 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| sisso |
2004.11.11. 17:26 [#52] |
eszter,
esetleg nyomd fel ide az internetes festménygalériádnak a címét, hátha segíthetünk a reklámozásában (bár tudom, hogy az nem etikus, ha a fórumokon valaki a saját vállalkozását fényezi, de ez esetben nem egy szexoldalról van szó)
bog,
nagyon komoly és plasztikus, amit írtál
mintha szakember lennél:)
nekem, mint csúnya, vékony kamasznak ugyanezek voltak a gimis élményeim
csak én sajnos nem ilyen nemes dolgokkal, hanem inkább a "provokálni" akciókkal kűzdöttem le ezt a frusztrációt
nem is lettem pszichológus:))
|
| | Előzmény: [#50 | eszter | 2004.11.10. 18:58] |
|
|
| bog |
2004.11.11. 12:02 [#51] |
Kedves Eszter,
keveset írtál erről a félelemről, úgyhogy nem tudhatom, hogy ez pontosan mi nálad, mindenesetre ezt a "félek az emberektől" dolgot szerintem jól ismerem (és szerintem nem is gondolnád, mennyien); gimnazista koromban szünetekben csak arra tudtam gondolni, hogy minél hamarabb átjussak egyik teremből a másikba, mert a folyosón rosszul voltam attól a gondolattól, hogy a szembe jövő felsőbb évesek véleményt alkotnak rólam magukban (Úristen, milyen képet vághatok?! Nem gáz ahogy fel vagyok öltözve? Lehet, hogy már rajtam röhög az egész iskola?..). Tele voltam görccsel. Gondoltam, ez így nem mehet tovább, és elmentem a színjátszó körbe. Rettenetesen féltem a premier előtt, és hihetetlen jó élmény volt, újjászületés. És később is sok örömet szerzett nekem a színház, és később a tánc. Terápiának is bevált, de aztán több lett mint terápia.
Később jobban megértettem, hogy mi ez a félelem, és hogy lehet túl lenni rajta. Ahogy megismertem közelről embereket, rájöttem, mennyire hasonlítunk egymásra mindannyian: mindenki tele van bizonytalansággal, gyengeséggel, kétellyel, mindenki küzd magával, senki nem tudja, hogyan kell élni, mindenki először csinálja, ebben mindenki amatőr. Senki sem tudja a tutit, legfeljebb úgy csinál. És ha így néztem az emberekre, a félelmem helyét valami gyöngéd empátia foglalta el, és ez nagyon jó érzés.
|
| |
|
|
| eszter |
2004.11.10. 18:58 [#50] |
| Nem vagyok egyedül.Férjezett vagyok.Munkahelyem egészségügyi okok miatt othagytam.Férjem munkanélküli lett.Én internetes festménygalériát nyitottam,de nincs elég pénzem megfelelő reklámokra.A szomszédon kantotén srizofén.12 év után most lett csak állása.Rozzant házának egy részében élünk,oszthatalan közös tulajdonban.Nyomorúságosan pár négyzetméteren konfort nélkül.Elegem van.Nem vagyok sikeres az üzletben,férjem lányos lelkületű.Nincsennek eredeti ötletei csak azt csinálja amit mondok.Mindenre nekem kell figyelnem.Gyermeket még nem akarok.Hova is?Már teljesen fóbiás vagyok.Félek az emberek véleményétől,hogy mit gondolnak rólam.Érettségim van ,fodrász vagyok. Tanultam állategészségügyet és vámügyintézést.De az emberektől való félelem miatt nem tudok dolgozni.3 évet robotoltam egy gyárban.Így vagyok én egyedül.Mindíg festeni szerettem volna de szüleim eredetibb állást akartak.Most festhetek de nincs sikerélmény,megélhetés csak elismerés szóban.Álmokat kergetek. |
| |
|
|
| Eszti |
2004.11.10. 13:46 [#49] |
Sajna nagyon is szeretem a pasimat, úgyhogy ezek szerint kénytelen vagyok elfogadni így ahogy van?
Csak reménykedtem, hogy van valami megoldás. Szerintem ő lustaságból olyan amilyen, ha rá lenne kényszerítve, talán megváltozna.
Nos, ez a "kényszerítés" nem megy.
