 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| ins omnia |
2007.03.20. 19:09 [#235] |
| úgy bírom ezt a sztorit, amikor egy blogból eltűnnek félsorok without any comment. valahol itt kezdődik a történelemhamisítás |
| |
| sys |
2007.03.20. 18:03 [#234] |
http://index.hu/politika/belfold/skdemcs03/
"Sándor Klára szerint egy liberális párt részvételével működő kormánykoalíció nem vállalható a leendő kormányszóvivő naplóbejegyzéseiben tükröződő álláspont."
Sándor Klára rulez :) Amúgy mér nem vágják már ki ezt a Demcsák Zsuzsát a francba? Csak mert valaki nagyon megdugná? |
| |
| Mikianyukája |
2007.03.12. 23:53 [#233] |
| De most jön meg a mérgem: Mit csinál DZs a politikusnők fórumában? |
| |
| Reklámszatyor |
2007.03.12. 18:34 [#230] |
| Elnézést kérek, véletlenül bemásoltam az egészet. Tehát, elnézést, nem akarok floodolni. |
| |
|
|
| Reklámszatyor |
2007.03.12. 18:33 [#229] |
Demcsák Zsuzsa blogot ír. Nem kellene. De mivel rendes vagyok, a következő hozzászólást helyeztem el a blogján, mit szóltok hozzá?
Ez a blog:
http://demcsakzsuzsa.blog.storyonline.hu/
Ez pedig az okosságom:
2007-03-06 07:31:09
A bölcsi-keresés kálváriája
Unatkozik velem a fiam. Már nem tudok neki elég élményt nyújtani egy napra, kevés vagyok neki, gyerektársaságra van szüksége. Nincs mit tenni, el kell kezdeni a bölcsődét!
Gondos anyukaként az összes önkormányzati bölcsődét végigjártam a kerületben. Szám szerint hétben voltam, mindegyikben beszéltem az igazgatónővel, bejártam a csoportszobákat, megnéztem a konyhát (HACCP-s legyen!), a mellékhelyiségekről nem beszélve. Ellenőriztem a játékokat, hogy van-e köztük olyan, amiről leolvadhat a festék, vajon ők is ellenőrizték-e, hogy a kis kerekek le tudnak-e esni a dömperről és próbáltam különféle – a konyhás néniknél bevetett – trükkel rájönni, hogy a reggelihez, ígéretükhöz hűen biztosan csak barna kenyeret adnak. Az EU-konform játszótérre pedig külön nagy hangsúlyt fordítottam arról nem beszélve, hogy kint alvás esetén semmiképp se legyen nagy utcai forgalom a környéken.
Találtam is két olyan intézményt, ami megfelelt az igényeimnek. Az egyikből felháborodottan utasított ki az igazgatónő, hogy mit képzelek én, miért akarom bölcsibe adni a gyerekem, amikor úgyis otthon leszek nem sokára – mutatott a már szépen gömbölyödő pocakomra. Hiába volt minden ígéret, hogy csak szeptembertől, amikor a második gyerek születése után újra szeretnék dolgozni és hogy persze, hogy hozom a munkáltatói igazolást, és nem, a gyedre sem tartok igényt, persze, hogy lemondok róla. Az ígéreteim nem értek semmit, csak egy kurta majd jöjjek vissza szeptembertől és beszéljünk újra félmondatot, ami ellen hiába próbáltam tiltakozni azzal, hogy akkor már minden hely betelik majd és a várólistáról még legalább egy fél év, amíg helyünk lesz. Nem használt semmi, vesztes pozícióban voltam.
