 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| polaris |
2005.08.09. 12:58 [#312] |
| zam - ezt így le is írták??? döbbenet... de lehet benne valami... mindig ide lyukadunk ki...:) ffi kontroll még itt is? nehogy már a nök azt higgyék, bármiben is boldogulhatnak ffiak nélkül... |
| |
| zam |
2005.08.09. 12:03 [#311] |
| Tanáraim (Varga és Suhai-Hodász) írják a könyvükben, hogy a hanyattfekvés és a borotválás ahhoz kell, hogy a szülő nőt egy kiszolgáltatott gyerekhez tegyék hasonlóvá. És miért? Mert a férfiak irigyek a nők szülési képességére! Ezért kell nekik "szüleszteni" és aztán a keresztelővel szimbolikusan újra világra hozni a gyereket. Nehogymá a nőké legyen a dicsőség. |
| |
| polaris |
2005.08.09. 10:47 [#309] |
| s a másik, amiröl még ma is hallok: a borotválás. felháborító! meg tudja ezt valaki orvosilag indokolni??? ez is hatalmas megalázás... emlékeztet a börtönök egykori szokására... a francia náci-szimpatizáns nök hajlevágására... |
| |
| polaris |
2005.08.09. 10:44 [#308] |
| #305 ... látod éppen itt egy konkrét probléma: miért kellene plusz pénz (egyáltalán pénz) ahhoz, hogy ne vágjanak, hanem segítsenek a mamának s a babának másként, mondjuk, mint itt Sv.-ban oljaos masszírozással... ez abszolút hozzáállás kérdése s csupán némi józan ész kell hozzá - de ha az orvos siet akkor vág, mert az idö pénz - neki!!! |
| |
| polaris |
2005.08.09. 10:32 [#307] |
a szülészeteken még véletlenül sincsenek együtt a szülö nök, s az egyéb okból ott lévök... egyiküknek se tenne jót lelkileg.
|
| |
| polaris |
2005.08.09. 10:30 [#306] |
| az általam elmondottak már 20 évvel ezelött is így voltak, s már akkor sem tüntek újnak.azt hiszem, Sv.-ban nagyrészt azért ilyenek a körülmények, mert a nök egyszerüen nem hagyják magukat tátgyként kezelni, tudatosaak ezen a téren is - másrészt nök az orvosaik, s ez, valljuk be alapvetöen meghatározza a dolgot. |
| |
| hakapeszia |
2005.08.09. 09:40 [#305] |
Megyek Svédbe!
:))
De most komolyan: Magyaroroszágon még ma is fogadni kell ahhoz szülésznőt (+húszezer!!), hogy valaki a gátaddal (is) törődjön a szülés közben, mert a pasiknak általában (anyutársak elmesélése alapján) a homlok törölgetésében és a "szeretlek, anyukám, nyomjál, anyukám"-mondogatásában merül ki a szerepük, és ezzel ők meg is vannak elégedve. Szóval nagyjából ennyi a privát szülésznő szerepe, akinek van ennyi plusz zsozsója, az megússza a metszést. A szülésznők 90%-a egy nagy szart se ér és nem csinál semmit. Prózaian hangzik, nem? És nagyon szomorú. |
| |
|
|
| seri |
2005.08.09. 09:26 [#304] |
http://www.sheilakitzinger.com/ArticlesBySheila/BadBirthHaunts.htm#When%20a%20bad%20birth%20haunts%20you
Sziasztok!
A szüléses fórum elején sokat írtam az én szülésemröl. Ezt a cikket azért linkletem be Sheila Kitzingertöl, mert nagyon sokat segített nekem. Rájöttem, hogy nem vagyok hülye. Negatív élményeimröl mesélve, sokan mondták, hogy de a gyerek megérte, meg hogy a gyerek egészsége a legfontosabb.Lehet, de én akkor is utálom ezt a bagatellizáló és - ha kismamák szájából hangzik el - önigazoló (önvígasztaló?) szöveget.Szerintem azért nem lehet kórházban háborítatlanul vagy legalább méltó módon szülni, mert a szülö nö és a születendö gyermek érdekét (hamisan) szembeállítják. Pl. reakció arra a kérésre, hogy ne legyen gátmetszés v. megválasztható legyen a szülési testhelyzet: " Az anyukának fontosabb a saját kényelme, mint a baba állapota?"
Innen kellene továbblépni.
A cikk a szülés utáni poszttraumás stresszröl szól. A szülés utáni lelki problmákat hamisan magyarázzák hormonális hatásokkal, gyermekágyi depresszióval (ez is van persze, de a kettö nem ugyanaz), gyermekkori traumával stb. A lelki problémák nagy részét maga a szülés közbeni kiszolgáltatott helyzet és megalázó bánásmód okozza, nem a hormonok! |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.09. 08:36 [#303] |
Mindenkivel egyetértek abban, hogy iszonyatos mellébeszélés, ködösítés és megkockáztatnám még azt is, hogy folyamatos megfélemlítés történik az orvosok részéről a szüléssel kapcsolatban. Ők a "szakemberek", akik legalább a folyamat biológiai és fizikai részét jól ismerik (a lelkit nem akarják)nem arra törekszenek, hogy megértessék a félelem alaptalanságát a leendő anyákkal, hogy segítsenek, hanem éppen ellenkezőleg. (tisztelet a kevés kivételnek) Konkrét saját tapasztalattal sajnos nem szolgálhatok magát a szülést illetően, mert mindkét fiam császármetszéssel, ráadásul altatásban született, a másodiknál már kérhettem volna epidurális érzéstelenítést, de nem világosítottak fel. Azért hoztam fel a "megfélemlítést", mert a második gyereknél már egyértelmű volt az ok, ezért tuti volt a császár és az én kedves orvosom azon igyekezett, hogy a császármetszés minden lehetséges hátrányát, veszélyét, szövődményét és ódiumát megossza velem, a helyett, hogy egy kicsit arról is szólt volna, hogy "sem a gyerek, sem én vélhetően nem fogunk meghalni" Képzeljétek, annyira féltem, hogy átvitt értelemben, de végrendeletet is írtam, pedig már egyszer átéltem és felépültem, szinte elfelejtettem. Egyébként hosszan tudnám ecsetelni, hogy hogyan folyik az anya és csecsemővédelem az e téren legjobbnak kikiáltott Bakács téren lévő kórházban.
Én, mivel császárral szültem vegyes érzelmekkel viseltetek a kórházzal szemben, de szükségesnek érzem az orvos segítségét, a segítség lehetőségét, de mindenképpen barátságosabb, személyesebb környezetben, több türelemmel és egyáltalán nem háton fekve, kikötött lábbal és gátmetszéssel képzelem el a baba mama barát szülést. A természetes uton szülőknél ez persze szinte lényegtelen, de az én esetemben döntő volt az orvoson kívül az ápolónők lelketlensége, érzéketlensége, sőt durvasága is. Nem akarok már túl hosszú lenni, de ha rajtam múlna és a tapasztalataim alapján kéne újra kezdeni nem ezer százalék, hogy lenne gyerekem. Szerencsére kettő is van! |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
