 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| lupi |
2004.10.08. 17:28 [#12] |
| hm, a férfiaktól sokkal hangsúlyosabban elvárja a társadalom, hogy legyenek kompetensek, épp ezért Qk sokkal jobban hangsúlyozzák is a kompetenciájukat adott területen (még akkor is ha kevésbé hozzáértQk), mint a nQk, aki gyakran ugyanolyan szintq hozzáértésük mellett, nem "használnak" akkora körítést, csak teszik a dolgukat. amikor valaki segítségre, gyámolításra szorul, bizonyos módon kiszolgáltatott helyzetbe kerül, így menyugtatóbb számára, ha a leginkább kompetensnek tqnQ személyhez fordul... pl... ez egy lehetséges ok... a vezetQ beosztású nQk alapvetQen férfiakkal vannak körülvéve, férfiakkal tárgyalnak, az Q szabályaik szerint játszanak, maguk is gyakran bizonyos fokig éfrfias módon kommunikálnak, ebben a rendszerben talán jobban kiigazodnak, nagyobb biztonságban érzik magukat, mint nQi közegben... sokszor láttam már, hogy magas, felelQsségteljes beosztású nQk kényelmetlenül érzik magukat hétköznapi nQi társaságban, ahol csiviteléssel, empatikus "libáskodás"-sal, a problémák érzelmi oldalú megközelítésével találják szemben magukat... még egy lehetséges ok... hm, elég összetettnek tqnik ez a dolog:) |
| |
|
|
| lulu |
2004.10.07. 23:36 [#11] |
hello,
en inkabb sajnalom oket, de neha pedig szidom...:)) Attol, hogy szuksegszeruseg, meg erezhetik vacakul magukat.
Valoban megfigyelheto, hogy vezeto nok, akik ugye a dominanciaval es a hatalommal jatszanak (vagy elnek, elojel nelkul), azok a ferfiakban biznak, mikor tanacsot kell kapniuk, vagy betegek, vagyis gyamolitasra szorulnak. Talan mert ok kiveteleknek tartjak magukat, akik ezt meg tudtak valositani, de mas noben nem biznak...? |
| |
| julah |
2004.10.07. 22:21 [#10] |
(OK, nem sajnálom, de nem is szídom.)
Viszont mit gondoltok arról a jelenségről, amikor döntési helyzetben / pozícióban levő nő nem akar nőt nőgyógyászként, pszichológusként, tanácadóként, ügyvédként és még azon a tényen is felhorgad, hogy vannak női sofőrök. Így nyíltan. A férfiak ezekben a helyzetekben (kiv.nőgyógyász) szinte mindíg saját nemükre voksolnak. Viszont a nők is a férfiakra. Hogy van ez? |
| |
| sisso |
2004.10.06. 01:38 [#9] |
| Én a férfiakat (bocs, csak a hiererchiában hívő férfiakat) nem sajnálom. egyék meg, amit főztek 2000 éve. Ami itt most végbemegy női emancipáció címén az történelmi szükségszerűség. Gondoljatok bele, tudja valaki, hogy Magyarországon mikor kaptak választójogot a nők? Persze úgyis megint mi visszül el a balhét, vígasztalni kell őket, mert lötyög rajtuk az új szerep.)) |
| |
|
|
| julah |
2004.10.05. 20:32 [#8] |
lulu!
persze, a szerepkonfliktusok természetesek, hisz megváltoztak a velünk szemben mások által és magunk által is támasztott elvárások. és ez igaz a férfiakra is. értem én őket: kisebb a vadászterület, meg fontos lenne monogámnak lenni, ha már egyszer erre voksoltak. de nem megy nekik. nem is tudom, kit "sajnáljak" jobban: a férfiakat, azért a harcért, amit minden nap meg kell vívniuk (már a nőkkel is), vagy a nőket, akik párjuk támogatása mellett vívják saját harcaikat, melyekbe ez a versengésre, rövidtávra épülő, maszkulin társadalam hajszolja őket. nem akarok különbséget tenni: nem akarom sem a fériakat, sem a nőket testületileg, úgy általában szídni. egyszerűen azt hiszem nehéz nekünk, mert nehéz a világ. és hát kin vernénk el a bajunkat? a férfiak a nőkön, a nők a férfiakon.
Nő és a vezetés? Mit várnak el általában egy nőtől, ha vezető? Légy férfias! Pedig nem csupán a "klasszikus férfi" tulajdonságok vezet/né/nek sikerre a szervezetekben.... |
| |
|
|
| lulu |
2004.10.01. 22:51 [#7] |
julah,
kiváló! Személyes tapasztalataimból merítve tovább boncolgatnám a kérdést: hogyan viszonyul egy vezetői pozícióban lévő nőhöz férje, férfi kollégái, aszerint is megvizsgálva, hogy fiatal vagy idősebb, tapasztaltabb férfiról van-e szó.:)
Neked mik a tapasztalataid?
Azon gondolkodom most, hogy a szerepkonfliktusok nem törvényszerűek-e a mai korban, akkor is, ha nem ezek a konstellációk? Pl. már az is szerepkonfliktus bár másképp, hogyha egy nő aki eddig belenyugodott férje brutalitásába, a társadalmi közhangulat változása miatt lázadni kezd ez ellen és azt mondja, elég volt. Hiszen eddig talán eszébe sem jutott, vagy ha igen, eleve lemondott róla. A döntésig vezető út során azonban egy csomó, egymásnak ellentmondó érzést és tudást kell elerendezni. Nem? |
| |
| julah |
2004.10.01. 20:59 [#6] |
Szia Lulu!
És mit szólsz olyan témákhoz, hogy nő és vezetés? vagy nő és hatalom? vagy nők szerepkonfliktusban? ezek tényleg közösek lehetnek.
üdv, Julah
|
| |
|
|
| lulu |
2004.09.29. 23:16 [#5] |
sisso,
maga a szorongás, amennyiben az az egyénben környezetének különböző elvárásai hatására keletkezik, persze, hogy jogos. Minden történet más és más, amit mindig csak annak ismeretében itélhetünk meg.
Ha azonban kicsit távolabbról tekintünk erre a "megfelelés-kényszerre", ez szerencsére egyre kevésbé érvényesül. Ezt mindenki érzi saját magán, saját életén. A végeredmény azonban számomra még nem világos, lehet, hogy az egyenlőségnél bonyolultabb, persze lehet, hogy nem.
Ami a patológiát illeti: már az sem a régi. Régen hisztériássá válhatott a jó polgárasszony, ha mást akart, mint a férje (aztán kiderült az is, hogy a hisztéria egyáltalán nem csak női betegség, ez is csak egy előítélet volt). Ma a "hisztéria" már más alakokban jelentkezik: főként pszichoszomatikus tünetekben, vagyis testi betegségekben (nem mindegyik az!). És egyéb pszichés tünetekben. Az biztos, hogy minden változóban van. |
| |
|
|
| lulu |
2004.09.29. 16:10 [#4] |
Kedves Julah,
kicsit döcögősen ment a regisztralas, de mostmar sikerult, itt vagyok a fedélzeten! Elolvasva a hozzád érkező kérdéseket is, látom, hogy sokszor közösek a problémák, te is, én is válaszolhatunk rá. Működjünk együtt, kedves kolléga:)
Lulu |
| |
| julah |
2004.09.26. 21:56 [#3] |
Üdvözöllek Kollega!
Judit |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