A másik bölcsiben már kedvesebbek voltak, de ott is várólistára kerültem. Hosszú hónapokon, egy testvér születése és egy újabb – már sokkal szívhez szólóbb – jelentkezési lap kitöltése után egy csodás reggel csöngött a telefon. Üresedett egy hely nálunk, ha mi is úgy gondoljuk, el tudják kezdeni a beszoktatást. Már hogyne gondoltuk volna! Megszerveztem a segítséget és Benedek fiammal elindultunk egy reggel a két sarokra lévő bölcsi felé. Nagyon nagy élmény volt neki gyerekekkel játszani, olyan játékokkal, amik otthon nem voltak, labdázni a többiekkel és persze mindeközben anyát is a közelben tudni. Én pedig igyekeztem a bölcsis néniket Benedek eddigi életéről, tulajdonságairól felvilágosítani, hiszen ők vigyáznak majd rá, tehát biztosan mindent tudni akarnak majd róla. Nem egészen – ők megelégedtek volna egy egy oldalas jellemzéssel, amit a fiamról kellett volna írnom egy kockásfüzetbe, ami üzenőként szolgált volna a későbbiekben. Sokkal többet törődtek azzal, hogy kellő mennyiségű pelenkát és popsitörlőt hozzak, a védőnői igazolásra pedig mindenképp írjuk rá, hogy a D-vitamint otthonában szedi. Még ezzel nem is lett volna problémám, de nem sokára több is kiderült a csoportról. Találkoztam itt Bélukával, akinek a ruháit hetente egyszer mossák ki a szülei és csak egy váltás ruhája volt, Laurával, aki minden fiún túltett a rosszasságban, mint kiderült azért, mert otthon rendszeresen verték és sokszor vették át a bölcsis nénik véraláfutásokkal, kék-zöld foltokkal és persze Ádámkával is találkoztam, akit még bárányhimlősen is behozott a reggel fél tízkor már részeg édesanyja. A pöttyöket látva kézen fogtam a fiamat és meg sem álltunk hazáig.
A beszoktatás harmadik napján adtam fel. De később kiderült, hogy nem volt szerencsénk, mert a leglelketlenebb bölcsis nénikhez kerültünk, mert ott volt üresedés.
Hónapokkal később szántam el magam újra, hogy bölcsődét keressek a fiamnak, ott a második újrakezdő beszoktatás ma is tart. Arra jöttem rá, hogy még én nem állok készen a bölcsődére, nem a fiam. Legközelebb csak hónapokkal később próbálkoztunk újra, de ez már egy másik történet.
Írta: demcsak.zsuzsa
Hozzászólások: 7
Címkék:
Értékelés: 1.49
2007-03-06 07:29:54
Játszóterek világa
A gyereknek minden nap legalább 1-2 óra friss levegőre van szüksége. Amíg pár hetes, hónapos, addig szerencsésebb esetben ki lehet rakni a teraszra aludni. Később viszont ingerekre, élményekre, sőt más gyerekek társaságára van szüksége. Na, ekkor jön el a kemény világ az anyukák számára
Harcra fel és irány a legközelebbi játszótér, aminek persze zártnak és EU-konformnak kell lennie, mert a tudatos anyuka egyik rémálma a homokban lerakódott kutyapiszok által okozott vakság. A mi esetünkben a kiválasztott park a Szent István park, ami szép, gondozott, tiszta és jól szituált szülők látogatják csemetéikkel. Több hónapos játszóterezés, ismerkedés után pedig szépen lassan kibontakozik előttünk a játszóterek világa.
Sokfajta anyuka van, de az én kategorizáló elmém nem bírja ki, hogy különféle csoportokat ne állítsak fel.
Először is vannak a szuper anyukák. Ők azok, akik mindig mosolyognak, kedvesen szólnak a gyerekükhöz, csecsszopójukat általában a természeti népekhez hasonlóan egy kendővel kötik a testükre, hogy az mindig érezze a szívdobogásukat, ami persze mindig egyenletes és erőteljes. Hintáztatás közben is mindig eszükbe jut egy-egy mondóka, vagy dal, amit nevetgélve dúdolgatnak. Világ életemben irigyeltem őket a türelmükért.
A második csoportba az ultraliberálisok tartoznak. Ők azok a nők, akik jóval harminc felett vállalták az első gyereket, elsődleges nevelési szempontjuk az egyéniség kiteljesítése, még akkor is, ha szemük fénye épp egy másik gyereknek veri ki a fogát, vagy löki le a motorról. Nem szólnak rá csak csendesen, logikusan érvelve próbálják meggyőzni őket arról, hogy azért ez nem biztos, hogy a helyes elintézési módja az osztozkodásnak. Soha parancsszó el nem hagyja a szájukat, soha életükben nem utasítják semmire a gyereket és soha nem helytelenítik a viselkedését. Ők azok, akik még másfél éves gyerekükkel is megbeszélik mikor cseréljenek pelust, vagy hogy már ideje elindulni haza.
