 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| baguette |
2005.08.14. 22:02 [#520] |
| (bezzeg az alábbi hozzászólásomba több hiba is van. bocs) |
| |
| baguette |
2005.08.14. 22:02 [#519] |
| Bocs, ez most másról fog szólni. Most olvastam Emese, azaz Zsuzsanna Budapest válaszcikkét az OÉCS cikkre. Nincs benne elírás, pontos a fogalmazása, világosan megírt íromány. Vajon ez hogy lehet? Nem kötözködni akarom, tényleg érdekel, hogy mi a titka annak, hogy a hozzászólásai tört magyarsággal születtek, ez a cikk pedig nem. Tudja valaki? (egyszerű kiváncsiságból kérdezem) |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.10. 16:58 [#518] |
| Én sajnos két házasságból, tehát két apától született (elég nagy korkülönbséggel)két fiút neveltem szinte egyedül. Amíg együtt éltem két volt férjemmel sajnos egyik sem, - másféle megítélés szerint nem - mutatott megfelelő férfi magatartásmintát a fiának. Többek között e miatt is, de sokminden másért is váltam el tőlük. A naygobbik fiúnak ott volt mintának a nagypapa, a kicsinek a mai napig is a bátyja és a jelenlegi párom, de ez a kicsi a sokkal nehezebb eset. ((Az én neveltetésemről legyen elég annyi, hogy volt egy öcsém (persze ma is van, nagyon távol állunk egymástól) és az öcsém volt az anyám kedvence, kicsi fia. Én az igazi szeretetet a velünk egy családban éló apai nagymamától kaptam, vele is aludtam egy szobában. Azt hiszem pont elég annak az alátámasztására, hogy én tudatosan mindent egészen másképpen csinálok, mint az anyám.)) |
| | Előzmény: [#517 | haziboszi | 2005.08.10. 10:49] |
|
|
| haziboszi |
2005.08.10. 10:49 [#517] |
kezdenek itten túlsúlyba kerülni a boszik... :))
szerintem az a baj, illetve az is, hogy annyira az anyukák nyakába varrják ezt a nevelés dolgot, pedig ez minimum kétszemélyes játék (a gyerekeket nem számítva) anyuci meg apuci. a prszichológusok gondolom kimutatták hogy alapesetben melyik hogyan és mikor fontosabb, de a szerncsétlen gyereknek látni kéne a női-anyai és férfi-apai mintákat is, hogy teljes ember legyen. nem csoda, ha idióta pasijaink vannak, ha az apjuk napi 12 órát dolgozott és csak vasárnapi ebéd jutott családi élet címen. vagy még az sem. és mielőtt bárki nekem ugrana, ez nem jelenti azt, hogy kiegyensúlyozott gyereknevelést csak férfi-nő idealizált párban tudok elképzelni hiszen lehet ott mindenféle nagybácsi, nagynéni, nagyi, barát, szomszéd aki hathat rá... fontos, hogy mindkét nemtől tanulhasson a gyerek mindenféle mintákat, hogy legyen miből összeraknia magát... értitek mit akarok mondani?
én máig hálás vagyok a szüleimnek, hogy nem kislánynak hanem gyereknek (kis embernek) kezeltek, és semmire sem mondták, hogy ezt azért csináld vagy ne csináld, mert lány vagy. persze, hogy lányok is lehetnek jedi mesterek! :)))(gondolom ebben segített, hogy egyke vagyok, így nem volt fiútestvér, akihez képest máshogy kellett volna bármit is csinálni). aztán mégiscsak nő lettem :)) |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.10. 09:17 [#516] |
"hogyan neveljek normális férfit a fiaimból" Ez egyáltalán nem olyan rettenetes nagy kérdés. A nevelni szó túl erőltetett. Nem kell kifejezetten nevelni, egyszerűen élni kell az életet. Engem elég sokat ostoroztak a szüleim, hogy túl gyenge kézzel neveltem és nevelem a fiaimat, (az egyiket még nevelni kell, a másikra büszke vagyok) de fütyültem mindenféle intelemre, korholásra, tanácsra, szakkönyvre, azt csináltam, ami jól esett, nekem és nekik, egyetlen dolgot tartottam csak szem előtt, "boldog és önmagával békében élő embert szeretnék nevelni a fiaimból" Soha nem büntettem, nem tiltottam (csak elmondtam a véleményemet és helyt adtam az ő véleményüknek bármely életkorban)és főleg nem alaklmazatam az érzelmi zsarolás "ősi szülői művészetét". Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, de a fiúk sem éreztek soha értelmetlen szigort és meg nem értést és én sem éreztem soha kényszert és "mártíranyaságot vagy lemondást, a csak a gyerek érdekében szólamot, nem ismerem".
Nagyon szeretem a fiaimat, fontos számomra az anyaság, (remélem nem értitek félre) de ha egy tortával akarnám az élet egészét leképezni, akkor az anyaság egy nagyon fontos, nagyon értékes és szép szelet, de nagyon sok fontos szelet van még mellette és az egész az összes szelet harmóniájával egész. (ha engem is így neveltek volna a szüleim, akik a saját nevelési módszeremért sokat szidtak, akkor nem kellett volna annyit harcolnom önmagammal, önmagamért és másokkal sokmindenért, de nem bánok azért semmi harcot, könnyet, szorongást, mind csak épített.) |
| |
|
|
| BaBe |
2005.08.10. 06:43 [#515] |
Anyámnak is beletört a bicskája :) Furcsa módon azóta értem meg őt igazán, mióta először terhes lettem. Nem, nem azt mondom, hogy egyetértek vele, de legalább értem, hogy mit miért tett. Nem arról van szó, hogy a saját életem eseményein keresztül értem őt meg jobban, mert szinte mindent másképp csinálok, mint ő, konfliktusaink is a mai napig is vannak, bár erősen kerülöm őket. Meglepő módon az első terhesség óta sokkal inkább megértem őt, és az indítékait, és sokkal inkább partnere vagyok bármiben, mint mondjuk a másik két legközelebbi családtagja, az Apám és az Öcsém. Talán nem véletlen...
Nekem meg az okoz problémát, hogy hogyan neveljek normális férfit a két fiamból, mert időről-időre kiderül, hogy téves az elképzelésem... :) de félre tréfa, tényleg. |
| | Előzmény: [#514 | Noble | 2005.08.10. 01:08] |
|
|
| Noble |
2005.08.10. 01:08 [#514] |
| Hát normális nőt felnevelni sem kis feladat, hát még egy normális férfit... mert az az igazság hogy ezt a kev-et is egy anya szülte, meg valószinüleg nevelte is főleg... Nos, nem lett egy nagy produktum. :-( |
| |
| sisso |
2005.08.09. 23:19 [#513] |
btw, ha mér topichű akarok lenni, pont most beszéltem egy barátnőmmel, akinek egész életében a legnagyobb ellensége az anyja volt
nők a nők ellen
ez nagyon durva
micsoda feladat egy normális nőt felnevelni
remélem azt is megtudom majd, hogy milyen, persze, amilyen szerencsém van, nekem csak pasik jutnak |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
