 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| abcdefp |
2006.05.03. 10:47 [#520] |
"Alexa meg már nem mai gyerek, művelt, szórakoztató és indulatos a szövege. Őszinte és bevállalja a véleményét. Többször felröhögtem rajta. De nem volt dilettáns mondata"
Aha, kár hogy viszont konkrétan mond és sugall komplett hazugságokat, például hogy a könyv szerzőinek fele nem magyar, vagy olyan számadatokat közöl a könyv novelláiról, amely az ő prekonceopcióját erősíti, de szintiszta VALÓTLANSÁG.
Lehet, hogy téged nem zavar a nőgyülölete, és az őshüllő világnézete, de van aki innentől kezdve őt nem tudja komolyan venni.
Persze nem mindig volt ilyen világnézeten, és voltak neki normális korszakai is, például ő publikált először forgács szöveget, hát azóta persze nagyot fordult a világ. |
| | Előzmény: [#515 | marina | 2006.05.02. 23:53] |
| kurucz |
2006.05.03. 10:04 [#519] |
| majd még keresek párat a szórakoztatásotokra. |
| |
|
|
| kurucz |
2006.05.03. 10:02 [#518] |
Marinának nyilván személyes bajai vannak a forgáccsal, de szerencsére van épp elég olvasó és kritikus, akik ezt másképp gondolják, egy pár kritikát idenyomok engedelmetekkel:
Könyv
(Magyar Narancs)
Csejdy András
A test, a test
Forgács Zsuzsa: Talált nő
Egy kora őszi könyv címlapján az egyik magyar fotós(nő) mászik háttal óriásfát anyaszült meztelen, egy odú peremén csüggeszkedik, fehéren fekete a kép meg az árnyalatok, fölötte a cím, talált nő, alatta a szerző neve, forgács zsuzsa, hátul árnyékolva stilizált arc, valamint egy idézet, amelyből, cseppben az egész, kitetszik ennek a kötetnek ereje és nagyja, hogy a történetek alig pár kivétellel az Újvilágban történnek, hogy az elbeszélő viszonya megengedően kritikus és hőkölve résztvevő, a hangja pedig ironikus, humoros.
A Talált nő próza. Olyan bátor szöveg, ami méltán kavart bele a lavórba, amikor részei itt-ott (Holmi, 2000 stb.) megjelentek. Egyszer akárkinek elsülhet a keze, mondogatta az a pár kivétel, aki képben volt a piacon, aztán szaporodtak az írások, egyre markánsabban karcos hangon szóltak a novellák, szokatlan őszinteséggel női intimitásokról, élethelyzetekről, és hiperplasztikusan arról a New Yorkról, aminek néhány honfitársunk hiába rugaszkodott már. Most egyben van ez a könyv, és be kell lássuk, valami megtört, megtörtént a magyar prózai berekben, ugyanis anélkül olvasmányos minden egyes novella és a füzér egésze, hogy a szerző a legkisebb engedményt tenné a minőség rovására.
Emlékszünk, akár ha ma lenne, ahogy Bálint Eszter a jarmuschi Paradicsomban egy a TangóróI újított sokadkéz télikabátban lépdelt az ismeretlenbe Screaming Jay megabasszára. Így valahogy képzelhető el a történetekben csupaszra vetkőző egyes szám első személy is: egyedül, nagyot akarva, szemben a városok városával, mögötte az aszfaltszürke pesti belterj, ami taszít és fog, elviselhetetlen és otthonos.
Forgács belülről képes beszélni a testről. Legyen ormótlan, szőrös hájrengeteg vagy egy remekbeszabott, formás pénisz, nem kertel, erőt vesz magán, és nem hajlandó tudomást venni a bevett, prűd irodalmi beszédmódról. Nekitámasztják a falnak, felolvadnak benne férfiak és körbefolyja őket, a műtőben terpeszkedik abortuszra várva, remeg, és fáj, és jó neki, és vonszolódik.
Hibátlan könyv persze nincsen, a Talált nő sem mentes aláfogalmazásoktól, de ebben a nyelvi csinnadrattában elveszítjük a tájékozódóképességünket, megbillen a mérleg, és beveszünk hasonlatokat, amiken máshol fennakadnánk.