Vannak az éretlen anyukák. Ők azok, akik túl fiatalon, vagy túl tapasztalatlanul vállalták a gyereket és bár teljesítik feladatukat, azért borzasztóan bánják, hogy nem buliztak még egy-két évet, mielőtt igába hajtották volna a fejüket. Utálják, hogy megváltozott a testük és igyekeznek minél szűkebb nadrágba, minél előbb bepréselni magukat, arról a vicces helyzetről nem beszélve, amikor magas sarkú csizmában futnak a gyerek után a homokban. Beszélni nem tudnak a gyerekkel, hiszen az még nem partner, ezért általában csak vezényszavak hagyják el szájukat. Alig várják a csütörtök esti bulit, amikor a barátnőikkel megint úgy tehetnek, mintha még szinglik lennének.
És végül vannak a tigrisanyák. Ők azok, akik még az ultraliberálisoktól is megvédik gyereküket és bizony gyakran megszegik azt a ki nem mondott szabályt, hogy más gyerekére nem szólunk rá. Szikrázó szemmel figyelik, ha csemetéjüket valaki letaszítja az elfoglalt padról, vagy rugós lóról és azt kívánják, bárcsak jobban közbeavatkozhatnának, de végül is úgy döntenek, hogy még a saját gyereküknek is meg kell vívnia a maga pozícióharcait. Nem nagyon barátkoznak másokkal, viszont azt pontosan lekövetik, hogy a gyerekük hogyan teremt kapcsolatot. Akit a gyerek kiválasztott, azzal ők is szóba állnak.
Ezek csak kategóriák, az élet ennél árnyaltabb megoldásokat teremt. Mégis le a kalappal mindegyikük előtt! Mert nap mint nap jönnek és helyt állnak, esőben, szélben, hóban, fagyban, idegesen, vagy türelmesen, fáradtan vagy kevésbé, de mind csillogó tekintettel, ha a gyerekére néz.
Írta: demcsak.zsuzsa
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 1.53
2007-03-06 07:28:56
Étteremben
Pontosan emlékszem az első alkalomra. Arra, amikor szemlesütve, lehajtott fejjel, öt másodperc alatt hagytunk el egy rendkívül felkapott helyet az akkor már két órája üvöltő gyerekkel. Megkönnyebbült étterem tulajdonost és felzaklatott, de elégedett vendégeket hagyva magunk után.
Az történt ugyanis, hogy a férjemmel elmentünk vacsorázni az egyik kedvenc olasz éttermünkbe, hogy megünnepeljük, hogy a kisfiunk immár két hónapos és hogy ő a legfantasztikusabb csecsemő a világon. Azt hittük, hogy a hasfájásos heteken is túl vagyunk, amik addig gyakorlatilag megkeserítették az este hattól, nyolcig tartó órákat. Hasfájós babát ugyanis lehetetlen megvigasztalni. Keservesen sír, görcsösen összerándul a teste kifli alakba és szomorú-vádló tekintettel néz anyjára, hogy az végre segítsen neki. Ő ezt nem kérte, ezt nem érdemelte – mondja a tekintete. Hiába itattam édeskömény teával, hiába ringattam kézben órákon át, hiába daloltam neki – semmi sem használt. Akkor már azonban két napja elmaradt az esti, szokásos, két órás üvöltés, a kisfiam pedig vagy édesdeden szundikált, vagy kíváncsian tekingetett a nagyvilágba. Eljött a mi időnk – gondoltuk a férjemmel. Újra van életünk, közös estéink, kimozdulhatunk végre. Tévedtünk.
A két napig tartó nyugalom megtévesztés volt csupán, vagy egyszerűen a mi Benedekünk belefáradt az állandó üvöltésbe, pihent egy keveset, de most aztán az étteremben, amikor még csak a rendelésnél tartottunk, újra erőre kapott. Először csak pelust kellett cserélni, a sírás azonban nem maradt abba, sőt eljutott arra a decibelre, ami már az anyai fülnek is sok és olyan frekvenciára, amitől mindenkinek felállt a hátán a szőr. Az aranyos, édes pici baba, akit mindenki megcsodált , akitől a szerelmes párok női tagjainak hirtelen elkezdett ketyegni a biológiai órájuk, szóval ez az édes pici baba egy pillanat alatt az első számú közellenséggé nőtte ki magát, ránk a szüleire pedig lesújtóan pillantgattak: hogyan is gondolhatták ezek a gyerekkínzók, hogy egy ilyen kis lényt ilyen megrázkódtatásnak kitehetnek, nem szégyellik magukat – olvastam a gondolataikat. Mi pedig felváltva ettünk és dajkáltunk a férjemmel egy értelmes mondatot nem tudtunk egymással váltani, nemhogy esetleg örülni annak, hogy végre együtt lehetünk. Rekord sebességgel hozták ki az ételeket és mi rekord sebességgel fogyasztottuk el azokat, sőt a férjem inkább becsomagoltatta, mert neki már bizony izzadt az inge tövénél a nyaka. Rekord sebességgel távoztunk.