(Ja, és természetesen a több pénzt is én keresem)
|
| |
| Veronika |
2004.11.06. 00:00 [#48] |
| Én csak azt tudom mondani, hogy volt nőies pasim és el kellett döntenem magamban, akarom-e vagy sem. A főz és a mosogat szerintem jó dolog, de a megoldások várása már nem annyira.- Azt megértem, hogy idegesítő lehet, ha MÁSNAK kell megoldásokat adni. Van egy ilyen barátnőm és leszoktattam a megoldások adásáról. Mondtam neki, nem tudom, szivesen meghallgatom, de neked kell megoldanod. Egy ideig nem bírt róla leállni, de most már nagyon megy neki. A másik meg hogy kikérte a véleményem, és aztán úgyis úgy oldja meg, ahogy neki jó - kissé fölösleges. |
| |
| sisso |
2004.11.04. 22:53 [#47] |
Eszti,
ha ezt szereti a pasid az nem jelenti azt, hogy nőiesedik, max azt, hogy te nem szereted az ilyen férfiakat
ha szereted nyilván elfogadod ilyennek, ha emiatt nem szereted, vagy emiatt magad nem szereted, akkor ez az együttélés, hogy úgy mondjam nem szerencsés állapot. |
| |
|
|
| Eszti |
2004.11.04. 11:46 [#45] |
Szia Lulu, itt Eszti rokon.
Én most nem közvetlen az anyasággal kapcsolatban kérdezlek, hanem a nőiesedő férfiak ügyében.
Miért van az, hogy nekem kell megszerelnem a mosógépet és intézni a technikai dolgokat, míg a pasim inkább főz és mosogat és tőlem vár megoldásokat az életével kapcsolatban? Sokszor úgy érzem magam, mintha az anyja lennék. (ez talán neked is ismerős, nem?)
Nem hiszem, hogy ez genetikai probléma lenne, inkább neveltetés kérdése? Mit lehet tenni ellenne? Nyugodjak bele és örüljek, hogy legalább elmosogat?
Persze, ennek nagyon örülök, de szívesebben érezném magam nőcibbnek és olyan valakinek, akinek a párja biztonságot jelent.
Ez a férfias szerep engem nagyon frusztrál. |
| |
|
|
| lulu |
2004.10.30. 23:51 [#44] |
sziasztok,
nehez reprodukalni azt a hosszu levelet igy par nap utan, de megprobalom, hogy gorduljon tovabb a tema.:)
Vhogy az " eleg jo anyasag" (Bruno Bettelheim irt rola a pszichologiaban) temakorerol jutott eszembe egy tapasztalat.
A '80-as evekben az volt a megiteles, hogy a gyerekkel az anyanak 3 evig otthon kell maradni, es szinte minden idot egyutt tolteni, mert kulonben visszafordithatatlan, kisebb-nagyobb seruleseket szenved a gyerek. Az elmeletek vilagosan levezettek ennek rizikojat, magam is, gyerek nelkul ebben gondolkodtam.
Aztan gyerekem is lett, plusz lattam egy-ket gyereket meg szulot, es sokkal arnyaltabban lattam ugyanezt a tortenetet. Egy kozeli ismerosom az elso gyereket 9 honapoasn bolcsodebe kuldte, o pedig dolhozni ment. Aztan 6 ev mulva lett egy masodik gyereke is, vele mar 3 evig volt otthon. A kulonbseg valoban pregnans igy tizen ev multan latva, de sajnos pont forditva: a masodikkal sokkal tobb problemaja volt-van ennek ellenere.
Tehat nem lehet megitelni a "helyes eljarast", nagyon sok tenyezotol fugg egy anya-gyerek kapcsolat, egy csalad harmonikus egyuttelese. Az viszont valoszinu, hogy sem az elhanyagolas, sem pedig a szulo sajat magahoz kepest erzett tulzott lemondasa nem vezet jora.:) Valoszinu az a legjobb taktika, ha a szulo nem mond le minden vagyarol, de kozben odafigyel a gyerek igenyeire is, es megerzi a terhelhetosege hatarait. Szoval "eleg jo szulonek" kell lennunk, nem pedig tokeletesnek. |
| |
|
|
| muzsa |
2004.10.27. 21:52 [#43] |
Mehet gomb: ezzel küldöd el a hozzászólást
Mentés gomb: ha bepipálod a kis négyzetet és megnyomod a mentést, akkor minden esetben, amikor az adott topikhoz hozzászólt valaki, értesítést kapsz emailben. Így nem kell állandóan a topikot nézegetned, hogy mikor ír már bele valaki.
Lulu: sajnos amit nem küldtél el, az nem is kerül bele az adatbázisba, így muszáj lenne újra nekiveselkedned az írásnak:) kiváncsivá is tettél nagyon, hogy mi az a hosszúúúú:) |
| | Előzmény: [#41 | lulu | 2004.10.26. 22:44] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
