 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
|
|
|
|
| Praxol |
2007.09.20. 01:25 [#531] |
"Sokáig tartott amíg elolvastam David Adams Why Do They Kill (Miért ölnek?) c. könyvét, mert annyira szomorú, de megérte végigmenni egyik mindennapi tragédian a másik után, hogy megtudjam, mire jutott Adams és kutatócsapata azokkal a férfiakkal kapcsolatban, akik megölték feleségüket vagy barátnőjüket. A könyv 31 mélyinterjút tartalmaz ilyen férfiakkal, és 20 interjút olyan nőkkel, akik gyilkossági kísérlet áldozatai voltak férjük vagy férfi élettársuk részéről. Magyarázatként olvashatók még bírósági ügyiratok, rendőrségi dokumentumok, korábbi kapcsolatok bemutatásai...
A kutatás eredményeinek nagy része ellentmond a kultúránkban bevett feltételezéseknek, de ezek közül csak néhány lepi meg a feministákat. A legalapvetőbb ilyen (feministák számára) nem meglepő tény, hogy a feleséggyilkos férfi (aki jó férj, de hűtlenségen kapja a feleségét és indulatból vetemedik gyilkosságra) mítosza tényleg minden szempontból mítosz. Minden egyes gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet hosszan tartó és növekvő intenzitású bántalmazást követett. A férfi minden esetben erőszakkal akarta kontrollálni a feleségét. Ha az áldozat ellenállást mutatott, az erőszak erősödött, és nem meglepő az sem, hogy a legtöbb gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet azután történt, hogy az áldozat elhagyta a bántalmazót, vagy ezt tervezte, vagy ezzel fenyegette. Volt néhány hűtlenség is, de ez soha nem volt a bűncselekmény közvetlen kiváltó oka. A legtöbb féltékeny gyilkos csak kitalálta a hűtlenséget, és többük olyan paranoid volt, hogy rokonaival, apjával való szexuális kapcsolattal gyanúsítgatta a nőt, illetve akkor támadta meg volt feleségét, amikor az már kilépett a kapcsolatból. Volt, aki nem volt féltékeny, csak egyszerűen felháborodott, hogy elveszítheti a feleségét és az általa nyújtott munkát / pénzt, de a kis eltérésektől függetlenül az az általános kép, hogy ezek a férfiak úgy érezték, a nő az ő tulajdonuk, és erőszakkal akarták kontrollálni. Egyetlen férfi tűnt őszintén megbánónak, amiért így bánt a feleségével a házasságuk alatt.
Adamst az érdekelte, hogy miben különböznek ezek a férfiak azoktól, akik bántalmazók, de nem gyilkolnak, és a kutatás azt mutatja, hogy a különbség inkább fokozati, nem minőségi. Akik gyilkossá váltak, azok erősebben képviselik azt a hitet, hogy kontrollálhatják a feleségüket, illetve általában erőszakosabbak voltak. |
| |
|
|
| polaris |
2006.06.27. 09:30 [#530] |
jó, hogy ezeket az infókat itt közzé tetted, bizonyára sokan nem tudják, miben leledzik a dolog, van több módja... mindegyik nagyon durva, a módját és a célját tekintve)
itt ez a téma elöször kb. az elött vált nyilvános vita tátgyává, hogy 99-ben meghozták volna az új törvényt. a tv egyik oknyompozó müsora mutatta be a problémát, aztán rengeteg cikk, müsor húzta tovább a leplet lefele róla... |
| | Előzmény: [#528 | gumino | 2006.06.27. 08:34] |
|
|
| gumino |
2006.06.27. 09:03 [#529] |
Kedves Gak!
Szörnyű az, ami veled történt! Mivel én egy olyan családból jövök, ahol ilyesmi nem történt, külön meg kellett tanulnom azt, hogy mit jelent egy ilyen családból jönni, és hogy miért van az, hogy vannak olyan emberek, akik utálják a szüleiket. Fiatal koromban nem is értettem, hogyan lehet rosszat mondani egy szülőről, és gyanakodva fogadtam a rossz szülőről szóló történeteket, mintha ez a mesélő rosszasága volna, hogy ilyeneket talál ki, hiszen egy szülőről csak tisztelettel lehet beszélni és csak szeretettel lehet hozzá viszonyulni. Bele került pár évbe míg képes voltam elfogadni, hogy vannak másmilyen családok, és szenvedések, és hogy lehet csúnyán beszélni szülőkről, viszont ez számomra még mindig egy horror történet. Nem is tudom, hogy lehet egy ilyen sebet begyógyítani! |
| | Előzmény: [#524 | Gak | 2006.03.21. 20:34] |
|
|
| gumino |
2006.06.27. 08:34 [#528] |
mivel ilyenkor magát a 8-10 ezer idegégződést tartalmazó, egyébként befele átlagban hét és fél centis klitorisz kifele fél-tőlé egy két centis klitorisz kiálló részét vágják le, ez olyan mintha egy srácnak a himvesszőjének a makkját vágnék le. De a csiklóban sokkal de sokkal több idegvégződés van mint a himvesszőben.
Ez a seb gyakorlatilkag az idegvégződések nagy száma miatt sohasem tud teljesen begyógyulni, életre szoló fájdalmat okoz, és nemcsak minden közösülés fog fájni, hanem minden egyéb altája tevékenység is is rendkívül kényelmetlen lesz.
mit éremel az ilyen apa? a fájdalomdíj ehhez képest csak szimbólikus lehet! |
| | Előzmény: [#526 | polaris | 2006.06.27. 01:31] |
| polaris |
2006.06.27. 01:33 [#527] |
| a göteborgi ítélet elsö volt sv.o.-ban a maga nemében. |
| |
| polaris |
2006.06.27. 01:31 [#526] |
A göteborgi bíróság 4 év börtönbüntetésre és 300.000 korona fájdalomdíj megfizetésére ítélte azt a szomáliai származású apát, aki 13 éves lányát Szomáliába vitte, s ott körülmetélésre kényszerítette (a beavatkozást egy, a gyerek számára ismeretlen nö végezte el egy pengével, és a kislány apja és annak növére asszisztált hozzá).
Az apa, aki svéd állampolgár, tagadta a vádakat, s arra hivatkozott, hogy lányát manipulálták, s az hazudik.
A svéd törvények 82-óta tiltják a nemi jellegü csonkító mütéteket, s 99-óta olyan esetekben is büntetöelárás indítható, amikor a beavatkozást nem Sv.o.területén végzik el, egy amúgy itt élö személyen. |
| |
|
|
| Gak |
2006.03.21. 20:34 [#524] |
Engem vertek, de nem is ez volt a legrosszabb. Nem tudtak megtörni, de az öcsémet igen. Ő lett a kedvenc, én meg a fekete bárány. A lelki terrorral nem tudtam mit kezdeni. 16 éve menekültem el otthonról, és az utóbbi néhány évben élem sajátomként az életemet.
Többször próbáltam segítséget kérni - senki sem segített akkoriban.
Igazán most sem eléggé érdekli az embereket.
Az öcsém állandóan kivonszolna anyámékhoz, megmutatni az unokát, mégicsak a szüleim, stb. stb.
Egy ilyen nyomulós alkalommal azt mondtam neki, hogy elég, most végig kell hogy hallgasson.
Annak ellenére, hogy együtt éltünk, mégis meglepték ahogy én meséltem el a történteket.
Sokat segített a bátyámnak is, aki a féltestvérünk - ő jobban szenvedett. Jó volt neki azt hallania, hogy nem ő volt az egyedüli áldozat.
De lehet hogy ki kellene mennem, és ugyanezt elmondanom nekik is. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