A kisfiam hasfájása három hónapos korában egyik napról a másikra megszűnt, mintha soha nem is lett volna. Mi pedig csak hónapokkal később merészkedtünk el újra étterembe, akkor is kerthelyiségbe és sok másik gyerekes család társaságában.
Írta: demcsak.zsuzsa
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 1.77
2007-03-06 07:27:50
Operabálban
Kapunyitás: 20.00-kor. Műsor kezdete: 21.00. Süsü, a sárkány újabb kalandjai: 21.30. Ülök a kisfiam ágyánál talpig merevítős nagyestélyiben, tökéletes sminkben, megfodrászolt hajjal és Süsü és Benedek herceg újabb kalandjait mesélem. Alles Walzer!
Elmeséltem a gyerekeimnek, hogy apa és anya ma az Operabálba megy és ott keringőzni fognak. Ez a fiamnak annyira megtetszett, hogy miután körbetáncolt minket leült a bejárati ajtó elé és elkezdte felhúzni a cipőjét. Pedig nagyon igyekeztünk őket kifárasztani. A Hajógyári szigeten voltunk a csúszdaparkban, majd a déli alvás után még elmentek motorozni az apukájával, hogy minél kimerültebb legyen este és hamar kidőljön. A kislányom nyolc órakor azonnal el is aludt. Bezzeg a Benedek! Érezte, hogy itt most merénylet készülődik ellene és apa és anya együtt(!) és nélküle(!) akarnak valahova elmenni. Egyedül az vonta el néha a figyelmét, hogy kedvenc barátném jött át vigyázni rájuk, aki születésük óta ismeri őket, sokszor találkoznak és mind a két gyerekem imádja őt. A Zsuzsival bújócskázni és bírkózni pedig jó dolog.
Amikor Tamara nyolc órakor kidőlt, naivan megrendeltem a taxit háromnegyed kilencre. Benedek semmi jelét nem mutatta a fáradtságnak. Úgy döntöttem, megpróbálom elaltatni. Befektettem az ágyába, megkérdeztem, miről meséljek és elkezdtem mantra-szerűen duruzsolni a fülébe. Semmi izgalmas dolgot nem szőttem a mesébe, nem találkozott Süsü és Benedek herceg senkivel az erdőben, csak mendegéltek, virágokat szedtek, mindenféle állatot láttak, csobogó patakból ittak, majd elálmosodtak, leheveredtek a fűre és elaludtak. Nagy szünet… Vártam, hátha álomba mantráztam a fiamat, de nem. A becsukott szem kipattant, ő felállt az ágyban és közölte, hogy még, még, még. Fél tíz volt mire becsukta a szemét ismét és éreztem, hogy a kézszorítása is enyhült. Kijöttem a szobájából és fájdalmasan hunyorítottam a fénybe, a férjemmel egymásra néztünk: menjünk vagy inkább feküdjünk le mi is? Azután úgy döntöttünk, hogy ha már egyszer ennyit küzdöttem a ruháért, a hajért, a sminkért, jegyünk van és egy csomó emberrel szeretnék találkozni, akkor indulás. Újra taxit hívtunk és végül is nem késtünk le semmiről, csak Deryl Hannah-t nem láttuk, de ezt azért nem bánom.
Rengeteg emberrel találkoztunk, Lajsz Bandi finom koktéljait iszogattuk és még a császármorzsán is elég lekvár volt. Sajnos a kávé hatása csak fél egyig tartott, ekkor döntöttünk úgy, hogy indulás haza, mert borzasztó fáradtak vagyunk és hétkor valamelyikünknek úgyis kelnie kell. Hazafelé a taxiban megbeszéltük, hogy jövőre ha törik, ha szakad előbb jövünk és még keringőzni is fogunk.
