meg van, pedig több helyre is jártunk, teljesen hullámzó, összefügg a kipihentségével, az őt érő mindennapi konfliktusokkal. Volt olyan hely, ahol fél évig ki sem derült, hogy ő dadog, mert jól érezte magát és kiegyensúlyozott volt.
Abszolút vezető egyéniség, eddig el is fogadtak minden hol. Szeret: szerepel, színpadon lenni, ügyesen zongorázik (Ő választotta magának), jó mozgású, fellépések, vizsgák alkalmával nem izgul. Imádja a matekot, a „történelmet” és ügyesen rajzol, szereti a kreatív kézműves munkákat fiú létére. Olvasás, éneklés és vers mondás alkalmával sem dadog.
Kiemelkedően jó tanuló, gyors észjárású. 3. osztálytól új tanárt kaptunk és elkezdődött a „kálváriánk” - mint anno az óvodába azért, hogy nem alszik délután - itt pedig, hogy nem tudnak vele mit kezdeni az órákon, mert sokkal gyorsabban készen van a többitől.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy normál iskola nem szívesen vállalja az átlagtól nagyon eltérő gyerekkel való pluszfoglalkozást. Ezért elvittem egy tehetséggondozó alternatív iskolába, ahová fél éve jár. A tanulással nincsen gondja, itt is nagyon jól teljesít, szereti, hogy a saját tempójában tanulhat (2 hónap alatt befejezte a 3. osztály második féléves anyagát), de nagyon kevés a gyerek van - öten vannak az osztályba összesen - és nem tud beilleszkedni, nem találja a helyét, nem érzi jól magát, és jobban dadog, mint valaha. Teljesen el vagyok keseredve, nem tudom hová vigyem, merre menjünk? A dadogása lehet, öröklött, de én ennyi idős koromra, már „kifelé mentem belőle” (5. osztályos koromra már elhagytam teljesen), de nála nem ezt tapasztalom. Hiába a külső segítség, ha a környezete napról napra visszaveti.
Várom szíves visszajelzésüket, segítségüket előre is köszönöm!
|
| |
|
|
| Orsi |
2005.06.24. 14:07 [#114] |
Kedves Fórumlátogatók!
Elindul a táborszezon, úgyhogy csak július elejétől leszünk megint elérhetőek. Jó nyaralást mindenkienk! |
| |
|
|
| Orsi |
2005.06.02. 13:17 [#113] |
| Két dolgot tudok neked javasolni. Az egyiket akkor ajánlom, ha úgy gondolod, hogy kipróbáltatok már sok mindent, és a "majd kinövi" álláspontot elfogadjátok. Tehát akkor érdemes körülnézni: ha tényleg a nagyobb létszám az, amikor ő nem tud a gyerekekkel együttmüködni, keressetek egy olyan iskolát, ahol kislétszámú csoporttal dolgoznak, és így a pedagógus többet tud figyelni Attilára. Van több olyan hely is,ahol a kiscsoport mellett olyan felkészült szakemberek vannak, akik a beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekekkel foglakoznak. A másik útat akkor javaslom, ha van erőtök a mélyére ásni annak, hogy Attila miért viselkedik így. Az ilyen magatartási gondok mögött többnyire az áll, hogy a gyerek szeretné magára felhívni a figyelmet, szeretne kapcsolatokat teremteni, de nem tud. A pszichiáter az organikus okokat keresi, ezért én inkább egy pszichológust javasolnék. A szakember segíthet feltárni az okokat, és segíthet nektek is abban, hogy hogyan kezeljétek Attilával a konfliktushelyzeteket. |
| |
|
|
| freese |
2005.06.02. 11:23 [#112] |
Szia Orsi! Attila nagyon szeret suliba járni. Szereti a tanító néniket, és a legtöbb osztálytársát is. A matek nagyon jól megy neki, az olvasás kicsit döcög, de nem vészes. Az írás viszont nem megy neki. Ami nem megy elsőre, az nem érdekli. Sajnos nem túl kitartó, és nincs türelme, hogy a gyakorlás meghozza a kívánt eredményt. Azért, hogy gyakoroljon, kemény harcokat vívunk. Próbáltam már a pozitív megerősítést. Jutalmazást, akár apró jócselekedetekért. Ill. a tanító nénik "jóság matricát" osztanak, ha jók a gyerekek. Próbáltam büntetni pl. megvonással, játék, számítógép, stb.. De ez is max. fél napig érdekli.
