 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Clara Zetkin |
2007.07.17. 14:50 [#315] |
| Bocs, tényleg egyszerűbb lett volna linkelni... |
| |
| krumpliorr |
2007.07.17. 14:46 [#314] |
megjegyzem, dr. Nagy Marianna cikke szerintem hasznos volt, mert meg lehetett tudni belőle hol tart az SZDSZ és hol tart az SZDSZ ifjúgeneráció nőesélyegyenlőségi ügyekben: a béka segge alatt! tényleg siralmasan macsó párt az szdsz, itt az ideje, hogy magukba nézzenek és változtassanak, még akkor is, ha csak egy szűk réteg ért egyet a kvótával!
mindenesetre ez az 50% -os egy jó alap, hogy a parlamentben kiharcoljanak egy legalább 30%-os kvótát. |
| |
|
|
|
|
| Clara Zetkin |
2007.07.17. 14:01 [#312] |
dr. Asbóthné Thorma Judit elnök részére
Magyar Nők Szövetsége
Tisztelt Elnök Asszony!
Ha már meg lettem szólíttatva a Magyar Nők Szövetségének honlapján, akkor engedje meg, hogy reflektáljak a Drágán add a jogod? – Elkötelezettség vagy akciózás című írására.
1. Ön azt állítja, hogy bugyután személyeskedő, tudatlanul vagdalkozó cikket jelentettem meg Magyar Bálint és Sándor Klára ellen.
a. Ön eltúlozza a „hatalmamat”. Ki vagyok én, hogy oda szóljak – mondjuk a főszerkesztőnek – hogy közöljék le az írásomat? És kérem, ne tegyen úgy, mint ha nem tudná: Magyarországon sajtó- és véleményszabadság van. A Magyar-Sándor-féle akcióról a véleményemet írásba foglaltam, elküldtem a szerkesztőségbe, és a Népszabadság szerkesztői pedig úgy döntöttek, hogy leközlik. Kíváncsi lennék, hogy az Ön írása megütné-e a leközölhetőség szakmai mércét.
2. Ön szememre veti, hogy furcsállom a kezdő – első parlamenti ciklusát teljesítő – egyik előterjesztő ambícióját.
a. A politikus sikerességének nem az a mércéje, hogy hány javaslatát szavazzák le, hanem az, hogy hány javaslatához talál szövetségeseket, hogy azt keresztül tudja vinni a törvényhozásban. Mindehhez azonban kell olyan tudás, ha tetszik rutin, szakmai tekintély, amivel egy pályakezdő politikus nem feltétlenül rendelkezik.
b. Nyilvánvaló, hogy az Alkotmánymódosítás az egyik legnagyobb feladat, mert ehhez a képviselők 4/5-ének egyetértése szükségeltetik. Lehet egyből Magyarország alaptörvényének megreformálását kezdeményezni, de a jelenlegi Országgyűlésben még az úgynevezett kétharmados törvények módosításához sincs meg a politikai többség. Nem tételezem fel, hogy az SZDSZ két politikusának nincs annyi realitásérzéke, hogy ezt ne tudnák.
c. A „merjünk nagyon álmodni” attitűd számomra az egyik leghátborzongatóbb időket idézi.
3. Ön, azaz a Magyar Nők Szövetsége 1989 óta várja ezt a javaslatot.
a. Miért várt? Miért nem kezdeményezett? Miért nem lobbizott, hogy a pályakezdőnek már korántsem mondható másik előterjesztő, a Horn-kormány minisztere már 1994-98-as parlamenti ciklusban ugyanúgy, mint most, kezdeményezze az Alkotmánymódosítást? Vajon miért csak 2007-re szedte össze a bátorságát a másik előterjesztő? Ön nem gondolkodott el ezen?