Azt mondjuk, akkor vagy otthon idegenben, amikor nemcsak érted, faragod is a viccet. Forgács vitriolosan pikírt, a szarkazmusa csereszabatos, nem csak ismeri, karikírozza az ő Amerikáját, gúnyt űz, miközben rögzíti a kinti tapasztalatot, hogy mit látni ott az utcán, hát mindent, belemegy és keveredik helyzetekbe, kiírja magát azokból, kiírja magából azokat, rója a sorokat, mindig csak magáról, csakhogy sokan laknak őbenne, homokos francia fiúpár és bolygó-örmény tagbaszakadt vendégíró, egy szekéroldal nő, úgy is mint barátok, frusztrált, mert alulkefélt magányosok, kitért apácák és heroinista sodródók, egy kimeríthetetlen tárház ezredvégi underdog és bitch.
Akik úgy hiányoznak nekünk a papírról.
Megjelent a Népszabadságban 1995.10.25.:
Hogy írhat nő ilyet?!
Forgács Zsuzsa budapesti és New York-i novelláinak könyve
Forgács Zsuzsa könyvét nem szabad gyerek kezébe adni. Igazat kell adni a szerző egyik barátnője szüleinek, akik eltiltották tőle a lányukat, miután véletlenül ráleltek és elolvasták egyik novellája (e kötet 153–164. oldalán is megtalálható) szövegét. A folyóiratok szerkesztőinek is igazuk volt, akik visszautasították a Hullám kalandjai című írást, mert a Bábelt, az Élet és Irodalmat, a Holmit, a 2000-t és a Mozgó Világot –ahol eddig a szerző novellái megjelentek –nyilván ifjú házasok meg más huszonnyolc év alattiak is olvassák, nekik meg nem szabad szembesülniük vele, hogy akadhat nő, aki az utcán leszólít férfiakat, hogy szájuk segítségével könnyítsenek tejtől duzzadó mellén. Az ilyesmi csak az olyan klasszikusoktól elfogadható, mint Maupassant volt.
Mégiscsak lehetetlen, hogy így írjon egy nő! Azért ott még nem tartunk, bármennyire emancipált is körülöttünk a világ, hogy csak úgy odavágja egy novella első mondatában: “Egyenesen az ágyékomból fakadnak e sorok.”
Ha legalább a kötet felét kitevő, New Yorkban játszódó történetekből megtudnánk valamit az ottani élet szépségeiről! (Eláruljuk, hogy a szerző idejét nagyjából egyenlő arányban megosztva tölti itthon és az amerikai nagyvárosban.) De ott is belvárosi kislakásokban élnek a szereplők, a szomszéd házak ablakaiból leselkedő kukkolókkal körülvéve. Az abortuszra váró fekete vagy fehér asszonyok is hasonlóan éreznek és viselkednek, mint pesti társuk.
Amiről mesél, ismerős minden részletében, de elragad az írás lendülete, a tobzódás a szavakban, amelyekkel előállítja a szöveget. “Ezek a szerencsétlen muksók gyanútlanul túrták az orrukat a tévé előtt, és tömték magukba a lekváros mogyorókrémet pattogatott kukoricával, és meghitten lapogatták meg vakargatták egymást elalvás előtt az ágyban, eközben mi szemrebbenés nélkül tonnaszám adtuk el a nevüket és lakcímüket (...) És sunyítottunk. És a sunyításnak ára van. Egymillió agysejt percenként.”
Különösen szépen ír a szerelmi örömről és a szexuális bánatról. “Nem kért semmit, nem akart semmit. Meleg, kicsi kezével a fejemet simogatta. Ezt nem lehet megtanulni, ezt nem lehet kitalálni, gondoltam, ezt csak tudni lehet.”
Pesten és New Yorkban is lepusztult helyek adják a mindennapi kalandok hátterét. De a Forgács-hősök – elsősorban nők – egyáltalán nem vágynak el sehová. Meg vannak békülve a világgal. Nem kerüli el őket a baj, sőt ki sem látszanak belőle. Ezzel együtt otthon vannak ezen a földön. (Forgács Zsuzsa: Talált nő. Q. E. D.)
