 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
|
|
| Mikianyukája |
2007.12.02. 20:02 [#1145] |
Deansdale, te tényleg nagyon butának mutatod magad, és már nagyon régóta. Még a legklasszikusabb nelib közgazdasági szakirodalom is elismeri, hogy van egy ún. "unexplained gap between men and women's wages." És ennek magyarázatára számos elméletet gyártottak. Másrészt, más, nem feminista, de nem is nettó nőgyűlölő közgazdászok már régóta mondják, hogy a "szabad, beavatkozástól mentes munkaerőpiac," ahol csak és kizárólag a munkaerő ára (azonos minőség esetén) dönt abban, hogy kit alkalmaznak, mítosz. Illetve, ha nagyon jó fejek akarunk lenni, akkor mondhatjuk, hogy a kapitalizmus kezdetei óta még nem telt el elegendő idő a zavartalan munkarőpiac kialakulásához... sehol a világon.
Valamint lásd P. England levezetését arról, hogy a "pro-male" diszkrimináció fennmaradhat még a szabad piacon is. Ilyen alapon a feketék és nem feketék közötti wage-gap-et is kétségbe vonod?
Másrészt, és már milliomodszor írom le, a wage gap egyik fő oka, hogy a nők és férfiak nem "ugyanazt" a munkát végzik. Ezért keres mondjuk többet egy éjjeliőr, mint egy ápolónő... Mivel az elsőben szakmában szinte csak férfiak vannak, a másodikban meg szinte csak nők, az elsőben magasabb a fizetés, hiába, hogy a második igényel magasabb képzettséget. |
| | Előzmény: [#1123 | Deansdale | 2007.11.30. 13:31] |
|
|
| sys |
2007.12.01. 13:09 [#1142] |
| hubazmeg. szal ha jól értem, aki kimondja a "pánik" szót, rohadt nőgyűlölő, és ezért Sándor Klárának ott helyben főbe kellett volna lőnie Magyar Bálintot. hát ehhez csak gratulálni tudok. |
| |
| durmi |
2007.12.01. 10:56 [#1140] |
igen, a kényszeres zsidózása ezt elképzelhetővé teszi:
"A zsidó nőegyleti bálon."
érdekes, hogy kerül a csizma rasdi szájába...?
na mindegy,
ugyanakkor nem nézem ki miyomayoból, hogy utána nézne olyan részleteknek, mint pl. mit tanított Sándor Klára...
|
| |
| Praxol |
2007.12.01. 01:45 [#1138] |
;)
ihajja. te mivel tolod? a zaklatott mondatszerkesztes bor+rovid kombora utal, az asszociacios gorbek gombara vagy kaktuszra, a stilusegyseg pedig huzamosabb bolcseszkari tartozkodasra |
| | Előzmény: [#1136 | Rasdi | 2007.12.01. 00:15] |
| durmi |
2007.12.01. 01:39 [#1137] |
| Az a véleményem, hogy ilyen terjedelmű zöldséget, már csak a terjedelme okán is törölni kellene, de ráadásul szerintem micsoda dolog, hogy erről a honlapról üzenget valaki a Sándor Klárának? Miért nem ír neki személyesen? Ha újságnak küldené ott is megválogatják, hogy mit hoznak le, milyen nyilt levelet, egyebet, de szerintem ilyen terjedelmű alacsony szinvonalú cuccot törölni kell, különben mindenki ide fog járni üzengetni a politikusoknak. Ez a honlap mégsem erről szól, nem szemétlerakó... az 1136 os hsz kérem törölni. |
| |
|
|
| Rasdi |
2007.12.01. 00:15 [#1136] |
NYÍLT LEVÉL SÁNDOR KLÁRA DOKTORHOZ
Kedves Néném!
Az ún. női kvótatörvény parlamenti tárgyalása előtt nem akartam az alábbi írást nyilvánosságra hozni. Most, post festa, szíves figyelmébe ajánlom. Még nem késő mindent újraértékelni...
*
Kannibálint ante kvótasz,
avagy a Nyelvésznő esete a Macsóffyval
Volt egyszer, valamikor, úgy a húszas években, egy hatalmas tőzsdekrach, mikor is a pénzvilág, s úgy látszik, a sajtó is megbolondult. A pénzvilág ördöge a tőzsdekrach, a sajtó ördöge a sajtóhiba. A pénz hibája csak-csak mulandó, a sajtóé örök. Mert a leírt szó örök. Soha többé nem orvosolható.
„Óriási pánik a tőzsdén” — harsogta a főcím. Azaz csak harsogta volna, ha közbe nem jött volna egy aprócska hibácska.
Ááá, nem is! — mondják mások. Hibának hiba volt ugyan, de nem a tőzsdén. A piacon.
