 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| Cely Balck |
2005.08.27. 19:15 [#592] |
| Igen, Lulu. Május 5.-én ismerte meg, június 10.-én feküdt össze vele, és ha nem is elsőre, de nemsokára összehozták a gyereket. Nem látok reményt, hiszen a férjem felelősségtudata nagyobb a leendő gyerek iránt mint irántam. Azzal engedett el, hogy "tökös csaj" vagyok és majd kiheverem...Meg gondolom szereti is a nőt (elég rafinált lehet, ha sikerült így belekapaszkodnia a férjembe). A lelke mélyén sajnálja az egészet, elmondása szerint vissza is csinálná az egészet, de mivel ez már nem lehetséges, marad e lépése. A furcsa az, hogy elhagyott, de a lakásomban lakik még. Mondtam keressen albérletet vagy költözzön a nőhöz, kiderült a nő most néz lakást. Gondolom simán az egyik lakásból és életből a másikba akar költözni...mindenki lehülyéz, de mit tehetnék? Úrinő akarok maradni...nem rugdoshatom csak úgy ki... |
| | Előzmény: [#591 | lulu | 2005.08.27. 16:45] |
|
|
| lulu |
2005.08.27. 16:45 [#591] |
| akkor ez egy nagyon friss történet. A másik lány terhessége is csak pár hónapos. És ennek ellenére a férjed már döntött is? Nincs már semmi remény? |
| |
| Cely Balck |
2005.08.27. 12:09 [#590] |
| Nem erőlködtünk. Sokat dolgoztunk mindketten,este fáradtan rogytunk az ágyba. Nem védekeztünk, úgy voltunk vele, ha összejön örülünk neki...Gyerekkocsival jött haza 4 hónappal ezelőtt és úgy örültem neki. Mindketten orvosnál jártunk és megnyugodtunk hogy fizikálisan nincs gond. Mire már tudományosan álltunk volna a dologhoz, bejött a harmadik a képbe. És neki egyből sikerült. A férjem most viheti a gyerekkocsit... |
| | Előzmény: [#589 | gem | 2005.08.27. 08:19] |
| gem |
2005.08.27. 08:19 [#589] |
| Alig merem megkérdezni, hogyha végytatok rá, miért nincs gyereketek? Vagy épp ez volt a probléma? |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.26. 23:31 [#588] |
| Pozitív gondolkodással. Mindenben keresni kell a szépet és a jót, nagyon egyszerű, hétköznapi dolgokban. Biztos ismered a félig telt pohárról a kétféle meghatározást, "már csak félig van vagy még félig van". Először nagyon tudatosan kell figyelned arra, hogy találj örömet, később már jobban fog menni. Én ha "direkt örülni akarok", azt is észre veszem, hogy egy kicsi helyen zöldebb a fű, mint máshol, hogy hogyan csillog a harmat a fűszálon, milyen alakú egy szép felhő, stb... Tudom, nagyon nagyon banális és nagyon hétköznapi, de valahogy így kell kezdeni. Én is átéltem hasonló traumaát és gyakoroltam a pozitív gondolkodást. Van egy mondásom, "na akkor ebből elég, most szépen fogom magam és a saját hajamnál fogva és kiráncigálom magamat a gödörből. Használd a jó tulajdonságaiddat arra, hogy megbékélj a helyzettel, a világgal és önmagaddal és nem soká leszel egyedül... |
| |
|
|
| Cely Balck |
2005.08.26. 21:45 [#587] |
| Nehéz megemészteni azt, hogy minden jó tulajdonságom ellenére mégsem voltam elég neki...személyes kudarcként élem meg és ez nem tesz jót az amúgy is silány önbizalmamnak...Hogy lehet önbizalmat, optimizmust, pozitív világszemléletet elsajátítani? |
| |
| lulu |
2005.08.26. 21:40 [#586] |
Látod, most annyi empátia is áradt belőled. Persze, hogy a férjednek sem mindegy, csakhát döntött, kényszerpályák, meg érzelmek, amik ezt össze-vissza befolyásolják. A mártiromság meg kijár neked.
Van, amikor a "nem harc" a legjobb harc, nem? |
| |
| Cely Balck |
2005.08.26. 21:36 [#585] |
Lulu, a smiley a soraid végén azt bizonyítják, te már túl vagy rajta...azt mondták, ha szerencsém van fél év latt kiheverem...főképpen ha a munkámba feccolom az energiámat...Eddig az okokat kerestem, hogy mit és hol rontottam el. Felvilágosítottak, hogy egyszerű "egyedül voltam, mentem a farkam után" szindróma volt...ami rosszul (nem kiszámítottan) sült el, most meg maradt a felelősség...csak azt nem tudja még a férjem, hogy milyen macerás lesz a gyereket a nevére venni (hiszen a nő még férjnél van). És most kuncoghatnékom támad...hát nem hülyék a pasasok? Pihe-puhából a zord valóságba...miért jó ez nekik???
|
| |
|
|
| Cely Balck |
2005.08.26. 21:31 [#584] |
| Tényleg nincs gyerek, és ezért (is) fáj...úgy érzem az én álmaimat valósítják meg...nélkülem...Tudom, a férjemnek is nehéz, mert nem hiszem hogy 16 év csak úgy eltűnne belőle...szerintem nem is így képzelte az egészet...csakhát a másik nő is kapaszkodik...és ha a férjem így döntött én nem tudok kettőjükkel harcolni...szeret, de választott (vagy választatott?)Es nem Lehet hogy ezért is nem tudok továbblépni. Na meg persze van bennem egy adag mártíromkodás is...önmagamban forgatom a kést... |
| |
|
|
| lulu |
2005.08.26. 21:08 [#583] |
szia Cely Black,
én úgy érzem, nincs gyereked, ugye? talán ezért vagy ilyen elkeseredett. Valahogy egy ilyen történet is olyan - mert az is - mintha elvesztettünk volna valakit. Mintha meghalt volna. Ezért ezt is meg kell gyászolni, ami időbe kerül. Néha évekbe. Az első időszak borzasztó nehéz, úgy érzi az ember, mintha soha nem múlna el a csalódottsága meg a fájdalma, az idő meg mintha megállt volna. De aztán nagy sokára csak enyhül, ha pszichológusul mondanám, úgy hangzana, hogy egy idő után a gyász hatására visszavonjuk libidonkat a másikról, és akkor majd új tárgyat keresünk magunknak.
Hidd el, 36 évesen még van legalább 10 éved, ami alatt még gyereket vállalhatsz. Csak ezt a vágyad sose add fel. Nem "egyetlen" volt a férjed, csak az "egyik". Csak ezt még nem tudod átélni.
Valóban az a végső cél, hogya ahogy joboszrokany mondta, elengedd a másikat. Ha majd már ez is sikerul, egyszercsak jonni fog a következő. És te már őt sokkal nagyobb élettapasztalattal, és talán több realitásérzékkel tudod fogadni.
A volt férjednek szerintem hosszú távon rosszabb, mert ő semikor nem gyászolt, csak ment egyikből a másikba. Ennek meglesz még a böjtje.
Vagy ez csak sovány vigasz?:) Mindenesetre sajátélményem is van, nemrég váltam..:) |
| | Előzmény: [#580 | Cely Balck | 2005.08.26. 13:57] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