Írta: demcsak.zsuzsa
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 1.17
2007-03-06 07:26:45
Első bejegyzés
Ma három éve vagyunk együtt a férjemmel. Ilyen rohamtempójú kapcsolatra nemhogy nem vágytam, de még csak nem is hallottam, hogy ez másnál bejött volna. Mégis azt kell mondanom, hogy ha a férjem ezt tudatosan tervelte ki, akkor nagyon jól csinálta. Ez az egy módja volt ugyanis annak, hogy engem valaha valaki be tudjon fogni. Rég elszöktem volna, menekültem volna a megoldandó problémák, a ki nem beszélt konfliktusok elől, hiszen sajnos rám is jellemző kis mértékben a generációm párkapcsolati attitűdje, a feladás. Nem tettem meg, mert szerelmes voltam és vagyok ma is. Na jó, de ki gondolt arra, hogy ez valaha több is lehet? Én ágáltam és be akartam bizonyítani, hogy márpedig soha nem fogok egy férfinak behódolni. Aztán győzött ő, egész pontosan győztek az ösztönök, az illata, a zsigereim átvették felettem a hatalmat és a „megtaláltam a genetikai donort” felirat egyre erősebben villant fel a homlokán, valahányszor ránéztem.
Az idő másképp telik és a feladat is több. Mások a problémák és ahogy nőnek a gyerekek a problémák is nőnek. Több fronton kell helyt állni és több százszoros energia kell a hétköznapokhoz. És igenis annál nincs boldogságosabb pillanat, mint amikor a fiam szuszog mellettem az ágyban, vagy a lányom reggel, amikor felébred úgy örül nekem, hogy majd kiesik a kiságyból.
Szirupos történetek márpedig vannak és éljen a happy end! Csak ezért rengeteget kell melózni…
Két gyerekem van. Ha csak magunk vagyunk itthon, akkor is hárman vagyunk a lakásban. Néha, amikor délelőttönként tolom a babakocsit a játszótérre, közben pedig figyelem a motorral őrülten száguldozó fiamat, közben pedig jönnek velem szemben a kosztümös, munkahelyükre siető fiatal csajok, felötlik bennem egy kérdést: Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges, hogy három éve még én is egyedül voltam, reggel elmentem dolgozni és mindegy volt, mikor érek haza, nem tartoztam felelősséggel senkiért és semmiért, csak saját magamat kellett ellátnom. Esténként, ha akartam, leültem és megittam egy pohár bort, bambultam, vagy együltő helyemben kiolvastam egy könyvet. Most pedig sehol sem tudok nyugodtan lenni, mert zárt ajtók nincsenek két kisgyerekkel, a könyv pedig arra jó, hogy ne három, hanem egy perc alatt aludjak el. És csak mosolygok és nem zavar a helyzetem és nem vágyom vissza és nem hibáztatom a gyerekeimet és nem érzem úgy, hogy feladtam volna az álmaimat, a karrieremet és nem vagyok frusztrált. Majd tisztába teszem a nyakig szaros gyerekemet a park valamelyik kevésbé forgalmas zugában, azután mondókákat szavalva meghintáztatom a mosolygó és kacagó kölköket. És elégedett vagyok, hogy a nap felét jól, egészségesen, élményekkel teli töltöttük el.
Írta: demcsak.zsuzsa
Hozzászólások: 0
Címkék:
Értékelés: 1.48
Blog leírása
Magamról
Utolsó hozzászólások
A bölcsi-keresés kálváriája
Anna: Kedves Zsuzsa!
A 9. kerületben ahol korábban 19 bölcsöde üzemelt jelenleg 4 fogad gyerekeket. Ahova nekünk sikerült bekerülni 60-an vannak várólistán. De milyen jó hogy támogatva vannak a munkába visszatérni kívánó anyukák!
