 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
 Mit jelent a gyermek és a család életében az iskola megjelenése?
Hogyan keressünk gyermeküknek iskolát?
Honnan tudjuk, hogy milyen iskolatípus való a gyermekünknek?
A gyermek segítése, támogatása iskolakezdéskor és később.
Mit tehetünk, hogy a gyermekünk örömét lelje a tanulásban?
Milyen jelek mutatják, hogy gond van az iskolában?
Iskolai kudarcok, konfliktusok. Mi a megoldás?
Osztályzat-, bukás-, házi feladat-mentes iskola. Mit jelent?
Ezekre a kérdésekre, és sok másra is választ adunk.
Bővebben itt olvashatsz rólunk. |
Lipták Erika és
Dobos Orsolya
személyközpontú pedagógusok | |
|
|
| Pisze Pat |
2005.02.16. 01:19 [#87] |
| Az első bölcsis napunkkal kapcsolatban szeretnék kérdezni, elmondani pár dolgot. Lányom most múlt kétéves és több okom volt rá, hogy próbálkozzunk egy ilyen intézménynél. Hosszú ideig vívódtam magamban, míg végül bejelentkeztünk a közeli önkormányzati bölcsöde játszócsoportjába. Így hívják azt, amikor év közben, kicsi pénzért (óradíj van 200 Ft + 150 kb az ebéd) elkezdi beszoktatni a gyereket az ember. Elmentünk reggel, előtte néhány nappal már beszélgettünk róla, milyen jó lesz játszani a többi gyerekkel. Bementem vele, ez a rend, amig belejön elkísérjük, kéznél vagyunk. A lányom nyugodtan és elmélyülten játszott, de kifejezetten nem volt zárkozótt, sőt, inkább kedves. Ottlétünk alatt több gyerkőc is odament hozzá. Ebből kettő épp nem játszott semmit, de az ő dolgait simán lesöpörték az asztalról, majd még egy aki elkezdte lökdösni, és így folytathatnám a sort. Aztán ő is odament egy kisfiúhoz egy játékért. Várt egy kicsit, hátha megkapja, de az csak kiabált és hadonászott felé. Vitt neki egy kisautót cserealapnak, de nem jött össze a csere sem. Aztán visszament és azt mondta neki, hogy kérem szépen. Hadonászás, üvöltés volt a válasz megint. Akkor már bőgtünk, én is majdnem. Sokan mondják, hogy ezeket a játszmákat le kell játszani és milyen jó lesz neki, hogy hamar beilleszkedik a közösségbe. Tényleg be kell illeszkedni? Ha igen, akkor milyen kor a legoptimálisabb erre? Most úgy érzem nem tudok még elég kifejező lenni számára, hogy a távolból segíthessek neki megoldani a konfliktusokat. Mi lehetett az oka annak, hogy ilyen támadóak és visszautasítóak voltak a gyerekek? Neveletlenség, vagy egyszerűen hiányzott nekik az anyukájuk? Hajlok rá, hogy kihagyjuk a bölcsit, mert amit itthon megtanítottunk neki, azt nem látszik visszaigazolni a közösség. Nem hinném, hogy stabilizálódik nála olyan viselkedésforma, amit mi jónak tartunk, de a gyakorlatban nem válik be. |
| |
|
|
| Orsi |
2005.02.15. 15:24 [#86] |
Kedves Normu!
Örülök a hírnek! Egy ilyen kis iskola, ahol már most lehet ismerkedni, nemcsak a szülőknek, hanem a gyerekeknek is: ez szuper! Sok sikert! |
| |
| Orsi |
2005.02.15. 15:22 [#85] |
| A Nők Lapjás cikk röviden arról szól, hogy nem kell a "versenyistáló" tipusú és a személyközpontúságot hírdető iskolákat egymással szembe állítani: nagyon sok mindentől függ, hogy kinek melyik válik be. |
| |
|
|
| Orsi |
2005.02.15. 15:21 [#84] |
Kedves Sisso! A kaposvári ügyre, nemcsak mint pedagógus, hanem mint ember írom, hogy fölháborító. De tényleg nem tudom, hogy ki és mit tehet az ügyben.
Egy kedves kollegám története: abba az iskolába került gyakorlatra, ahova ő is járt annakidején. Rengeteg gyermekeket megalázó élményt őrzött akkori tanítójáról, aki később szakfelügyelő lett. Majd mikor gyakorlaton volt ott tanár-tanoncként (1994 környékén), az illető még mindig ott volt, a rendszerváltásra tekintettek már „szaktanácsadó” néven. Történetesen magam is jártam ennek az iskolának a környékén: az illető ott még mindig szaktekintély!