Nem, nem a piacon — replikáznak megint mások — , a nőtanács bálján, mikor kiütött a tűz. A bátrabbak még hozzásúgják: A zsidó nőegyleti bálon.
Hogy pontosan hol? Ma már ki tudja? Mindegy is. A lényeg a lényeg. Beszélik. Hogy igaz volt-e? Mindegy ez is. A mese a lényeg.
Azt beszélik, elaludt a nyomdász. De nem aludt ő, csak álmodott. Valami szépet, valami sosem voltat. Szállt a darázs, a szárnya kékben, fehérben játszott az aranyos lámpa fényénél, a fullánkja vörösen izzott. Rá egyenesen a nyomdász orrára (vagy a szívére?). És belecsípett. Mélységeset. A nyomdász fölhorkant: az álom odavolt. A betű kiugrott, s két hangzó helyet váltott. A botrány óriási.
Az a hiba, egykoron, a boldogult békeidőkben, vétlen volt. Nem szándékos. Ezért vicces. Van ami nem az. Mármint hogy nem vicces. Mert nem vétlen. Szándékos. De a botrány most nem óriási. Mert nincs is botrány. A botrányhoz szív kell, a botrányhoz ész kell, a botrányt meg kell érteni. Most nincs botrány. Csak fullánk. Kék-fehér és örök vörös. Mert a Gonosz örök.
A sztori, az egykori, ma már, feledve a hajdanvolt nyomdászt, csak egy vicc. Pesti vicc. Bár azt mondják, pestiesen szólva, nem pesti az, hanem resti. Parlamenti elit resti (olcsóbb ott a bécsiszelet, mint a menzán a vizeskása). A tanultak még hozzáteszik: Kérem szépen, ez egy fabulat, a városi folklór része, oly annyira része, hogy „az óriási pánik a tőzsdén/piacon/nőegyletben/bálon stb.” mondat a gúnyos hím-összekacsintás ismert sztereotípiája. A nyelvésznő, aki civilben komoly tudós (amúgy meg egy szoclib-ballib), összevonja szemöldökét: Nocsak, nocsak, hölgyeim és uraim (habár itt sem hölgyek, sem urak), nocsak, nocsak. Ki nem nyelvész: én vagy te? Teringette!
Eb ura fakó! Bár ezt már nem ő mondja.
A nyelvésznő, aki amúgy ápoltan nőies, állítólag nem leszbi, viszont trendi, belenéz a tükörbe. Képes rá. Mármint tükörbe nézni. Kissé féloldalra hajtja bájos fejecskéjét, enyhén-lágyan elmosolyodik, elhessent egy rakoncátlan tincsecskét, s nagy komolyan hozzákezd: „Azt is tudom, hiszen hosszú ideje foglalkozom a nyelv kultúra-alakító szerepével, hogy a szavaknak nagy erejük van...Tudom azt is, mert jó ideje nyelvi diszkriminációval foglalkozom, hogy... Tudom, ez nagyon sok embert tart vissza attól, hogy vállalni merje...” Na mit is? Nincs ideje hosszan töprengeni: kezdődik a genderkonferencia. Komolyan. Nem göndör — gender. Ottan meg vagyon a tapsorkán. A művésznő (lánynevén — bocs: születési nevén — nyelvésznő) meghajol. Hát elmondta. Elmondta végre! Azok az ilyen-olyan fránya gonosz (de nem vörös, csak fekete) férfiak, akik ilyen-olyan szexista közbeszéd, diskurzus meg kontextus, no meg a nexus okán kifolyólag verik itten a szegény nőket. Mármint a magyar férfiak a magyar nőket. Vagy a magyar nők a magyar férfiakat? Fene érti ebben a nagy zűrzavarban. De mindegy is az. A lényeg a lényeg. Itten mostan vernek. Veri az élet, veri hepi. A Magyar férfi veri itten. Főleg a nem-magyar nőket. Mert szexista. És rasszista. Minden magyarok antiszemita mocsok nácik. Ja, és homofóbok is natürlich. Fón hausz ausz. (Ésatöbbi.) Hej, te bunkócska, te drága, az ilyen-olyan okafogyott üvegzseb istenit a zanyádnak! (Ajaj, az meg sárgalábú...)
Pedig az oroszok a spájzban. A feminák meg a kapuk előtt. Hol vannak?? Hol vannak ők? A nők? Bizton nem ott, ahol a nyelvésznő és fegyvertársa, mindannyiunk nagytudású Bálintja. Amúgy lánynevén Doktor Doktorovics. A Magyar. Ki a magyar, nyelvész?! Nem ő, hanem a neve. Hogy honnan vette? Találd ki — én meg nem mondom, ha kedves az életem...