Nagyon szépek az elvárások amiket leírtál a játékokkal és az étkeztetéssel kapcsolatban, azonban ha ilyen elvárásaid vannak akkor javaslom irasd magánbölcsödébe a gyerekeidet potom 80-140 ezer ft/hó áron. Bár szeptemberig ott sincs hely. Ott aztán van jó levegő, bio étel, EU konform játszótér, kéttannyelvűség, ovóda előkészítő, lovaglás, úszás, miegymás. Lehet, hogy ez a budai kerületekben az állami bölcsödékben megtalálható, azonban minden bölcsi csak saját kerületi lakosú gyermeket fogad be. Így hát nekünk marad a Ferencvárosi egyszerű bölcsöde, ahol nem hinném, hogy barna kenyeret szolgálnak fel a gyerekeknek.
»
A bölcsi-keresés kálváriája
Győri Z.: Kedves Zsuzsa!
Az index.hu révén keveredtem ide, és megdöbbenéssel olvasom szavaidat. Szerencsére én is jó módban nevelhetem gyermekemet, de soha nem írnék le ilyen mondatokat, ilyen stílusban. Mivel szimpatikusnak tartottalak, ezért nagyon mellbevágó ez a lehezelő, fennhéjázó stílus. Kár volt...
A szóvivőségről pedig annyit: néhány hónap múlva életed legrosszabb döntésének fogod tartani, hogy elvállaltad. Majd emlékezz vissza rá. A jelenlegi politikában szerintem nincs helye egy anyának. A gyermek mellett van a helye. Nagyon sok támadás fog érni, melyet sem a pénz, sem a karrier nem pótol majd.
Azért szurkolok, hogy ne legyen igazam.
Egy apuka. »
Archívum
2007. március
Az összes »
Üzenőfal
2007-03-12 17:02:56
Gergely László:
Keves ifjú hölgy,
ágáltam (csak úgy ágálni?),
problémák nőnek (inkább szaporodni szoktak),
közbeavatkozhatnának (közbelépni vagy beavatkozni, nem?);
szóval ha már lányregényt próbál írni újlipótvárosi jólszituáltaknak, csiszoljon még a stílusán, vagy közzététel előtt nézesse át szövegét új társaságának valamelyik stílusakrobata nyelvművészével, például Hiller Istvánnal („és akkor a törvények majd betartásra kerülnek”, [pár hónapja a Napkeltében egy magyar kuturális miniszter, aki ráadásul egyetemi oktató is {nyomorult egyetemi ifjúság, szerencsétlen magyar nyelvünk}]).
Üdvözlöm, és remélem óvatos lesz avval a korpával.
2007-03-12 16:38:34
Molstefano:
Kedves Zsuzsa!Örülök,hogy élvezed az anyaság örömeit. Nagyon sokan vannak még nők,akiknek ilyen élmény a gyermekek felnevelése.Egy kicsit zavart,hogy nem ismered honi viszonyainkat. Pedig még csak a bölcsőde-választás, -találás kálváriáiról számoltál be.Ne csüggedj,lesz ez még sokkal rosszabb is.Amikor szembesülnöd kell azzal a ténnyel,hogy proletárgyerekekkel kerül kapcsolatba lurkód.Vagy az alsóvadászi bölcsőde légkörét ajánlom figyelmedbe. Ott tanulhat a gyereked toleranciát,más népek elfogadását,a nyers erő érvényesülését,a szabadszájúság liberális értékeit.Az iskolában pedig majd készülj fel a legrosszabbakra.A lefelé nivellálás magyarbálinti-eszményére,a parttalan szabadságra,a gyermeki tiszteletlenség hamvas megnyilvánulásaira.Kedves Zsuzsa!!! Ez a magyar valóság. Ide jutottunk!! Remélem,akarsz tenni ellene!!Amennyiben igen,kitartó harcot kívánok hozzá!! Üdvözlettel egy pedagógus
2007-03-12 16:08:51
Györgyusz:
Kedves Zsuzsa!
Ha nem akarod, hogy minden szavad kipellengérezzék, kiforgassák, kiforgatva a fejedhez vágják, után minden "magyarázkodást" - amit naívan teszel- még jobban ellened fordítsanak, akkor ne blogolj. Sőt, megkockáztatok egy tanácsot. Ne légy kormányszóvivő. Beszélgess Batizzal miért hagyta ott az egészet. Sztm nem gondoltad át ezt az egész dolgot. A blogodról megjelent írások, vélemények, kivesézések, rosszindulatú - majdénmegmondomafrankótZsuzsinak - felszólalások idővel egyre durvábbak lesznek.
Kell ez neked?