Kelen Károly
1995. 10. 25.
|
| | Előzmény: [#515 | marina | 2006.05.02. 23:53] |
|
|
|
|
| Agi53 |
2006.05.03. 08:25 [#516] |
Teljesen felcsigáztatok, hol lehet az Alexa -szöveghez hozzá jutni? Istentelen dolgokat fogok mondani: elegem van már a mai irodalomelméletekből, elolvasok egy posztmodern szöveget, nézek, mint a hal, elolvasom hozzá az elemzést (oh, hol van ma már Szerb Antal vagy B. Nagy László kristálytiszta nyelvezete, gondolatmenete? - öregszem) - szótárral a kezemben - pislogok, aha, szóval valóban öregszel Ági, gondolom. Jó, lehet, hogy remek az adott mű, de kurvára nincs közöm hozzá, a Bárdos Deákhoz, Forgácshoz meg van. S mi az, hogy "soha nem lesz író", miért, írni még mindig könnyebb megtanulni, mint gondolkodni,érezni, kevesen jöttek elő azonnal hibátlan prózával. S már írtam valamikor, egyáltalán nem baj, ha nem minden novella remekmű, s nem lehurrogni kéne. Osváth már egyetlen jó mondat alapján bíztatta az embert, segítette, tanította, okította, manapság meg csak hurrogunk. S minél több lehetőséget adni, bevállalva azt is, hogy egy részük a magas esztétikai szempontok alapján nem része - jelenleg, mert ki tudja, mi lesz 20-50 év múlva - az irodalmi kánonnak. Aki messzebbről jött, annak többet kell utaznia, s gyötrelmesebb, fárasztóbb az út, de nem lelökdösni kéne, hanem segíteni.
"nem bántó,kicsit kultúrfasiszta" hmmm?!!Meg "nincs dilettáns mondata", bár nem olvastam, nincs alapom véleményt mondani,így csak általánosságbam mondhatom, hogy a szart is meg lehet fogalmazni nem dilettáns mondatokban, de attól az még szar, elegem van abból, hogy minden a forma, a forma és a forma...."őszinte és bevállalja a véleményét" - ez nagyon helyes, ez a dolga, de ettől még nem biztos, hogy igaza is van, mint ahogy nekem se. |
| |
|
|
| marina |
2006.05.02. 23:53 [#515] |
| Speciel emlékszem Bárdos Deák szövegére. Igen heroikus. De dilettáns módon az. Bárdos Deák nekem soha nem lesz író. A színpadon sokkal hitelesebb volt. Egy jó évtizede láttam? Vagy régebben. Már nem is tudom. Szóval jó ez az antológia, csak sok benne a gyenge szöveg. AMikor először olvastam róla, azt gondoltam, hogy na, végre. De annyit szűrtem le belőle, hogy na és, attól, hogy nők vagyunk, s ráadásul női tapasztalattal csak mi rendelkezünk, még nem lesz jó az, amit írunk. Halmai szövege egyáltalán nem bántó, kicsit kultúrfasziszta. Alexa meg már nem mai gyerek, művelt, szórakoztató és indulatos a szövege. Őszinte és bevállalja a véleményét. Többször felröhögtem rajta. De nem volt dilettáns mondata, mint mondjuk Bárdos Deáknak, vagy Forgácsnak. Szabad itt ilyet leírni? Vagy le fogtok hurrogni? Na, mindegy. |
| | Előzmény: [#513 | abcdefp | 2006.05.01. 17:31] |
|
|
| abcdefp |
2006.05.01. 18:21 [#514] |
"Világnézet? Ezt nem értem. Milyen világnézet? Egy recenzió orientálja az olvasót, jó esetben kiderül belőle, hogy kinek érdemes egyáltalán elolvasni a könyvet. Több feladata nincs. Az elemzés sem."
Te tényleg azt gondolod, hogy a világnézeted nem jön át abból amit írsz?
Azt gondolod, hogy te valamilyen kivételezettként magát az objektivitást, semlegességet testesíted meg?
na ne.
|
| | Előzmény: [#510 | SzT | 2006.05.01. 15:39] |
|
|
| abcdefp |
2006.05.01. 17:31 [#513] |
Alexa-olvasás. Hát, mindenki azt gondol, persze, amit akar. A vélemény szabad. Még jó.:)
Igen azt gondolom, hogy nem ártana elolvasni az alexa 10 flekkes szövegét a könyvről, mielőtt lemajmolod illettőleg készpénznek veszed, amit halmai állít.