4. Ön azt állítja, hogy a társadalmi vita, bár korlátozott színtéren, 18 éve zajlik, és 18 éve dolgoznak a nőket érő igazságtalanságok ellen a maguk eszközeivel.
a. Ha ezek az eszközök csak ennyire képesek, akkor sürgősen le kell azokat cserélni! Ön szokott a társadalom másik felével, a férfiakkal is beszélgetni a női kvótáról? Az én nyilvánosságom tényleg korlátozott, össze sem hasonlítható egy 10 ezres civil szervezetével, de a már a főiskolán tartott óráimon is volt alkalmam tesztelni, hogy az ott tanuló férfiak és nők hogyan is vélekednek a nemek esélyegyenlőségének kérdéséről.
b. Mit tett Ön a Magyar Nők Szövetségének elnökeként, hogy a vita színtereit kiszélesítse? Úgy gondolom, hogy a saját honlapjukon közzétett gondolatok korántsem felelnek meg ennek. Itt is sürgős stratégia-váltásra lenne szükség, ha már legalább önkritikusan beismerte: nem elégséges a társadalmi vita lefolytatásához a jelenlegi színtér.
c. Ehhez a gondolathoz tartozik, hogy az írásában utalt egy sajtótájékoztatóra, amit a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetséggel közösen tartottak, kiállván az Alkotmány- és törvénymódosító javaslat mellett. Nos, ennek az eseménynek a médiavisszhangja oly csekély volt, hogy még a Magyar Nők Szövetségének honlapján sem találtam meg a nyomát.
5. Ön, a Magyar Nők Szövetségének elnökeként érvként a 10 ezer tagot és a 40 tagszervezetet használja.
a. Más a mennyiség és a más minőség. Egy civil szervezet munkájának hatékonyságának csak egyik mérőszáma a taglétszám. De hol vannak az eredmények? Tudom, hogy fájó sebet tépek fel, de mi lett a Nőházzal? Hol volt akkor a 40 tagszervezetet tömörítő Szövetség, amikor az Országgyűlés – köztük a mostani két előterjesztő – hatályon kívül helyezte a Köztársasági Esélyegyenlőségi Programot? Soroljam még a kihagyott alkalmakat és lehetőségeket? Mindezeket azoknak kellene számba venni, akik Önt az elnöki székbe juttatták.
6. Ön írásában kérdést intézett hozzám, miszerint: „Honnan veszi Nagy Marianna, hogy a javaslatnak nincs társadalmi támogatottsága?”.
a. Az Új Generáció, az SZDSZ ifjúsági tagozatának közleményéből. Idézem: „A női kvóta bevezetéséről az Országos Tanács többször folytatott vitát, melyből az derült ki, hogy a javaslat nem bírja a párt megfelelő támogatását. Azóta a kvóta bevezetését szakmailag, alkotmányjogilag helyeslő, vagy azt pusztán nem elutasító előterjesztést nem tárgyalt sem az Országos Tanács, sem a Küldöttgyűlés. Az SZDSZ választási programjában - álláspontunk szerint helyesen - sem szerepel semmilyen kvóta bevezetése.”
b. Lehet, hogy túlságosan felértékelem az SZDSZ társadalmi jelentőségét. Figyelmen kívül lehetne hagyni, hogy a nagyon is markánsan politizáló ifjú szabad demokraták (lásd: homoszexuálisok ügye) álláspontját, ugyanúgy, ahogy minden olyan álláspontot, ami nem egyezik dr. Asbóthné Thorma Juditéval?
c. Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságában 2007. június 6-án – amit állítólag az elnök asszony is végighallgatott – az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium köztisztviselője közölte, hogy a Kormány sem támogatja a két SZDSZ-es politikus javaslatát. Tessék elolvasni a jegyzőkönyvet, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy még a kormányt képviselő minisztériumok közt sincs egyetértés.
d. Ön viszont ezek után honnan veszi, hogy az Alkotmány- és a választási eljárásról szóló törvény módosításához van elegendő támogatottság?
2007. július 17.
dr. Nagy Marianna
főiskolai adjunktus (BGF)
|
| |
|
|
| Clara Zetkin |
2007.07.17. 13:59 [#311] |
Drágán add a jogod? - Elkötelezettség vagy akciózás
2007. július 11. szerda 11:23
Bármennyire egyszerűnek tűnik is Nagy Marianna írása („Női jogi magánakció”, Népszabadság, 2007. július 10.), valójában nem is olyan könnyű megérteni, mi sarkallhatta a szerzőt cikke megírására.
Az írás ugyanis azt sejteti, hogy a szerzőnek nincs kifogása a választási kvóta bevezetése ellen, hiszen szerinte is rosszul állunk, még egyes arab államokhoz képest is, és elismeri, hogy a férfiaknak „eszük ágában sincs önként, dalolva lemondani jelenlegi státusukról”. Másrészt – mondjuk ki – bugyután személyeskedő, tudatlanul vagdalkozó cikket jelentet meg azok ellen, akik képviselik az ügyet, amellyel amúgy ő is egyetérteni látszik.
