 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| sisso |
2004.10.25. 00:50 [#32] |
bog, azért az általad eddig igazságosnak tapasztalt nagy kiválasztódási folyamat is illúzió
kiválasztódnak ebben a folyamatban tök természetesen a létminimum alatt élő nők?, a cigány nők?, a gyermeküket egyedül nevelő nők?
és hol láttad, hogy a nagyvállalatok vezetői székéhez odaengednék a nőket, ha akarnának menni? mert én inkább olyat hallottam, hogy hasonló képességekkel, helyettesi beosztásban nyolcszor annyi munkát végzett, feleannyi pénzért
az a világ, ahol te élsz, az nem magyarország
svédországban talán már így van, de ott a parlament 50%-a nőkből áll és nem azért, mert nem nőies nők, hanem, mert tudatosak és ílymódon természetesen választódtak ki:))
A férfiak persze, hogy képesek belenőni a hivatásukba, hány olyat látsz ezek közül, aki hanyathomlok rohan az óvodába a gyerekével, vagy ül a betegágya mellett. valóban tiszteletre méltó egy ilyen igyekvés, ha valaki (a nő) megteremti a hátteret hozzá.
És még sorolhatnám, bár én csak örülök, hogy te nem tapasztaltad meg ezeket a dolgokat. Szerencsés vagy.
Mit tegyek én, aki gyereket is szeretnék nevelni meg alkotni is szeretnék? Nem lusta vagyok és ambíciótlan, csupán kevesebb az időm és a koncentrációm a szakmámhoz, mint a férjemnek és még ez sem panasz, csak ez az igazság. |
| |
|
|
| bog |
2004.10.24. 23:44 [#31] |
| |
| |
|
|
| - |
2004.10.24. 23:39 [#30] |
lulu, ez tetszett.
Egyszer egy, a feminizmust todományosan, az Akadémia berkein belül művelő harcias nő arról próbált meggyőzni, hogy én több fronton, súlyosan ki vagyok használva, mint MINDEN nő ma Magyarországon, a férfiak által, és mikor mondtam neki, hogy én bizony nem, azt válaszolta, hogy olyan mélyen belém kódolták ezt az alárendelt szerepet társadalmilag és családilag, hogy észre sem veszem. Gondolom mélyen gyökerező okai vannak annak is, hogy ő személy szerint ilyen dühös volt a férfiakra, de nem ilyen súlyos mértékben ezzel a nézettel csomó helyen találkozom. Pedig csak magunkba kell nézni, meg a másikba, és olyan nyilvánvaló szerintem, hogy egyszerűen másra vágyunk, mást várunk az élettől, más szerepekben érezzük jól magunkat. Nem azért van kevesebb nő a parlamentben, a könyvespolcokon, nagyvállalatok vezetői székeiben stb., mert a férfiak nem engedik oda őket (Aki mást tapasztalt, az szóljon, külön topik kéne ennek a témának. Vagy lerágott csont? de úgy látszik, mégse.), hanem azért, mert egyszerűen nincs kedvük hozzá. Vagy éppen lenne kedvük, de ANNYIRA nagy ambíció nem sokukban van, hogy más szenvedélyeiket feladva nagy erőfeszítéssel végiggyűrjék magukat az egyébként általam eddig igazságosnak és demokratikusnak tapasztalt kiválasztódási folyamaton. Ilyen ambíció férfiakban szokott lenni, és pár dolog jobban is megy nekik. Pár meg nekünk. És vannak kivételek, és az is jó. Attól még, hogy ritkaság, simán lehet egy férfias életet élő nőnek is harmonikus az élete. Én építész vagyok, és soha nem tapasztaltam, hogy kevésbé vettek volna komolyan, mint egy velem egy felkészültségi szinten levő fiút. Azt viszont igen, hogy míg a férfiak valósággal belenőnek a hivatásukba (legalábbis nálunk) és képesek teljesen azonosulni vele és sorsuknak tekinteni azt, addig például én, még ha igyekszem is, hogy jó legyek, még ha nagyon szeretem is, amit csinálok, azt érzem, hogy amint lesz egy gyerekem, minden építészkedés kisded játszadozásnak fog tűnni annak a komolyságához és nagyszerűségéhez és valódiságához képest, ami kettőnkkel történik. |
| |
|
|
| lulu |
2004.10.23. 20:52 [#29] |
mindenki a maga szakmajat mondja persze...:) en meg tudomanyos megfigyelesen inkabb az agykutatas eredmenyeit ertettem, ahol a noi es a ferfi agy mukodesenek, beidegzodesenek kulonbsegeit kutattak. persze semmilyen eredmeny (tudomanyos v. tapasztalati) nem mondhato ki veglegesnek.