2007-03-12 16:08:28
zsófi:
Kedves Zsuzsa!
Bízom benne, hogy a bölcsödei tapasztalatai alapján- melyek akkor sem lesznek pozitívabbak, ha iskolás korú lesz a kicsi Benedek- majd szorgalmazni fogja annál a kormánynál, ahol a szót viszi, hogy ne zárjunk be iskolákat, ne vonjunk össze osztályokat!!! Merthát a gyerekek egyre nagyobb része hátrányos helyzetű így vagy úgy ( munkanélküli szülők, alkoholista szülő, elvált szülő, rossz körülmények, hetelő szülő stb.....) Ezzel csak azt érjük el, hogy felnevelünk egy társadalmat, ami ketyegő bomba... Majd emelje fel a szavát ez ellen a kormánynál, annál a kormánynál mely csak fokozza a hátrányos helyzetűek számát és nem empatikus velük, ahogy Ön sem....
Persze gondolom, az Ön gyermeke majd magániskolába fogja koptatni a méregdrága padokat. De ne higyje, hogy ezzel jót tesz neki.
2007-03-12 15:48:02
Emil Zituan:
Étteremben....
Két hónapos csecsemővel NEM MEGY az ember étterembe. Nem, még nem jött el az ideje.
"Eljött a mi időnk – gondoltuk a férjemmel. Újra van életünk, közös estéink, kimozdulhatunk végre."
Hatalmasan tévedtetek.
A közös esték ettől még léteznek, mert maximum otthon maradtok és mondjuk pizzát rendeltek, vagy bármi finomat. Tudod, szép terítő, két kecses pohár, hűtött vörösbor, gyertyafény. Ez mindig bevállik. A gyermeked pedig édesdeden alszik a babaágyban. Ott a helye. Tapasztalatból beszélek. Négy gyermekem van. Üdv! Zituan
2007-03-12 15:45:06
MM:
Drága Asszonyom!
Én visszasírom a gyermekeimmel otthon töltött minden percet, és csodálom, hogy Ön a bölcsin gondolkodik... Nem tudja, mit veszít... EU konform játszótér...hmmm... 4 éves fiam tavaly az EU konform hintából 2 szer is fejre esett, azóta kerüljük az EU-s játszótereket. Egyébként a macskaürülék is igen veszélyes, és köztudottan a cicusok tudnak kerítést mászni... A madarak meg repülnek, és közben ürítenek.... További kellemes blogírást, és játszótér meg bölcsikeresést.
2007-03-12 15:35:48
Trisi:
Kedves Zsuzsa!
Az első bejegyzésedben jelölted a férjedet "genetikai donor"-nak. Remélem ez csak egy poén akart lenni. Nemsokára házasodok, de ha genetikai donornak néz majd a feleségem, nem hinném hogy mosolyogva fogadnám a hírt!
Sok sikert az új munkádhoz, nomeg jó idegeket is :)
2007-03-12 15:10:54
Maria:
Kedves Zsuzsa!
Mi is a Szent István parkba szoktunk menni a gyerkőceimmel, és nem vagyunk jólszituáltak és még diplomám sincs.
A látszat megtévesztő lehet...
Szóval ha véletlenül a gyermeke az enyémmel szeretne játszani akkor szóljak rájuk, hogy ne tegyék?
:)
Azt hiszem a blogban szereplő megjegyzések nagyon furcsán hatnak egy kormány-szóvivőtől amikor egy olyan ország elé áll majd ki nap mint nap ahol anyukák ezrei kényszerülnek korán munkábaállni, hogy az alapvető dolgokat biztosíthassák a családjuknak, mint pl. egészséges ennivalók és ahol egy egész évig kell spórolniuk családoknak egy egyhetes vakációra, ahol a társadalom nagyrésze sajna nem "jólszituált".
Üdvözlettel:
Mária
2007-03-12 15:03:36
Király Krisztina:
Kedves Demcsák Zsuzsa!
