 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Agi53 |
2006.09.23. 17:59 [#409] |
| A gyerekvédelmi ügytől azért ez messze van. Abban spéci semmi kivetnivalót nem találok, ha a nagymamánál, vagy máshol vannak a gyerekek, sok dolgot helytelenítek abból, amit meséltél (már a lány cselekedeteiből), de nehéz véleményt mondani. Úgy tűnik önmagával is gondjai vannak. |
| | Előzmény: [#408 | juzsika | 2006.09.23. 17:16] |
|
|
| juzsika |
2006.09.23. 17:16 [#408] |
Folytatom. Szóval úgy látom, hogy talán amiatt van ez az egész, hogy nem akarta. A nagy viszont már teljesen önálló, nem törődik az anyjával. A másik rossz dolog, amit szerintem nagyon elrontott, az, hogy "ha jó leszel/hazajössz stb., kapsz ajándékot". Nyilvánvaló, hogy egy gyereket ezzel el lehet csábítani. De nem sokáig. Volt olyan, hogy egy hónapig nem látta (nagymamánál volt), hazament, a következő jelenet: "Anya, hol az ajándék?" Megkapta, s azzal egy szót sem váltott többet az anyjával. És ezért nem tudom hibáztatni a gyereket, mert az anyja kondicionálta erre.
Szeretetmegvonás. Valamelyik rossz fát tett a tűzre, a reakció: "Anya haragszik, anya nem szeret." Eredmény: nagy bőgés, oda akar bújni, nem hagyja. Aztán a végén kegyesen megengedi.
Következetlenség. Az apja valamiért rászól vagy megbünteti (mondjuk néhány napig nem nézhet tévét, sosem bünteti munkával), az anyja rögtön ölbekapja: "Hagyd el, majd nézünk ketten, amikor apa nincs itthon." A következmény rövid távon az, hogy a gyerek hálás az anyjának, de hosszú távon azt is megtanulja, hogy ki tudja használni az egyiket a másik ellen.
Satöbbi.
Volt egyszer egy vitánk. A kisebbik nyűgös volt, négy órát utaztak, nem lehetett vele bírni. Azt mondta, hogy ő megveri ezt a gyereket, hogy lássa, milyen. Én meg mondom neki, hogy azt nem szabad, mert nem ütheti meg, agresszivitással nem ér el semmit, egy kicsit próbáljon megnyugodni (mély levegő, számolás, mittudomén) stb., s főleg magyarázza el a gyereknek (2,5 évesen azért egy csomó mindent megért már), hogy nem szabad. Hogy ő mit magyarázzon egy taknyosnak, úgysem érti. Pedig igenis érti, mert egyszer rászóltam, hogy nem szabad a mosógéphez nyúlni, mert ráz ("Nem szabad, megráz" - kicsit megrázintottam a kezét, hogy érezhesse is. Nyugi, nem ficamítottam ki a csuklóját :)), érdekes módon megértette. Vagy legalábbis nem nyúlt oda. Szóval mi legyen szerintetek? Ez már gyermekvédelmi ügy?
Mert nem igaz, hogy nem szereti őket. Szereti. De a nagy puszilgatásból két perc múlva harag is lehet. Szóval teljes bizonytalanság. És nem rosszindulatú. Csak talán nincs hozzá türelme. Én meg eléggé pacifista természet vagyok (kivéve, ha az enyémeket bántják), és nem bírom az ilyesmiket. Viszont nem akarok állandó vitát sem (azt már a fejemhez vágta, hogy én úgysem értek hozzá, nem én szültem - ez persze igaz, meg nem is akarok tudálékoskodni, úgyhogy legtöbbször hallgatok).
Most abbahagyom, hosszú voltam, bocs. Csak mindig nagyon felkavar ez a dolog. |
| |
|
|
| juzsika |
2006.09.23. 16:56 [#407] |
Szerintem is hülyeség fenékbecsapni egy gyereket azért, mert bepisilt. Lehet, hogy ettől megijed, és tényleg nem fogja többet csinálni, de azt nem tudhatjuk, hogy okozott-e ez valami kárt is.
8. pont. Biztosan nem idegbeteg, s szerintem otthon sem verték, de. Az anyja pontosan olyan hatalmaskodó természet, mint ő. Mikor kollégiumban lakott, hétvégén nem ment haza (30 km-re volt), ami azért elég furcsa, mert nem olyan vendégmarasztaló hely volt az a koli (40 lány egy szobában, brrr). Most is kerüli az anyját, habár találkoznak, de ritkán. Sokszor vitatkozott vele, már ami a gyereknevelést illeti, mégis levitte/leviszi oda a gyerekeket (egyik 2,5, másik 8 éves, de néhány hónaposan is voltak már otthagyva három napig, mert az anyjuk koncertre ment). A nagyobbik már hangot tud adni az akaratának, nem akar odamenni, inkább a másik nagyanyjánál ül (aki sokkal következetesebb).
Gyors férjhezmenés, 19 évesen (kb. négy hónap ismeretség után, a férje nagyon szereti, és biztosan ő is), rá egy évre jött az első. Nem mondhatom, hogy nem akarta, de megcsinálta pl. azt, hogy a háromhónapos lázas gyereket otthagyta a másik nagymamánál, ő pedig két napig elő sem került, mert elment a barátnőjéhez egy másik városba, ugyanis depressziós volt, azt mondta. De hogy ez két nap alatt hogy múlik el... Miért nem lehet megmondani őszintén, hogy most jöjjön valaki és segítsen, mert fáradt vagyok? A második gyerek körül zűr volt. Nem akarta, de valahol mégis, mert kivetette a spirált. A férje nagyon szeretett volna még egyet (még többet is), de a lány szerintem kicsit megjátszotta magát. Két hónapig gondolkozott azon, hogy megtartsa-e vagy sem. Nem állítom, hogy könnyű döntés, de ha meghozod, akkor tudnod kell, hogy ezzel vállaltál valamit.