Sajnos nekem eleg konzervativ velemenyem van a ferfi-no no-ferfi vitarol: nem divatos, de azt gondolom, hogy igenis van kulonbseg, az emancipacio szamomra nem azt jelenti, hogy mindenben egyenlo tulajdonsagokkal szulettunk es csak a neveles tesz massa (az is, az teny), hanem hogy egyreszt ugyanolyan joga van a nonek is elni noies tulajdonsagaival egyutt, mint a ferfinak, masreszt ha akar, mindket nem azonosulhat a masikkal, valaszthat olyan karaktert, amilyet akar es ezert nem kulonbozteti meg senki. Ugyanolyan ertekes egyik is, meg a masik is. |
| |
|
|
| sisso |
2004.10.23. 15:32 [#28] |
| Azt én mindig oda értem, ha arról beszélek, hogy nőies tulajdonság, hogy a társadalom jelenlegi normái szerint nőiesnek tartott tulajdonságok. Úgy látszik ezektúl tényleg hozzá is kell tennem. Nekem, mivel ez a kutatási területem is volt, annyira alapvető, hogy azt gondolom nem kell külön felhívnom rá minduntalan a figyelmet. Szóval ezentúl, ha ilyeneket írok, hogy férfias, akkor értsétek úgy, hogy jelen társadalomban és hiererchiában férfiasnak tartott. OK? Most még egyeltalán nem tudjuk azt mondani, hogy nincsenek nőies és férfias tulajdonságok, mert igenis vannak. Talán a svédeknél ez már nem kérdés, de nálunk igen, ennyire azért muszáj a jelenvalóban élni. |
| |
|
|
| dungarees |
2004.10.23. 11:41 [#27] |
| Megfigyeles es tudomany -- ezek szepek, csak nemtom, pontosan mit es hogyan lehet ebben az esetben megfigyelni :) Merthogy a nok mondjuk 2 (!) generacio ota lehetnek egyaltalan vezetok, barmilyen kozterben. Marmint nagyobb tomegben. (De az a nagyobb is milyen relativ.) Tehat meg lehet figyelni mondjuk, hogy a felmenoim kozott milyen nagy vezeto volt a dednagyapam vagy a nagyapam, mig a dednagymamam vagy a nagymamam empatikusan nevelte a gyerekeket, es konfliktusokat oszlatgatott, es ez abszolut tudomanyosan verifikalhato -- csak mit jelent? Mikor egyikuk sem valaszthatott, hogy epp dominal vagy empatiazik, de kulonosen abban, hogy ezt hol teszi. Na nem ragozom -- csak arra lyukadnek ki, hogy hagyomanybol mondjuk ezt a "ferfiak-vezetnek nok-empatizalnak inherensen bizonyithatoan es tapasztalhatoan" szoveget, mert eleddig csak ezt lattuk. Az amugy engem nem zavar, hogy a noket ugy szocializaljak, hogy empatikusabban legyenek, sot :) Mer onzo vagyok, es ennek a "tobbletnek" orulok. Az zavar, amikor egy no epp dominal, mondjuk megszervez egy (neki es masoknak is) fontos tuntetest, es azt mondjak ra, hogy ferfias, mikor csak tuntetest szervez. |
| | Előzmény: [#26 | lulu | 2004.10.23. 11:01] |
|
|
| lulu |
2004.10.23. 11:01 [#26] |
szia dungarees,
ertem a kerdest, de nehez lenne ezt eldonteni. Lehet, hogy ez egy teves megiteles, de valoban felosztottak az emberek a tulajdonsagokat inkabb noies, vagy inkabb ferfias vonasokra. Vannak ennek a megfigyeles utjan szerzett reszei, tudomanyos uton tapasztalt reszei... Persze ennek igazsagtartalmat nem lehet eldonteni. Mi megis igy gondolkodunk, lehet, hogy rosszul. |
| |
|
|
| dungarees |
2004.10.23. 10:40 [#25] |