Az iskolában már kitalált a tanító néni egy útvonalat, hogy arra mehet a helyére, mert vannak olyan gyerekek, akikkel másodpercek alatt képesek összeveszni, ill. ha ki kell mennie a teremből, viszi magával. |
| |
|
|
| Orsi |
2005.06.01. 22:05 [#111] |
| (Jaj, alőbb kattintottam, mint befejeztem volna...) Szóval az is érdekelne, hogy a kisfiad hogy van? Hogy érzi magát a suliban? |
| |
| Orsi |
2005.06.01. 22:02 [#110] |
| Kedves Freese! Abból, amit írtál, nem derül ki, hogy mivel próbálkoztatok (próbálkozott a tantó néni) már. Írnál erről valamit? |
| |
|
|
| freese |
2005.05.31. 14:10 [#109] |
Sziasztok. Nekem egy 7 és fél éves kisfiam van. Most fejezi be az első osztályt.
Már az oviban kezdődtek a problémák. Az óvonénik nem bírtak vele. Azt mondták antiszociálisan viselkedik a gyerek.
Kis csoportlétszámnál egész jól kezelhető, de ha már vannak 20-an, akkor borul minden. Az iskolában ugyan ez. Év elején kb 2 hónapig semmi gond, majd újra kezdődtek a problémák.
Állandóan verekszik, kötekszik, de ami a legrosszabb, azt mondják, hogy direkt beleköt másokba, utána pedig kárörvendő.
Otthon nem ilyen nevelést kap, és nagyon sokszor segítőkész, örül a dicséretnek.Otthon a kötelező dolgok okoznak gondot. Amit nincs kedve megcsinálni, arra semmilyen módszerrel nem könnyű rábírni.
Nem sokára kezdődik a nyári szünet, de én már előre a szeptembertől félek.
Kérlek, ha tudtok, adjatok valami ötletet, mert már a tanító néniknek is elfogyott.Pszichiáternél is voltunk már, de csak azt mondta, majd kinövi. (Én meg beleőszülök.) |
| |
|
|
| Orsi |
2005.03.21. 13:40 [#108] |
| Heuréka! Megtaláltam azt amire gondoltál, Gak! Szóval: kevés iskola van felkészülve olyan gyerekekre, akikről már ovis korban lehet tudni, hogy nehézségük lesz. Vannak olyan családok is, akik elkezdik a sulit valahol, de amint jelentekzik valami gond, kiderül, hogy nem tud a suli segíteni nekik. Ilyenkor keresni szokták azokat az intézményeket, ahol támogatást találnak. Mivel a mi iskolánkról hallani lehet, hogy vannak komoly problémával küzdő gyerekeink is, gyakran keresnek minket segítségért. Az a légkör, ahogyan mi dolgozunk, sok problémára lehet megoldás. Tudunk segíteni szorongó gyerekeknek, diszeseknek, van egyéb korlátozottsággal élő tanulónk is. Ahhoz, hogy ezeket integrálni tudjuk, szükség van olyan társaságra, akik közé lehet integrálni. Egy osztályban nem lehet 4-5 féle különböző problémás gyerekkel dolgozni! Ahhoz, hogy kellő figyelmet kapjanak a már felvett gyerekeink, esetleg el kell hogy utsítsunk olyan valakit, akiről tudjuk, hogy máshol nehezen fogja megállni a helyét. Aztán azzal is tisztában kell lennünk, hogy milyen problémán nem tududnk segíteni. Vannak ugyan gyógypedagógusaink, de rengeteg olyan kisgyerek van, akiknek olyan speciális fejlesztés kell, amit mi nem tudunk biztosítani. |
| |
|
|
|
|
|
|