Na szóval, hogy a szavam ne felejtsem, írott vala ama nagy Magyar (nem holmi „magyar”, hanem csupa nagybetűvel) egy bátor harcos írást (mert az ilyesmihez manapság nagy bátorság kell ám; a gyávák ugyanis azt írják, hogy ők homofób szexista állatok, a bátrak pedig azt, hogy ők biz' Isten nem azok). Imigyen szóla: Feminae ante portas, avagy kapunyitás előtti pánik.
A nyelvésznő okos (legalábbis igyekszik), harcos feminista (szintén igyekszik), s kibírja röhögés nélkül (nem kell igyekeznie: begyakorolt). Bölcsen bámul maga elé: — Véreim! Magyar Asszonyok! Asszonyok és lányok! Hallgassátok szóm! Elsőnek is: Elemezzük a mondatot a legegyszerűbb módon! — szól a nyelvésznő, s egy kis idegszál megbizsereg a tarkóján. — Feminae ante portas, avagy kapunyitás előtti pánik. Nyelvileg tökéletesen megszerkesztett mondatról van szó, nem kell hozzá különösebb képzelőerő, hogy rájöjjünk, a nyelvi játék valójában mire akar kilyukadni. Mindkét tagmondat úgynevezett hiányos mondat, azaz a predikatív szerkezet egyik tagja hiányzik. A pánik szóról már megállapítottuk az előzőekben, hogy miféle — közismertté vált — sajtóhibának esett áldozatul: egykoron állítólag magánhangzócserével írták le. Azóta minden hímsoviniszta bunkó macsó hunyorít, mikor bandzsa szeme fölcseréli a hangzókat. A szó magánhangzócserés alakja többes számban van, mint ahogy a feminae is. A mondattani képlet szerint a feminae egyenlő pánik (illetve a magánhangzócserés változat többes száma), amely egyenlőséget az avagy szó is megerősít. Egy nagyon jól kigondolt és megvalósított nyelvi egyenletről van szó, amelynek írója tökéletesen tisztában kellett, hogy legyen a nyelvi játék valóságos jelentésével. Ha pedig ez így van, sajnos azt a kellemetlen fölfedezést kell tennünk, hogy Magyar Bálint államtitkár úr az általa előterjesztett női kvótatörvény-javaslat kapcsán épp a nőket gúnyolja ki egy szellemesnek nem mondható, felháborító nyelvi játékkal. Egy másik, szintén a női kvótával kapcsolatos cikkében — Macsótársak, a nemzetközi helyzet fokozódik — felszólítja férfitársait (macsótársait), hogy legyenek bátrak: szavazzanak a női kvóta mellett. Az előző cikk a macsótársaknak szóló üzenet: szavazzatok a női kvóta mellett, teremtsünk egy látszatvilágot, amelyben a nők is politikust játszhatnak. Az államtitkár úr szójátéka durva, a nőkre nézve megalázó.
— Az államtitkár úr szégyellje magát! Az államtitkár úr többé nem úr. Szégyene annak, kinek titkára. Ön, Doktor Magyar Bálint, Ön nem úr, Ön nem úriember. Ön persona non grata!!! — mondotta a feminista nyelvésznő, az antidiszkrimináció elkötelezett híve. Így beszél egy szabad ember, punktum.
Azaz: csak mondotta volna. Már ha feminista volna. Miért legyél Te feminista? Kiderítenek úgyis...
Vagy ha nyelvész volna. Vagy demokrata volna. Vagy ha legalább szabad volna.
De nem mondta. Nem azért, mert nem értette. Értette, hát hogyne értette volna. Mint ahogy a bűzmeleg akol minden barma. De nem akarta érteni. Mert itt nem az értelem számít. Hanem valami más.
Mert nem nő és férfi — férfi és nő van. Hanem: Mi és Ők. Mi, magyarok: asszonyok és férfiak.
A kecskelábú közben ordítva körbejár. A patás. Pán, a nimfakergető, ki fölül ember, alul állat. Meg édes egy komája, Priaposz.
Doktor Sándor Klára: perszóna Ön. Non grata.
Tisztelője:
Rasdi, a szüfrazsett |
| |
|
|
| pankhurst |
2007.11.30. 21:42 [#1135] |
"De persze teged se lehet meg gyozni, nem azert vagy itt,"
Téveszme, előítélet, miegymás. Egyébként érvekkel elég sokmindenről meg lehet győzni engem. Fogalmad sincs arról, mit gondolok a feminizmusról.
Bár a Veled való kommunikációt gyorsan be is fejezem, azért elárulom, hogy ha kicserélnéd a férfi/nő szavakat az irományodban, akkor is ugyanolyan baromság lenne.
Nyugodj meg, többet nem írok Neked egy sort sem, szó nélkül hagyom, hogyan vezeted le a frusztrációidat.
Legalább tudom, a Te hozzászólásaidat nyugodtan átugorhatom.
Részben szívességet tettél.
Másfelől ugyanakkor sajnálatos. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