A férje sokat dolgozik, de kiveszi a részét a háztartásból, gyereknevelésből. A nő még mindig szülési szabadságon van (Romániában 2+1 év). A férje reggel mindig felkel, megeteti a gyerekeket, a nagyot elviszi suliba, délben érte megy, bevásárol stb. Inkább estefele van otthon (kb. olyan hat után), de akkor igyekszik csak a családjával foglalkozni. A lány egész nap otthon van, tévézik, ebédet főz, keresztrejtvényt old. Pedig kimozdulhatna, ha akarna, mert a kicsit vihetné is, de volna kire rábízni néhány órára, ha mondjuk fodrászhoz megy. |
| | Előzmény: [#406 | Agi53 | 2006.09.23. 16:24] |
|
|
| Agi53 |
2006.09.23. 16:24 [#406] |
Na, akkor megint 1-2.
A 2, pont az egy nagy butaság, a bepisilésnek millió oka lehet, de hogy az erőszak nem használ, az tuti.Az "eljár a keze" nekem oda-oda csap, tehát nem egy alapos verés, de ezt se kéne.
A 8. pont rázós, nemcsak a gyereket nem verjük, de úgy általában senkit, Te ismered, te talán tudod, hogy mi az oka, eleve ilyen "kultúrában" (???) nőtt fel, ezért természetes, vagy idegbeteg, vagy.....vagy....??? |
| | Előzmény: [#402 | juzsika | 2006.09.23. 12:14] |
| juzsika |
2006.09.23. 15:28 [#405] |
| Kedves Agi53, köszi! |
| |
| Agi53 |
2006.09.23. 13:22 [#404] |
Ez így egyszerre elég sok. Nézzük az egyest! Ezt én is elkövettem, miután előtte már több mindent kipróbáltam, hatott, valószínű pont azért, mert előtte viszont nem volt ilyesmi (már kézre koppintás)pici fájdalom vagy nagy égés ill. halál?
Az 5. pont ahogy leírod, az igen, én szétszedném, nem önmagában kell szégyellnie magát, hanem egy bizonyos magatartása, cselekedete nem helyes, ez a takarodj viszont nagyon agresszív.
És most még a 9).-hez, erről már máskor is írtam, kezdünk átesni a ló másik oldalára, s megtagadni a testi érintkezés fontosságát, miközben ugye arról írnak a pszich.-ok, hogy beszélgetés közben megfogni, megérinteni a másikat könnyebbé, oldottabbá teszi a kommunikációt.
Majd lassan a többiről is elmondom a véleményem. |
| | Előzmény: [#402 | juzsika | 2006.09.23. 12:14] |
|
|
|
|
| juzsika |
2006.09.23. 12:14 [#402] |
Nemrég volt egy vitám, amiben arról beszélgettünk, hogy mi számít verésnek. Az alábbi kérdések maradtak nyitva, nektek mi a véleményetek? Igyekszem nem kommentálni, nem akarok befolyásolni senkit.
1. Az verésnek/ütésnek számít-e, ha az egyéves gyereked mindenképpen meg akarja fogni az égő gyertyát/gáztűzhelyet stb., és miután többször elmondod, hogy "nem szabad", "forró" stb., mégis oda akar nyúlni, erre te rákoppintasz a kezére az ujjaddal. Nem rácsapsz tiszta erőből...
2. A fenékbevágás indokolt lehet? Hallottam olyant, hogy azóta nem pisil be a gyerek, amióta bevágtak egyszer (és csak egyszer!) a fenekébe.
3. Nektek mit jelent az, hogy "eljár a keze"?
4. Vajon mindig tudnánk magunkat türtőztetni?
5. Verbális agresszió-e, ha rászólsz a nagyobb gyerekre, hogy szégyellje magát (pl. szándékosan tesz kárt valamiben), s takarodjon a szobájába?
6. Mit tennél, ha a gyerek egy pofon elcsattanása után visszaüt?
7. Hogyan kérnél bocsánatot?
8. Hogy lehetne meggyőzni valakit arról, hogy nem verheti meg a gyerekét? (Ez nekem különösen fontos, ugyanis közvetlen baráti körömben van ilyen, és az anya egyszerűen nem érti, hogy nem szabad ütni, rázni, bevágni az ágyba. Ez hosszú sztori, ha érdekel, elmesélhetem.)
9. Ha az óvónénihez bújik a gyerek, hogy megvigasztalja, az óvónéni pedig megsimogatja a fejét, az már pedofília? (Halálkomoly kérdés, Skóciában néhány éve két-három pedofil pap esete miatt megtiltották a gyerekekkel való fizikai kontaktust. Ottani barátom meséli, hogy akkor meg hogy a fenébe beszéljen a krisztusi szeretetről, és hogy vigasztaljon meg egy kétéves síró gyereket? "Ne búsulj, kicsi fiam, én ugyan nem veszlek az ölembe, nem simogatom meg a fejedet, és legalább egy méterre álljál tőlem, de azért ne búsulj...")
Azt hiszem ennyi, és kíváncsian várom a válaszokat, megindokolva.
Köszi mindenkinek! |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
