 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| avy |
2004.11.25. 23:48 [#82] |
kedves evet, sisso
Az anya és gyermeke között olyan különleges kapcsolat áll fenn, amely mindent, ami a személyiségünk része – de eddig rejtve maradt előttünk - aktivizál, felszínre hoz…
Ahogyan az álmokból, vágyakból valóság lesz-lehet, sajnos a félelmekből is lehet. Minden gondolat annak érzelmi töltésétől, intenzivitásától függően indul el a megvalósulás felé – a vágyakkal semmi baj, csak a félemekkel…mert a félelmek érzelmi energiája sajnos sokszor jóval erősebb… Létezik egy egyszerű technika, amellyel a rossz gondolatokat semlegesíteni lehet (ez álmokra is igaz): ha a negatív gondolat megjelenését követően elképzeljük az ellenkezőjét is, kioltjuk az eredetit. A másik lehetőség (ez a nehezebb), ha a figyelmünk fókuszába állítjuk gondolatainkat és érzéseinket – megfigyeljük őket, és nem azonosulunk velük. És ha képesek vagyunk ilyenkor magunkat „tetten érni” vagyis tudatába kerülünk önmagunknak, a gondolataink nem veszik át életünk irányítását, hiszen mi hoztuk őket létre.
Nincs miért félni a gondolatainktól, még ha azok félelmek is, csak kezelnünk kell őket :)
|
| |
|
|
| lulu |
2004.11.25. 22:44 [#81] |
evet,
az emberek jol megtanultak mire felnottek, hogy nem lepnek be a masik szocialis terebe, nemcsak mert nem illik, hanem mert biztos elutasitasra talalnak. A gyerekkel azonban mas a helyzet, mintha csak "hozza beszelnenek", raontik az anyara az osszes addigi rossz-jo tapasztalatukat. De nem ugyanarrol beszelunk egy ideje? Ok is csak vegre ki akarjak beszelni indirekt modon szorongasaikat, amit neha ateltek gyereknevelesuk kozben. |
| | Előzmény: [#79 | evet | 2004.11.25. 21:40] |
|
|
| lulu |
2004.11.25. 22:16 [#80] |
sisso kedves,
hat engem is kirazott a hideg egy pillanatra, hogy ezt a forumon kell megtudnom.:) Jo baratok vagyunk, de soha nem emlitetted nekem szemelyesen. Ebbol is latszik, mennyire nehez errol beszelni.
Nem magia ez, csak a lelkunk kulonos jateka, amivel meg kell birkoznunk. Annyira jo, hogy mar sokkal differencialtabban latjuk es lattathatjuk az anyasagot, ami nem mindig olyan diadalmenet, mint ahogy azt beallitottak regebben. De attol meg tenyleg fantasztikus.
Komolyra forditva a szot, valoban nem szoktak a negativ fantaziak megtortenni a valosagban. Es valoban nem mindig konnyu ettol meg elviselni ezeket a gondolatokat. |
| | Előzmény: [#76 | sisso | 2004.11.24. 22:15] |
|
|
| evet |
2004.11.25. 21:40 [#79] |
Alszik a csimota, úgyhogy el tudom mesélni azt a kezelhetetlen szociálpszichológiai jelenséget, ami nap mint nap kiakaszt.
Mióta elkezdett látszani a terhességem azóta a legintimebb dolgaim is köztulajdonba mentek át. A gázóraleolvasótól kezdve a kedves utastársakon keresztül a szomszédokig mindenki feljogosítva érzi magát, hogy beleszoljon a dolgaimba. Vadidegen emberek érdeklődnek az utcán, hogy szoptatom-e még a babát, hányat tervezek még és velem alszik-e éjszakánként. Ha kimozdulunk az utcára legalább hárman közlik, hogy a gyerekem púpos lesz és jellemgyenge a babahordozótól; a munkahelyemen a fénymásolószerelő kioktatott, hogy 6 hónapos koráig csak pólyában lehet tárolni a gyereket; az intenetet beszerelő szerint nagyon meg fogom bánni, hogy nem hagyom sírni, mert el fogom kényeztetni. A 7-es buszon egyszer elkezdtem üvölteni, hogy milyen jó, hogy ennyi ortopéd szakorvos van a buszon és hogy mindenki tudja mi a jó a gyerekemnek csak én nem. aztán én szégyelltem magam, hogy mennyire primitív vagyok. Mióta hideg van folyamatosan azt hallgatom, hogy nincs eléggé felöltöztetve, meg fog fázni. Miért viselkednek így az emberek? Hogyan kezeljem ezt a jelenséget? Szeretnék megint láthatatlanul járni-kelni a világban mint a baba előtt. |
| |
|
|
| evet |
2004.11.25. 21:25 [#78] |
| Nappalra elég hamar kialakítottam egy agressziókezelő-technikát, amikor sír vagy hisztizik és úgy érzem, hogy már nem sokáig bírom, akkor hangosan elkezdem mondani, hogy mennyire rossz neki, és még el se tudja mondani, és mennyire sajnálom, szörnyű lehet, hogy ezt a kicsi embert állandóan rakosgatják és nem mehet ahova akar és még a könyvet se tépheti szét. Álltalában működik, elég hamar megnyugszom és ettől ő is kicsit hamarabb elcsitul. Ettől persze még bevillannak olyan képek, hogy elkezdi enni a gombostűket vagy agyoncsapja a rádőlő vasalódeszka. |
| | Előzmény: [#76 | sisso | 2004.11.24. 22:15] |
|
|
| palkata |
2004.11.24. 23:37 [#77] |
ne így fogd föl: neked nyugodtabbak az éjszakáid :)
én se értek hozzá, csak annyival csavarnám meg egy kicsit, hogy tapasztalataim alapján egészen más élőlényre is kivetülhet a düh/ harag, mint aki iránt eredendően érzed. Mi itthon rendszeresen legyilkoljuk és kínozzuk álmunkban a teknőseinket, amikor összeveszésben vagyunk. Nemrég egyeztettük :) Szegény tekik.