Ami pedig az igazgatót illeti: az önkormányzati iskolákban az önkormányzattól függ, hogy kit-mikor –hova-mit csinálnak. Egyik általam ismert iskolában valami 7-8 év után, több feljelentés és per után sikerült a gyerekeket verő igazgatót leváltani, olyan politikai hátszele volt. Mindezt úgy, hogy a tanári kar évek óta le akarta váltatni. Nyilván amellett a fizetés mellett, amit kaptak, nem volt erejük harcosabban harcolni az ügyért, és ennyi időbe telt a dolog.
Volt nekem olyan anyukám (értsd. járt hozzám a gyereke), aki megpróbált egy verekedős tanár után menni: a gyereket áthozta a mi iskolánkba, de harcolt az ügyéért. A családsegítő egy évig járt a nyakamra, hogy mindenféle szakvéleménnyel nyilatkozzak, hogy a gyerek rendben van. Miért hiszik el sokkal inkább a verekedő pedagógusnak? A családsegítő miért nem segít, miért kell nekem őket arról győzködni, hogy a gyerek nem agresszív, sőt, rendben van, tanul, és jól érzi magát a társai között?
Továbbra is fontosnak tartom, hogy leírjam: amíg a pedagógusképzésben a legkevésbé arra figyelnek, hogy ki milyen személyiség, addig bárki kikerülhet pedagógus diplomával. Aztán persze ott van a politika, ami minden az önkormányzati, mind a más fenntartású iskolákat sokszor sakk-matt helyzetbe állít.
|
| |
|
|
| normu |
2005.02.15. 08:44 [#83] |
| Némi technikai szünet után, újra itt. Orsi, köszönöm a választ.közben biztos ami biztos belefogtunk az iskolaválasztásba. Kóstolgatjuk a környék iskoláit (hála isten felénk elég sok van) A múlt heti iskolaelőkészítőn jól megálta a helyét a lányom. Természetesen a tanítónénivel is beszéltünk pár szót, aki "komoly, érett" gyereknek nevezte a lányomat. Az iskola pedig egész jónak tűnik: zenei tagozatos, egy osztályt indítanak 21 fővel, és nagy hangsúlyt fektetnek a mozgásos játékokra, báb és színjátszásra. Ez azért biztató....Szóval a kételyeim lassan eloszlanak. |
| |
|
|
| palkata |
2005.02.15. 04:55 [#82] |
"Amennyiben így viselkedik egy tanár."
- ez megszokott és soha nem büntetett. A a szakmának nevezett heterogén halmaz (úgyismint reszli) mindig szorosra zár: most sem olvashattunk tiltakozó- elítélő, vagy akár nyílt leveleket, mint ahogyan soha.
"Amennyiben erre így reagál egy iskola, mint intézmény."
- ez sem meglepő viselkedés addig, amíg egy iskola (igazgatója) makacsul intézménynek hiszi magát. Mert amíg (túl)hatalommal rendelkező szervként működik, addig garantált, hogy intézményként lép föl és ebben a föllépésben rendre elfelejti az őt magát alkotó diákokat (és szüleiket) meg az ő jogaikat, igényeiket, véleményeiket, stb. figyelembe venni. Ha ebből nem derült volna ki: nem tartom szerencsésnek, de rohadtul nem, ha egy iskola intézményként lép föl, pláne az őt alkotó emberek legitimációja nélkül.
"Amennyiben egy igazgatónak esetenként nem terjed odáig a hatásköre, hogy ha akar, tegyen egy ilyen ellen."
- Ha olyan iskolákban gondolkodunk, ahol csupán az igazgatónak van hatásköre (már miért?) fellépni a jogsértések ellen, az régen rossz. Mégis, ki a tököm az igazgató, ki választotta meg és ezek után ki figyel arra, amit nyökög? Az iskolák jelen állapotában jobb is, ha az igazgatónak - szigorúan a tanári kar által - megválasztott tornatanár lehetőleg nem alkot erkölcsi ítéleteket.
Ebből a szempontból jobb is, ha egy ilyen igazgatónak nem terjed sehova se a jogköre.