Bárdos Deák Ági szövege az egyik kedvencem. Egy lázadó szöveg, minden gyökér szabályt semmibe vevő szöveg, egy nagyon őszinte és bevállalós, kemény és tragikus szöveg. Nehéz lenne utána csinálni, de könnyű fikázni, mert sebezhetővé tette magát azzal, hogy megmutatta magát úgy, ahogy kevesen. de nem csak magát, hanem egy rettenetes női tapasztalatot az abortuszokról, aminek te sem testben se lélekben nem vagy a közelében.
Én speciel bátorság érdeméremmel tüntetném ki, amit csinált az számomra konkrétan heroikus.
|
| | Előzmény: [#512 | SzT | 2006.05.01. 17:18] |
|
|
| SzT |
2006.05.01. 17:18 [#512] |
Alexa-olvasás. Hát, mindenki azt gondol, persze, amit akar. A vélemény szabad. Még jó.:)
***
És tényleg igaz, hogy itt folyton a recepcióról vitatkoztok, arról van szó, nem az elbeszélésekről. Ezt nem értem.
Mindegy, fél évvel a megjelenés után az állatkert még mindig téma. Nagy dolog. Mutatja, hogy az olvasók gondolni akarnak valamit a projektről. Nem lehet csak úgy elmenni mellette.
Nekem se sikerül, igazad van. Nem tudok olyan látószöget találni, amiből Bárdos Deák Ágnes szövege jó lenne. De nem azért, mert nő, hiszen Bódis vagy Radics ugyanúgy nő, és az meg tetszik, értem, érzem mint olvasó. Sajáttá tud lenni.
BDA szövegét mint irodalmat mi alapján lehet jónak tartani? Komolyan kérdezem, nem gúnyolódásból. Ha valaki megmondja nekem, szerintem megértem.
***
"A hatalom itt azt jelenti, hogy ők határozzák meg az agendát"
Ez a hatalmi izé ilyen sommásan ma már biztosan nem igaz. Karafiáth Orsinak, Szabó Magdának, Pécsi György vagy épp az Artizánoknak nem lehet meghatározni semmit. Nincs hatalom, ami legyűrhetné őket. Nemcsak részei a kánonnak, de alakítják is azt. Részben azért olyan a kánon, amilyen, mert ők olyanná tették. Ha van egyáltalán hatalom az irodalomban (ezt is kétlem), ők részei ennek a hatalomnak. És nemcsak ők. |
| |
|
|
| abcdefp |
2006.05.01. 16:19 [#511] |
"Az alexát meg sehogyan sem olvastad, az elég evidens(...)"
Erre az evidenciára azért ne végy mérget:)
Erre nyugodtan vehetek mérget, csak azt ismételted el, amit a halmai irt róla, ha bárki elolvassa a 10 oldalas alexa cikket, elég nyilvánvalóvá válik, hogy alaposan foglalkozott a szöveggel, tehát nagyon is talált tárgyat a könyben, amiről irhat, különben nem irt volna róla 10 oldalt. Az egy másik kérdés, hogy nem tudta (hát nyilván meg sem próbálta) levetkőzni eszelős nőgyülöletét, nameg az olcsó magyarkodását, nemzetieskedését, satöbbi satöbbi...
azt hogy azt gondolja a kultúra csak olyan lehet, ahogy ő elképzeli.
Te meg nem értetted meg mit jelent a nő felöl ránézni a világra, és miért fontos hogy ez a ránézés megjelenjen az irodalomban, erre csak különleges férfiak képesek, akik túl tudnak lépni saját látószögükön, amelyet gyerekkoruktól kezdve erősítettek és kielégítettek számukra a látszámban és hatalomban is domináns férfiszerzők.
A hatalom itt azt jelenti, hogy ők határozzák meg az agendát. Azt hogy miről lesz szó és hogyan lesz szó a világról. Mi lesz a téma és a táma feldolgozásához milyen lesz a szótár. |
| | Előzmény: [#510 | SzT | 2006.05.01. 15:39] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