|
| | Előzmény: [#76 | sisso | 2004.11.24. 22:15] |
|
|
| sisso |
2004.11.24. 22:15 [#76] |
kedves evet
a hideg kirázott, amikor a hozzászólásodat olvastam
nekem 7 hónapos a fiam,
nagyon vártam rá, nagyon sok bajom volt előtte (vetélések, méhenkívüli terhesség etc.) és ezért talán még inkább szégyellem magam előtt is, amikor agresszív gondolataim vannak,
hiszen nem ő akart megszületni, kiszolgáltatva lenni, ahnem én akartam őt
ám furcsa módon nekem nappal vannak ezek és ugyanúgy végigjátszom őket a fantáziámban, mint nap, mint nap azt, amikor autóval közlekedem, hogy autóbaleset ér, képzeletben nem fékezem, sőt, aztán látom magam, amint különböző módokon meghalok
valami mágia ez, amitől azt remélem titkon, hogy nem fog megtörténni soha, mert annyit látok ilyet, hogy félek tőle
a gyerekkel ugyanez, amióta van
nagyon durván hangzik, de elképzelem, hogy elengedem a magasból, aztán gondolatban felfogom mi is történt és rájövök, hogy nem tehetek mást, csak, hogy utána ugrom
vajon ez mitől van?
álmomban iylesmi soha nem történik,
ezekszerint nekem rémesebbek a nappalaim:)
|
| |
|
|
| evet |
2004.11.23. 12:55 [#75] |
| Köszi a válaszokat, nagyon megnyugtattatok, kicsit kevésbé érzem marslakónak magam. |
| |
|
|
| lulu |
2004.11.22. 22:28 [#74] |
szia evet,
valoban gyakran elofordulo problema, amit irsz. Amikor vki gyereket szul, nemcsak kulsoleg valtozik meg az elete, de pszichesen is atrendezodik. A gyerekkel eloszor szinte szimbiotikus kapcsolatban van, ami csak nagyon lassan, a gyerek fejlodesevel parhuzamosan lazul, de talan soha nem szunik meg teljesen...:) Jo, azert ez nem igaz...
Az uj helyzetre kulonbozokeppen reagalunk, ki erosebben, ki enyhebben, ez a szemelyiseg elozetes allapotatol, berendezkedesetol fugg. Az ambivalencia azonban mindenkeppen jelen van, amit integralni kell magunkban. Az, hogy te az almaidban eled ki, arrol arulkodik, hogy dolgozol vele a lelkedben. Azt tartjuk a mai alomertelmezesben, hogy az almok nem csak vagyteljesitoek (Freud), de a traumafeldolgozast is szolgaljak (Ferenczi es masok). Ebben az ertelemben az almaid azt szolgaljak, hogy ebren harmonikusan tudj egyutt lenni a gyerekkel. Ameddig ezek az almok nem zavarjak a nappali erzelmeidet, addig sem kellemes, de meg kell bekulni veluk, maguktol elmulnak majd. Ha ez nem igy van, tovabb kell foglalkozni veluk. |
| | Előzmény: [#71 | evet | 2004.11.22. 12:24] |
|
|
| dungarees |
2004.11.22. 16:02 [#73] |
| Ja, es kivancsi vagyok a pszichologus valaszara en is :) |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
