 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| dungarees |
2004.11.22. 16:00 [#72] |
Szia, Evet, en sem pszichologus nem vagyok, sem anyuka -- viszont egy nagyon szeretett kutyank van, es vele kapcsolatban ereztem igy regebben (remalmok, szorongasok). Arra jutottam, hogy ha masok eseteben igaznak latom Freud alomfejteset, amikor azt mondja, hogy az agressziv almok szeretett tarsunk belealmodasaval (pl. hogy valami nagy veszely fenyegeti, es rohanunk megmenteni) bizony agressziot takarnak, vagyis arrol van szo, hogy valami bennunk haragszik ra, mikozben nagyon szeretjuk is, es e ketto enreszunk viaskodik az alomban -- szoval ha masok eseteben ezt igazolhatonak latom, akkor nekem is be kell latnom, hogy ilyesmi van bennem. Ezt probaltam oldogatni, lazitani.
Szerintem nagy baj, hogy az anyasag tul van idealizalva, es az anyak nagyon nehezen beszelhetnek a felelmeikrol es a bezartsagerzetukrol. Pedig ha nekem a kutyaert valo felelosseg es idonkenti bezartsagerzet remalmokat okozott, akkor ezerszer inkabb igy lehet egy gyerekkel. A mindenki altal megbeszelt elvezetek mellett a gyerek bizony iszonyu nagy felelosseget rak az ember vallara, es ez nemcsak szorongassal jar, hanem minden addiginal inkabb korlatozza is az embert, mozgasaban, valasztasaiban, baratkozasaiban, szabadidejeben, munkajaban, piheneseben, mindenben. Ezert szerintem nem csoda, ha valaki, mikozben nagyon szereti a gyereket, idonkent frusztralt anyakent, es bizony ebben a frusztracioban van duh es harag is a fentiek miatt. Ezert lehetnek a remalmok, meg a duh-is-van-bennem-de-szeretlek megmentos almok. Csak tenyeg az a baj szerintem, hogy ezt az erzest sok anya eltagadja, mert ugy nezhetnek ra, mint rossz anyara. Szerintem (abszolut dilettanskent) jot tesz a lazitas, a meditalas, az oszinte elgondolkodas arrol, hogy miben erzed magad korlatozottnak, es hogy hogyan lehetne ezen valtoztatni (mitol felsz? mirol kell lemondanod, miota a kislanyod van? nem lehetne megse lemondani rola?) -- meg beszelni ezekrol, a ferjeddel es masokkal is.
Nekem par eve sokat segitett egy amolyan newages konyviro-terapeuta is, Luise L. Hay (Éld az életed). Tudom, hogy banális, amit ir, meg giccses is, meg olyan amerikai es gejl, de ez van: segitett :)
|
| |
|
|
| evet |
2004.11.22. 12:24 [#71] |
| Sziasztok, jó lenne, ha tudnátok segíteni. 10 hónapos a kislányom és születése óta viszonylag rendszeresen rémálmaim vannak, hogy bántom őt vagy történik vele valami szőrnyűség. Csak azért nem csavarodtam még be ettől, mert a férjem elmesélte, hogy ő is álmodott már többször hasonlókat. Ébren minden remekül működik, a krónikus alváshiánytól és a néhanapi bezártságérzettől eltekintve. Szerencsére sok barátunk és segítőkész családtagjaink vannak, Léna a legvagányabb kislány a világon. ötletek, hogy mitől lehet és hogy fog elmúlni? |
| |
| avy |
2004.11.16. 23:27 [#69] |
Szia lulu,
hát, így újraolvasva (hi-hi) ez tényleg éles volt...:)
de a leírtakkal kapcs. bennem semmilyen ítélkezés vagy minősítés nincs - nem tartom sem rossznak, sem jónak. egyszerűen csak ezt látom, érzékelem. |
| |
| lulu |
2004.11.16. 18:37 [#67] |
szia Eszter,
jo, hogy jelentkeztel. Szerintem nem kell kategorizalnunk, milyen is vagy, ami latszik, hogy most szenvedsz jelen helyzetedtol. Mar irtam, de megegyszer megteszem, hogy az elso lepest, a legnehezebbet mar megtetted azzal, hogy itt megszolaltal. Ez egyebkent az elso lepes volt ahhoz is, hogy onmagadra tekints kivulrol, hogy ralass, mi is van veled. Nem hiszem, hogy ne tudnal meg tobet irni magadrol, barmit, ami foglalkoztat, vagy akarcsak azt, hogy mit csinaltal pl. ma?:) |
| | Előzmény: [#60 | eszter | 2004.11.15. 11:15] |
|
|
| avy |
2004.11.15. 18:50 [#66] |
A nő-ffi kérdésről jutott eszembe, hogy:
valójában az emancipációt követően a nő még mindig rab maradt, bár előtört évezredek keserűsége, hogy szabadok lehessünk, ám a folyamat csak látszólag hozott eredményt. A világ ffi központú maradt, a nőket igazából még mindig nem vették komolyan. Így a nő elkezdett ffi módra viselkedni …sajnos…pedig a belső szabadság nem azonos a férfiak cselekedeteivel. Az, ami nekik természetükből fakad, egy nőnek csak egy külsőség majmolása.