Nem firtattad a szülők felelősségét (másokét sem), de szerintem nem megkerülhető. A diákoké sem.
|
| | Előzmény: [#77 | Orsi | 2005.02.02. 15:03] |
|
|
| sisso |
2005.02.14. 23:58 [#81] |
orsi,
szerintem is döbbenetes a cikk, mármint a népszabadságos (merthogy a nőklapjából már rég nem tájékozódom :)), egyébként pont emiatt, mert lehet, hogy itt sokan így vannak még ezzel, összefoglalhatnád a cikk lényegét)
szóval a kaposvári ügyet nagyon röviden elintézted
pedig érdekelne egy pedagógus véleménye egy ilyen pedagógus kollégáról
|
| | Előzmény: [#77 | Orsi | 2005.02.02. 15:03] |
| Orsi |
2005.02.05. 18:11 [#80] |
| Most került a kezembe az eheti Nők Lapja egyik cikke: Elsőkből utolsók, utolsókból elsők? a címe. Témája: versenyeztessük-e a gyerekeket sz iskolában. Érdekes írás, ajánlom nektek! |
| |
|
|
| Orsi |
2005.02.03. 20:23 [#79] |
Kedves Normu!
Az iskolaérettség több dologból tevődik össze. Van egy biológiai-érés része, amihez az életkoron túl hozzá tartozik pl. a mozgás összerendezettsége, és a megfeleleő beszéd is. Van egy pszichikai része, ami olyasmiről szól, hogy mennyire tud figyelni, kialakult-e már bizonyos szintű feladattudata, szabálytartása. És van egy szociális érettség, ami egyfajta közösségi érést jelent: alkalmazkodóképességet, bizonyos fokú önállóságot, kommunikációs készséget. Az is fontos, hogy mindezt csoportban is tudaj "hozni" a gyerek, ne csak akkor, amikor kettesben van valakivel. Ma már egyre gyakrabban és szívesebben tartják vissza a gyerekeket, ami azért jó, mert így mire iskolába kerül, sokkal biztosabb alapra épülhet a sokminden, és mégsem marad le semmiről. Egyébként iskolaérettséget nemcsak az oviban néznek: lehet kérni nevelési tanácsadóban is ilyen vizsgálatot! Egy olyan kisgyereknél, aki nagyon okos, várja a tanulást, szeretne iskolás lenni, de esetleg más területen még éretlen, én mindig elbizonytalanodok. Mert egy unalmas ovis ráadásévtől csökkenhet a motivációja, érdeklődése azok a "tudományok" iránt, amik addig olyan nagyon érdekelnék. Esetleg az is lehet, hogy a kicsik között már nem talál magának társat, barátot. Ha mégis úgy döntesz, hogy iskolába adod a kislányodat, semmiféle képpen ne egy harminc fős nagy osztályba! És van egyre több olyan iskola is, ahol nem szabnak éles határt az ovi és a suli között, hanem az első időszakban "beszoktatják" a gyerekeket, nem rögtön elvárásokkal bombázzák, és az "iskolás" viselkedésre lassanként tanítják őket meg. |
| |
|
|
| normu |
2005.02.03. 12:45 [#78] |
| Nem vagyok gyakorlott fórumozó; eddig inkább csak olvastam őket. De egyszer mindent el kell kezdeni... az iskolát is. Kislányom hat éves volt szeptemberben. Tavaly júliusban átesett egy korrekciós ortopédiai műtéten,ami azt jelenti hogy jelenleg mozgásában korlátozott (csak járókerettel tud közlekedni). Az egész procedúrának várhatóan nyár elején lesz vége, ami után olyan lesz ő is, mint a "többi normális gyerek". Érthető okokból tehát nem járt az idén oviba, sőt gyerektársaságba se nagyon. A szocializációja tehát ilyen téren eléggé "visszafejlődött".De ideje volt bőven, így hát megtanult írni, olvasni, számolni, ismeri a bolygókat, rendszerezi az állatokat stb... tehát igényli a tudást, a tanulást..., De félek, ha iskolába kerül nem tud majd beilleszkedi az osztályba, az "iskola társadalmába". pedagógus ismerősöm azt javasolta, hogy "tartsam vissza" és csak jövőre irassam be suliba. Tehát kérdem én, mikor kell iskolába adni egy gyereket? Mikor lesz iskolaérett? Egyántalán mi az hogy iskolaérett? És ha van ilyen kritérium, az egységes minden iskolára vagy a különböző típusú iskoláknak különböző elvárásaik vannak? |
| |
|
|
|
|
|
|