Írása középpontjában sajnos nem az áll, hogy miért van szükség kvótára ahhoz, hogy a nők is azonos esélyekkel tudjanak élni állampolgári jogaikkal. Arról beszél, hogy milyen macsók a kormánypártok, és nem arról, hogy a magyar kultúra az. Azt kifogásolja, hogy a javaslat egyik benyújtója első parlamenti ciklusát teljesíti (vajon hányadiktól kezdve szabad föllépni nyilvánvaló igazságtalanságok ellen?), és nem azt, hogy olyan társadalomban élünk, amelyben láthatóan nincs más eszköz a nők politikai képviseletének megfelelő – tudásukhoz, fölkészültségükhöz, ambícióikhoz mérten igazságos – biztosítására. Azon méltatlankodik, hogy a liberálisokat „kijátszotta” a két „akcióhős”, és azon sajnálkozik, hogy még a szocialistákat is úgy összezavarták, hogy végül nem mernek majd szembemenni a javaslattal. Erre nincs mit mondani: szegény SZDSZ és szegény MSZP!
Nagy Marianna szerint a „helyes sorrend” a társadalmi vita, a pártok belső szabályozása, és aztán az Országgyűlés lett volna. Vele szemben a Magyar Nők Szövetsége 1989 óta várja ezt a javaslatot. Tudjuk, hogy szükség van rá, mert tapasztaljuk, hogy a hatalom megszerzését szolgáló privilégiumokról a férfiak bizony nehezen mondanak le. A magyar pártok maguktól láthatóan nem fognak hatékony, működő eszközt bevezetni, hogy javuljon a helyzet. Egyetértünk azzal, amit éppen Magyar Bálint írt erről („Feminae ante portas, avagy kapunyitás előtti pánik”, Népszabadság, 2007. június 8.), részletesen kifejtve, miért tarthatatlan az az igazságtalan állapot, amelyben élünk. Ajánljuk a cikket Nagy Marianna figyelmébe, bár talán olvasta is: néhány általa használt fordulat kísértetiesen emlékeztet Magyar írására.
Társadalmi vita, bár korlátozott színtéren, 18 éve zajlik. 18 éve mondjuk, hogy a nők társadalmi, munkaerőpiaci, szellemi leértékelése igazságtalan, és 18 éve dolgozunk ezen igazságtalanság ellen a magunk eszközeivel. 18 éve figyeljük, hogyan akadályozza a tényleges cselekvést a rengeteg „beszéljük meg előbb”, hogyan odázza el a „helyes sorrendre” hivatkozás, hogy szembesüljünk a kínos kérdésekkel. 18 éve várjuk, hogy a sok nőnapi köszöntő, elvi támogatás és az esélyegyenlőségről szóló megható tirádák helyett végre jöjjenek a politikus „akcióhősök”, és tegyenek is valamit. Mindegy, melyik párt tagjai. Jöjjenek minél többen, versenyezzenek „a nők esélyegyenlőségéért legtöbbet tévő párt” címért!
Ezért nem volt kétséges, egyetlen pillanatra sem, hogy a Magyar Nők Szövetsége, a maga 10 ezer tagjával és 40 tagszervezetével nemcsak támogatja a javaslatot, hanem minden fórumon ki is áll mellette. De a női szervezeteket tömörítő, 46 tagszervezetből álló Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség is ezt tette – ezt néhány hete jelentettük be közösen egy sajtótájékoztatón. És tették más, egyik ernyőszervezet alá sem tartozó civil szervezetek is. Honnan veszi Nagy Marianna, hogy a javaslatnak nincs társadalmi támogatottsága? Egyébként is: ha nem lenne a javaslatnak támogatottsága a fölsorolt szervezeteken kívül is, sokkal szélesebb körből, akkor miért érezné vajon úgy az MSZP, hogy kínos, ha nem szavazza meg?