Nem a férfiak viselkedését kéne követnünk – egyszerűen csak saját nőiességünket megtalálni (nem a szexualitásra, a bennünk lévő teremtő erőre gondolok.) A ffit saját eszközeivel nem tudjuk legyőzni.
Nincs is mit legyőzni – egyenjogúak vagyunk velük, nem egyenlőek – és együtt vagyunk teljesek. (persze ettől még lehetünk szinglik)
Ha nem vennénk magunkra azt a sértettséget, nem azonosulnánk azzal, hogy jó régóta mi szívunk…könnyedébben tudnánk változtatni a helyzetünkön.
Mert igazából még mindig nem vagyunk szabadok vagy nagyon kevesen…
Új élet csak nőben foganhat meg, és ez olyan kincs, amilyet egy ffi sosem élhet meg, ezért bizonyítanak mindenáron, mindenhol és ezért az elnyomás, csak ők ezt nem tudják.
Ezzel szemben egy nő, ha meg meri élni őszintén önmagát, azt, aki valójában, minden tulajdonságával együtt (függetlenül, hogy melyiket tartják nőiesnek v. férfiasnak): elvárások és berögzült programok vagy mindenféle felvett külsőségek nélkül - bármit megtehet. (lehet tökéletes vezető vagy más és épp olyan profi, akár egy hapsi)
Egy nő, ha élvezi azt, aki és ami és megél mindent, ami előbújik a szívéből, a legnagyobb teremtőerőt tudhatja magáénak. Talán egy ffi önmagától sosem fogja egyenrangúnak tekinteni a nőt, de amikor egy nő elkezd igazán ragyogni, mert meg meri élni önmagát félelmek nélkül, akkor a pasik elfelejtik a kis hülye beléjük táplált programjaikat és nem viselkednek többé droidként velünk.
A hapsik nem tudják, nem akarják megváltoztatni magukat. Ők csak általunk, a mi kiteljesedésünk által tudják levetni azt a bizonyos kígyóbőrt.
|
| |
|
|
| avy |
2004.11.15. 18:30 [#65] |
Kedves Eszter!
Belülről csak akkor tudod megoldani egyedül, ha kívülről is rá tudsz nézni, amíg nem, addig csak azzal azonosulsz, ami bent van.
Ha van még olyan, amiben örömödet leled, és közben kiteljesedsz, nem gondolkoznál annyit a problémáidon – és így sikerülne újra megerősödnöd. És utána ha belenézhetsz abba a tükörbe. És nem baj, ha még akkor is sokkol, hagyd, hogy sokkoljon. Csak figyeld magad kívülről. Mert ha képes vagy ránézni, elfogadni a jelenlegi helyzetedet és a legnagyobb szeretettel átölelni így is magad, akkor megváltoztathatod mindazt, amit szeretnél.
És Eszter! Amikor az emberek véleményt formálnak, vagy érzést táplálnak irántad, az csak róluk szól, nem Rólad.
Mások véleménye az ő életük része, nem a tied, legyen az bármilyen. A valóságot mindenki a saját kis szűrőjén keresztül fogadja be és torzítja kicsit vagy nagyon – nincs köze hozzád. Miért félnél tőlük?!
Hisz ezen a fórumon mindenki úgy „torzította”, hogy segíteni szeretne :)
|
| |
|
|
| brünnhilde |
2004.11.15. 18:26 [#64] |
Ez nem igaz. Először is, nem lehet olyan ronda az a tükörkép. Másodszor, azzal nem leszel boldogabb, ha az álmaidat akarod valóságnak láttatni.
Harmadszor, a világ legnagyobb remekművei a szenvedésből születtek. Gondolj csak a mostanában ellopott Sikolyra. Vagy Picasso néhány művére. Ismered tőle a Gyászt? Mindenkinek földbe gyökerezik a lába, aki látja.
Vagy vegyük az irodalmat. A legnagyobb művek mögött vér van, könnyek és boldogtalanság.
Pont arra való a művészet, hogy segítsen feldolgozni nekünk azt, ami rossz bennünk, ami rosz körülöttünk.
Próbáld meg!
A technikai tudásod megvan hozzá, az élettapasztalatod is megvan, fogalmazd képpé azt, ami rossz neked.
Azzal meg nem kell foglalkoznod, hogy a közvetlen környezeted mit gondol. Ne mutasd meg nekik azokat a képeket. Azokat csak idegeneknek mutasd meg, akik értenek a festészethez, de akik nem ismernek Téged. |
| | Előzmény: [#63 | eszter | 2004.11.15. 17:52] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
