 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
|
|
|
|
|
|
| juzsika |
2006.09.25. 11:52 [#416] |
Lehet, hogy én nem fogadtam el, vagy nem mindent fogadtam el, de ez a férjéről valóban nem mondható el. A szoptatást nem azért hoztam fel, mintha kötelessége volna (amúgy tápszert soha nem adnék a gyerekemnek, csakis friss dolgokat), de igazából ő maga akarta nagyon szoptatni (bocs, ezt nem írtam előbb). Szóval valahol ellentmondásba keveredett... Tényleg igyekszem empátiával közeledni felé, hiszen a saját testvéreim családjában sok hasonlót láttam már (persze tudom, hogy kívülről más, de talán valamennyivel objektívebb is), csak persze nagyon nehéz, mert sokszor gondolom úgy, hogy én biztosan mésképp (esetleg jobban) reagálnék egy-egy helyzetben. Szóval nyilván magamon is "dolgoznom" kell, de mivel nagyon szeretem őket (őt is), ezért nagyon fogok igyekezni. És köszi!
Amúgy a szenvedélyes élet nálam is megvan, talán pontosan ezért reagálok néha túl dolgokat... :) |
| | Előzmény: [#414 | Gak | 2006.09.25. 09:00] |
|
|
|
|
| Gak |
2006.09.25. 09:00 [#414] |
Szia Juzsika,
Akkor esetleg próbáld csak meghallgatni. Tudod, active listening! Azzal is nagyon sokat segítesz!
Gyereknevelésről nem szeretek szárazedzés keretében elmélkedni. A gyakorlat az teljesen más, a kibic el sem tudja képzelni azt a nyomást ami egy ilyen családban van.
A gyereknek van apja is, és bármilyen nehéz elfogadni, de van tápszer is, az anya nem csak azért van, hogy a gyerekét táplálja.
El kell fogadni az állapotát, de ezek szerint nem csak Te, hanem az apa sem fogadta el, meg általában senki... Elég szomorú.
A saját tapasztalatom a gyereknevelésről az, hogy az anyának is vannak testi és lelki igényei, ezek neki járnak. Ezek nagyon sokszor kerülnek konfliktusba a gyerek igényeivel. Ezen konfliktusok kezelése - szvsz - a _gyereknevelés_.
Hogy ezt ki hogy tudja megoldani, az mindig tök egyéni. Szerintem nem várhatunk tökéletességet pont itt, mikor a környezetünk erőszakos, tapintatlan, stb.
Nálam kb. azok az alapelvek, hogy egyedül vagyok, vegye ő is tudomásul (= önállóbb a társainál). Nem vagyok gép (=nem minden tökéletes körülöttünk, pl. késünk, stb., de leszarom).
Vannak jogaim = hagyjon aludni ;-) Törekedjen a rendre = nem vagyok a cselédje és a ruhaszedegető gépe.
Bocsánatot lehet sőt kell kérni, mindkét félnek jobb. Én is szoktam, ha úgy érzem hogy igazságtalan voltam. Van hogy ő jelenti ki, hogy ez vagy az nem volt oké, és azt megbeszéljük.
Egyébként meg elég szenvedélyesen élünk, sajnibajni én ilyen vagyok ;-) És nincs is kedvem mást játszani otthon.
|
| | Előzmény: [#413 | juzsika | 2006.09.24. 11:54] |
|
|
| juzsika |
2006.09.24. 11:54 [#413] |
Kedves Gak,
nem írtál semmi sértőt, sőt! Vigyázni gyakran szoktam a gyerekekre. Az viszont elég nagy akadályokba ütközik, hogy őszintén beszéljek vele. És úgy látom, nemcsak nekem. Rögtön ellenséges lesz, elvágja a beszélgetést. Szóval ezen még dolgozni kell. Igazad van abban, amit a depresszióról írsz, nekem inkább az volt a bajom, hogy egy lázas gyereket nem lehet otthagyni, ráadásul szopott is. Persze nincs ideális megoldás.
A világmegváltás amúgy szerintem jó dolog, ahogy az is, hogy néha figyelmeztetnek arra, hogy nyugi :)
Ja és a többi pontról mi a véleményed? |
| | Előzmény: [#412 | Gak | 2006.09.23. 20:43] |
| Gak |
2006.09.23. 20:43 [#412] |
| Ja, és nehogy megsértődj, nem akarlak bántani! Annak idején én is meg akartam váltani a világot, néha még mindig rámjön... |
| |
|
|
| Gak |
2006.09.23. 20:42 [#411] |
Kívülről minden könnyebb. Nekem úgy tűnik, hogy szeretné szeretni a gyerekeit (ajándék, aztán mégis engedi hogy odabújjon), de rajta van a nyomás, hogy meg kell nevelni azt a kurva kölyköt.
Jó hogy ennyire foglalkoztat valaki más élete. Szerintem pl. azzal segíthetsz rajta, ha néha vigyázol a gyerekeire.
Ne ítélkezz felette, nem Te élted meg azt a 19 (n) évet.
Az is jó, hogy felvállalod a véleményedet. Ha jó a kapcsolatotok, akár segíthetsz azzal, ha szólsz neki, hogy ne adjon ajándékot.
Mondhatod neki, hogy nyugodtan szeresse a gyerekeit. Neki is jó, nekik is jó, Neked is jó! :-)
Ami nem tetszik neki, mondja ki.
Rövidtávon nem lesz eredmény - ezt is elmondhatod neki. De sokkal jobb, ha laza és szereti, és majd talán egyszer lesz valami, mintha másképp.
És ne ítéld el. Nem ismered a depressziót, jobb ha elfogadod, hogy van 1 perces, két napos, két éves, életre szóló, akármilyen.
Segítesz neki vagy sem: a Te döntésed. |
| |
|
|
| sophia |
2006.09.23. 19:27 [#410] |
fókusz plusz ajánló, a féltékenység a téma :
Komár László egyszer jött ki a sodrából a féltékenység miatt, akkor lefejelte kedvesét......
|
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