| Kedves kala, lulu, sisso, en itt gondolkodom, es nem sikerul megertenem, miert kell egyes tulajdonsagokat "ferfiasnak" vagy "noiesenek" nevezni, amikor magatok is ugy irtok roluk, hogy abbol ugy tunik: szerintetek is minden emberben megvannak vagy meglehetnek, teljesen fuggetlenul a nemetol. En egy no vagyok, es ennek orulok, vagyis azt mondhatom, hogy joban vagyok a nosegemmel. Es van bennem egy adag dominanciaigeny, es idonkent tudok kemenyen vezetni. (Mindekozben no vagyok.) Ezenkivul erzekeny vagyok masok bajaira, es amikor tehetem, empatikusan maghallgatom az embereket (tobbnyire noket, mert nok a legkozelebbi barataim, de elofordul, h ferfiakat is.) (Mindekozben szinten no vagyok.) Miert lennek egyik helyzetben inkabb no, mint a masikban? Miert kellene a dominalast/vezetest ferfiasnak tartani? Mert eddig csak ferfiak csinalhattak? Mert fogalmam sem lehet, hogy p. az uk-uk, az uk, a dednagy, vagy a nagymamam milyen vezeto lehetett volna, mert tortenetesen be voltak kaszlizva valami foldbirtokon 6-8-15 gyerekkel egesz eletukben? Azert, mert mindekozben es elotte is ferfiak lehettek csak vezetok, muszaj ma is ferfiasnak nevezni azt, ha valaki hatarozottan vezet egy csoportot? Az a problemam ezzel, hogy szerintem fenntartja az ideat, hogy a vezetes megiscsak a "ferfiaknak valo" vagy az o territoriumuk. Mikozben nem -- barkinek valo, akiben nemely teruleten van dominanciaigeny, mikozben az illetoben lehet empatia is (de meg milyen jo, ha van!). |
| |
|
|
| lulu |
2004.10.22. 20:07 [#24] |
hello sziasztok,
bocs, kicsit alamerultem a munkaba, ami egybekent olykor szinten nem tesz nagyon noiesse, ezert nem irtam nehany napig.
Gondolkodom azokon, amiket irtatok: a vezeteshez mindenkepp kell vmilyen dominancia igeny, hogy az ember maga hatarozza es alakitsa ki a korulotte levo teret es dolgokat, ilyen egy civil szervezet letrehozasa, vagy egy tuntetes levezenylese is. Ilyenkor tehat termeszetes modon lepnek eloterbe a minden nemben meglevo tulajdonsagok, csak az animabol animusz lesz a kirakatban. (vagy forditva) Az a kivalo noi vezeto, aki kozben nem feledkezik meg a noies vonasokrol sem, es ha finoman is, de erezteti azt idorol idore. Kis empatia, kedves hang...stb. Talan azert kapaszkodnak a nok a ferfiak stilusaba, mert azt hiszik igy "kell", vagy csak igy "lehet" eredmenyeket elerni. Es sokszor "ugy maradnak". tragikus torzszulottkent, de ez eros, csak identitasvalsagban. Talan. Plusz a ferfiak eloszeretettel ereztetik azt, ami tulkeppen nincs is, vagyis nagyobb alkalmassagukat erre a szerepre. Azert mondom, hogy nincs is, mert szerintem a halado idokkel egy ujfajta kommunikacio van szuletoben, ami meg nem kijart ut, de a noknak nagy szerep fog benne jutni. Persze ez csak megerzes.
A nok es a ferfiak kozott szerintem egy hosszu ideig fennallo irrealis kommunikacios helyzetben az a kulonbseg, hogy a no nok egy ido utan azt tudjak mondani, ez nem eri meg, ebbol eleg. Igy a mostani kozgondolkodas szerint persze szepen betagozodnak a balek szerepbe, de szerintem ez nem vegleges osztaly...:)) |
| |
|
|
| kála |
2004.10.21. 06:25 [#23] |
sisso,
de jó, hogy ezt írtad: "közben nem is szerettem magam annyira"! Mert én ugyan ugyanannyira szerettem magam, de az általában idebent érzett harmónia eltűnt. Megkeményedtem, nem voltam boldog. És amikor végre kiszálltam, hatalmas kő zuhant le rólam, újra önmagam lehettem, nem kellett egy célért kurválkodnom. Újra lágyabb és nőiesebb lehettem, ami ráadásul marha nehéz úgy, hogy hála a szüleimnek, kb a tulajdonságaim fele férfias.
És a kulcs az utolsó mondatod az életemben. :) Én is mindig ezt mondom-írom. Milyen kevesen értik... |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
