 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| evet |
2006.07.30. 02:15 [#929] |
Anyám férje is 50 fölötti, és januárban vesztette el a munkáját (csődbe ment a cég). Van egy szakmunkás végzetsége, 30 év gyakorlata, még angolul is tud. Fél telt el, csomó helyre jelentkezett, mindenhonnan visszadobták. Mázli, hogy alkalmi karbantartás, lakásfelújítás néha megtalálja.
A legnagyobb baj, hogy anyámmal úgy rendezték be az életüket, hogy a pasi tolja haza talicskával a pénzt, a nő meg házitündérkedik, uzsicsomagolás, tiszta ing, heti kiutalt konyhapénz (brrr). A munkanélküliséggel borult az egész rendszer, a pasi nem találja a helyét, anyám meg elkezdett lázadozni. Nagyon féltem őket, és nem látom a kiutat. |
| |
|
|
| Agi53 |
2006.07.29. 22:46 [#928] |
Nem a bunkóságon vagy a tiszteleten van a hangsúly, nem ez a lényeg. Hanem egy korosztály alól kihúzták a min. biztonságérzetet (lásd korhatár-emelés, s nem volt se időnk, se pénzünk felkészülni), majd miután a szánkig ér a szar, még rá is lépnek a fejünkre - "te vagy az oka, csak magad hibáztasd!" jelszóval.
Többször kifejtettem már, most nem teszem, hogy a rendszerváltozás (aminek örültem) és a következtében kialakult vadkapitalizmus (aminek nem örülök)veszteseinek sorrendje
romák
nők - főleg 45-50 felettiek
50 felettiek nem nélkül
persze fiatalok is - de "előttük ott a jövő", hit, lendület, energia stb.
nyugdíjasok is, de nekik talán egy picurka biztos van, viszont a semmit nem lehet beosztani (mellesleg ma egy nyugdíjas előbb kap munkát, mint mi 50 1-2-3 stb évesek).
Se munkád, se tőkéd,ingó-ingatlan vagyonod, frusztrált vagy - na, legyen még egy kis bűntudatod is, majd csak felkötöd magad előbb-utóbb, legalább nem öregszik tovább a népesség.... |
| |
|
|
| libertine (aka Kurcz Éva) |
2006.07.28. 18:36 [#927] |
Én nem tudok általában a fiatalok nevében beszélni... Én magam sosem gondoltam, hogy az ötvenesek szívnák a véremet (mint mondtam, anyám is ez a korosztály :).
A 66 éves apám meg azt szokta mindig mondani, hogy a kor nem érdem, állapot :) Szóval én kortól függetlenül csak azt tudom tisztelni, aki tiszteletre méltóan viselkedik. Szóval a bunkó ötvenest ugyanúgy nem tisztelem, mint a bunkó húsz évest... |
| | Előzmény: [#926 | "mégmindignő" | 2006.07.28. 18:11] |
| libertine (aka Kurcz Éva) |
2006.07.28. 15:19 [#925] |
Szia! Nem láttam a Mokkát... nem lehet, hogy J.G. egyszerűen "csak" arra gondolt, hogy amit a mostani ötvenesek nyugdíj címszó alatt kapni fognak, az sajnos a hideg vízre sem lesz elég?
Az én 54 éves anyám legalábbis ezen szokott keresegni - 36 év szolgálati idő után teljes joggal : ( |
| | Előzmény: [#924 | "mégmindignő" | 2006.07.28. 15:07] |
|
|
| "mégmindignő" |
2006.07.28. 15:07 [#924] |
Sziasztok!
Már régen írtam ide, ezt is egy barátnőm kedvéért teszem, neki írtam levélben és kérte, hogy ide is tegyem be.
Teljesen fel vagyok háborodva!
A szokásos reggeli tv-s szörfözés alkalmával a mokkában egy mondat arcul csapott. Hallottam, hogy Jakupcsek G. azt mondta, hogy (Bajnai Gordonnal beszélgetett) "a mai társadalomban, az ötvenévesek nem gondolnak arra, hogy a nyugdíjukról
gondoskodjanak."
Hogy merészel ilyet mondani? Hát nem a nap minden percében és
órájában azon vagyok, hogy munkát találjak, már gondolni sem tudok
másra? Hát nem azon tipródunk valamennyien, akik elég sokan az ötvenesek között munkanélküliek vagyunk, hogy hová, hogyan, merre, mikor tudnánk valamit kitalálni, elmozdulni a holtpontról? Mikor nem törődtünk a nyugdíjjal? Egész eddigi életünkben,
kihagyás nélkül, kínosan vigyázva a jogfolytonosságra, becsületesen dolgoztunk, gyüjtögetve a tb-t, nyugdíjjárulékot, mindenfélét, amit vontak. Hol nem törődünk a nyugdíjjal, folyamatosan azon reszketünk, hogy a kimaradó holt időkkel egyre rosszabb lesz még az eddig "gyüjtögetett" esélyek helyzete is a végső számolásnál.. (szolgálati idő, pénz stb.) Ez arcátlanság. Hogy nem törődünk a nyugdíjjal? Nem inkább az történik, hogy hiába kilincselünk bárhol, nem kapunk munkát?