Csatlakozom Varga Mónika véleményéhez. Teljesen egyetértek vele. Szerencsére elmodhatom, hogy a kormány minden igyekezete ellenére (egyelőre) nincsenek anyagi problémáim, ennek ellenére nem csalt könnyet a szemembe operabáli nehézségeit taglaló szösszenete. Én nem vagyok kormányszóvivő, sem közéleti személyiség, mégsem hangoztatok olyan véleményt, pláne nem nyilvánosan, amely másokat sérthet. (Itt a szegényebb rétegek megszólására gondolok.) Az Ön blogja a jelenlegi témákkal és hozzáállással vállalhatatlan. Gondolkozott már azon, hogy ez többet árt Önnek, mint használ?
Üdvözlettel: Király Krisztina
2007-03-12 15:01:00
Apuc:
Nem értelek,még akkor sem,ha valószínű megéri a szóvivősködés.De pont most??Amikor az egész politika egy puskaporos hordó??Amúgy a bölcsis téma,amiről írtál elég lenézőre sikeredett..Ne felejtsd el,nem mindenki jómódú,de lehettek még ti is szegények...
2007-03-12 14:27:24
Éva:
Kedves Zsuzsa! Ha megenged egy magánvéleményt:
A burokban neveléssel a gyermekei már most másképp fognak szocializálódni és csak a társadalom felsőbb rétegeit fogják "emberszámba" venni.
Kvánom hogy ne igy legyen, de a nyilvános irásai alapján ön ezt a mintát adja. A való életet nem tükrözi a blogja, csak a tehetősebbek TIPIKUS életfelfogását.
Éva
2007-03-12 14:23:35
olvasó:
Kedves Zsuzsa!
Hát itt a remek alkalom, h szólj a bölcsik érdekében, talán Téged meghallgatnak.
Egyébként marad a magánbölcsi.
2007-03-12 14:22:04
ela:
Bizony, kellemetlen dolog lehet a társadalom kitaszítottjaival találkozni. Pedig ennél még rosszabb is van. A gyerekeket nem anyagi helyzetük és divatos ruhamennyiségük száma alapján osztják be a csoportokba. Legalább tudja, kedves Zsuzsa, kihez szól, mikor az állam álláspontját képviseli. Nekem a bölcsödékről nincs túl sok jó tapasztalatom. Nem az odajáró publikummal volt bajom, hanem az étkeztetés minőségével. Óvni kellene a kicsiket a káros, olcsó ételektől. Csak bizony ennyire "fussa" a fenntartóknak. Jobban kellene vigyázni eljövendő nemzedékeink egészségére.
2007-03-12 14:00:09
:
Egy "jol szitualt" csalad eseteben:
Kisgyermekkel, amig ovodaba nem megy, maradjon otthon az anyja. Az anyagiakrol meg gondoskodjon a ferje.
2007-03-12 13:50:54
Petra Edit:
Te Zsuzsa, ha ilyen aranyosakat tudsz írni, akkor inkább maradj otthon a gyerekekkel, és ne foglalkozz a politikával! Így lehet belőled is szuper anyuka.
2007-03-12 13:16:53
Kedves Demcsák Zsuzsa! Segítő szándékú javaslattal fordulok Önhöz blogja stílusát és tematikáját illetően. Nyilván Ön is tudja, hogy a magyarországi átlag-életszínvonal és az Ön életszínvonala között meglehetősen nagy a különbség. Meggyőződésem, hogy Ön jó anyagi helyzetét tudásának, szorgalmának és munkájának köszönheti. Mindazonáltal arra bíztatom, hogy nyilvános blogja írásakor kölönösen figyeljen arra, hogy azok az - önnek nyilvánvalóan természetes - dolgok, amelyek a blog olvasóit érzékenyen érinthetik azáltal, hogy az Ön és az olvasók túlnyomó többsége között meglévő hatalmas életszínvonalbeli különbségeket teszik nyivánvalóvá, esetleg ellenszenvet válthatnak ki. Üdvözlettel, V. Monika
|
| |
|
|
| Mikianyukája |
2007.02.10. 10:16 [#227] |
| Szerintem az "üdvöske" lekezelő, különös tekintettel arra, hogy nőkre, lányokra használják, férfiakra nem. De egyreszt tevedhetek, masreszt meg izles dolga, nyilvan. Es en nagyon fintorgos vagyok. |
| | Előzmény: [#226 | emese | 2007.02.09. 18:46] |
| emese |
2007.02.09. 18:46 [#226] |
| miklanyukaja, nem ertem miert "udvoske" annyira taszito szo. De persze semmit sem tudok az otthoni politikai helyezetrol. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