És ha már itt tartunk: Nagy Marianna nemcsak a javaslat támogatottságáról nem tud semmit, de azt is kétségbe vonja, hogy a javaslatot benyújtók komolyan gondolják az egészet. Magabiztosan tudni véli, hogy a papírformára számítanak: a Parlament úgyis leszavazza a javaslatot. Aljas szándékból, politikai nyerészkedésből elkövetett szerepléseik közben az sem érdekli őket, ha ártanak az ügynek.
Először is: kétlem, hogy ártana az ügynek, hogy végre széles körben beszélünk valamiről, ami eddig nem érte el a média ingerküszöbét. Bármennyire meglepő lehet, társadalmi vita addig nincs, amíg valaki el nem kezdi. Magam is civilként dolgozom, semmiképpen nem akarom leértékelni azt a munkát, amit közösen végzünk. De azt is látnunk kell, hogy a javaslat kapcsán csak az elmúlt hetekben több szó esett a nőket érő társadalmi diszkriminációról, mint korábban évek alatt. Végre! Nagyon sokan vagyunk, akik ennek örülünk, mert a nők valódi egyenrangúságának ügyét tartjuk fontosnak, és nem azt nézzük, hogy kinek sikerült áttörnie a csöndet. Örülünk, hogy sikerült, és féltékenykedés helyett azon gondolkozunk, mit tehetünk a siker, a nők egyenlő esélyeinek tényleges megvalósulása érdekében.
Másodszor: végighallgattam a Parlament Emberi Jogi és Alkotmányügyi Bizottságának ülésén a vitákat, ahol az előterjesztők részletesen indokolták és megvédték javaslatukat. Olvastam nemcsak Magyar Bálint említett cikkét, hanem Sándor Klára a témával foglalkozó kutatóként – és nem politikusként – jegyzett írásait is, több konferencián hallottam beszélni a nők esélyegyenlőségéről. Ismerem és becsülöm elkötelezettségüket és fölkészültségüket. Így számomra nem kétséges a válasz, hogy kinek a szándéka és cselekvése „tiszteletre méltó”, és kinek az írása „végtelenül komolytalan”, ha tetszik, „cinikus és öncélú”, és ezzel milyen „bizonyítványt állít ki” saját magáról.
Dr. Asbóthné Thorma Judit
A Magyar Nők Szövetségének elnöke
|
| |
|
|
| Binary |
2007.07.16. 21:01 [#310] |
| Épp ideje volt, mi ezzel a baj? |
| |
|
|
|
|
| almonda |
2007.07.16. 20:41 [#308] |
Nagyszabású országos kampányt indít a nők elleni családon belüli erőszak visszaszorításáért a Szociális és Munkaügyi Minisztérium.
- - - Az EU már egy éve futtatja a programot - csakhogy felébredt
Lamperth Mónika is! - - -
Ebben az évben az SZMM 132 millió forintot szán a nők elleni erőszakot visszaszorító intézkedésekre. Ezen belül 16,6 millió forintot köztudatformáló kampányokra, mert az ügy érdekében "szükség van a társadalmi megértés és a társadalmi támogatás növelésére" - - - ???? micsoda fogalmazás! - - -
hát még ez:
""... a társadalmi tudatformálás mellett a tárca szükségesnek tartja a "politikai elköteleződést", új és hatásosabb jogszabályokat és az rendezvények állandó figyelemmel kísérését (...) az igazságügyi és rendészeti minisztériummal közösen dolgoznak azon a tervezeten, amely elősegítené a tanúvédelmet, és erőszak esetén növelné a feljelentési hajlandóságot is, továbbá a "jelenleg nem elégséges" távoltartási törvényt is felülvizsgálnák.""
|
| |
|
|
| Stellamaris |
2006.08.04. 13:29 [#307] |
Női civilek, lehet jelentkezni:
Felhívás a női civilszervezetekhez
A Nők és Férfiak Társadalmi Esélyegyenlősége Osztály munkatársaiként fontosnak tartjuk, hogy naprakész listával rendelkezzünk a Magyarországon aktívan működő női civil vagy társadalmi szervezetekről.
Ezért kérjük, hogy az adatlap kitöltésével, visszaküldésével és erről az Önök által ismert további szervezetek tájékoztatásával segítse munkánkat.
(e-mail: sebestyen.zsuzsa@szmm.gov.hu, cím: 1054 Budapest, Akadémia u. 3. fax: +36 1 312-7294)
http://www.szmm.gov.hu |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