Valami szemléletváltás is szükséges lenne. Én nem azt mondom, hogy
a fiatalok tiszteljenek és nézzenek fel ránk folyamatosan, de mégis egy kicsit több empátia kéne.Az a sokszor előforduló mérhetetlen lenézés, az a rengeteg lesújtó pillantás...néha kiábrándító. Hát annak a generációnak, akik ezt teszik velünk a szülei vagyunk. Számtalanszor éreztem, hogy tényleg nagyon jól kinéző fiatal, csinos lányok szinte megvetően végigmérnek, ahogy elmegyek mellettük. Vagy egy ruhaüzletben vásárolni is megalázó: „az ön méretében nem létezik (ami egyébként egy teljesen normális 42, 44-es méret) Több állásinterjún tapasztaltam már, hogy a 30 körüli leendő főnök szemében az ítéletet, amikor meglátott már az első pillanatban benne volt, "ja már megint egy szokásos visszakapaszkodó, úgysem őt választjuk, de ha már itt van, pár szót szólok hozzá". A baj leginkább ott van, hogy nem őszinte szóval szólnak. Elnézést, hogy néhány személyes példát hoztam fel.
A világ változik, mások a követelmények, de egy túlhaladott korszak még élő, még aktív jelenlevői nem lenézendő senkik.
Az én gyerekkoromban tudtam, hogy a nagyanyám 4 polgárit végzett. (Az ő fiatalkorában ez az iskola - főleg nőknek – egy alapul szolgáló iskola volt, a polgári családok lányai végeztek ilyet, akik nem akartak többet, csak egy bizonyos tájékozottságot, mert
feleségek, anyák lettek belőlük, akik egy polgárcsalád jó hátterét biztosították.) Eszembe sem jutott soha lenézni a nagyanyámat, sem a többi idősebb embert.
Mi a redszerváltás előtti társadalmi rendszerben más iskolarendszerben tanultunk, volt egy kötelező nyelv, később ha volt egy biztos állásunk, akkor nem diplomákat halmoztunk, hanem abban az állásban igyekeztünk fejlődni, kiemelkedni, szorgalmasan dolgozni, előre lépni. (közben gyereket nevelni, háztartást vezetni)
Nem vagyunk teljesen korszerűek, de nem kéne egyértelműen mindenhol lemondani rólunk. Biztos vannak helyek, ahol tudnánk segíteni, hasznosat csinálni, rengeteg tapasztalatunk van. Nagyon rosszul esik folyton ezt hallani: tudnék neked valamit, ja, bocs, elfelejtettem, te nem beszélsz angolul...kisérve egy legyintéssel. Aztán ha nem ez a baj, akkor más, öreg vagy, sokat kéne fizetni, alulképzett vagy (ez is Tv-ben hangzott el általánosításként: „ a mai nyugdíj előtt álló korosztály alulképzett”) túlképzett vagy stb. Ha az ember mindezekre komolyan odafigyel elveszti az összes magabiztosságát, emberi tartását. Miért kell ennek így lenni? Tényleg egy vesztes generáció lennénk? Valóban arra megy ki a játék, hogy tényleg belefáradjunk, megtörjünk, aki arra hajlamos belebetegedjen, stb.? Váljunk tényleg használhatatlanná? Ha ilyen beszédet hallok a korosztályom körében, le szoktam inteni őket, hogy nem úgy van ez, de lassan oda jutok, hogy elgondolkozom rajta.
Figyelem a tv-t, nem az első eset, hogy hasonló mondatokkal
elkülönítenek, megaláznak minket, ez csak tovább generálja, szinte
napirenden tatja, növeli a távolságot a generációk között.
|
| |
|
|
| flimo |
2006.07.20. 13:20 [#922] |
| Tűpárna díjra javaslom az ENSZ-t, amiért vészhelyzeti koordinátora az alábbi kijelentést tette: "Egeland beszámolója szerint a harcok áldozatainak legalább fele gyerek vagy nő." |
| |
|
|
| polaris |
2006.07.17. 10:43 [#921] |
Női ajkak piszoárnak
A McDonalds lánc egyik hollandiai étterméből el kell távolítani két szájat formázó, vörös piszoárt, mivel a vendégek egyenesen a cég amerikai főhadiszállásán panaszolták be a látványt. Giel Pijper, az étterem vezetője elmondta: a Kiss, vagyis Csók néven forgalmazott piszoárok iparművészeti termékek, amelyeket most el kell majd adnia.
A különleges tárgyakat az utrechti Bathroom Mania! elnevezésű cég gyártja, s tervezőjük, Meike van Shijndel kijelentette: semmi durvát nem lát bennük, egy rajzfilm stílusát tükrözik, és szó sincs arról, hogy női szájakat ábrázolnának. A Csók már korábban is váltott ki botrányt: a Virgin Airways a New York-i John F. Kennedy repülőtéren akart kettőt felszereltetni, de le kellett mondania a tervről, mert akkor is panaszok érkeztek arra, hogy a piszoárok női szájat idéznek.
www.index.hu
|
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
