 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| haziboszi |
2005.10.24. 16:31 [#183] |
1. hát ez az, az időt nem lehet visszaforgatni, hogy másképp neveljék. csak reménykedjünk, hogy az ő lánya nem lesz ilyen hülye?
2. azt hiszem a zárójeles rész a kulcsa az egésznek. a valamennyire tudatosság. sokaknak elég nehéz ügy :( |
| | Előzmény: [#182 | loncka | 2005.10.24. 14:02] |
| loncka |
2005.10.24. 14:02 [#182] |
1. Ha belement, hát belement. Erre kinek és mit is kellene lépnie? Itt a leányzó szüleinek kellett volna annó lépnie. Nem a lakást és a kocsit a popsi alá tolni, hanem önállóságra nevelni. Ez persze a személyes véleményem.
2. Végül is arról szól az ismerkedés szakasza, hogy meggyőződjünk arról, "megfelelünk-e" egymásnak, van-e értelme a folytatásnak. (Már aki tisztában van egy kapcsolat kialakulásának folyamatával, illetve valamennyire is tudatosan tengeti az életét.) |
| | Előzmény: [#181 | haziboszi | 2005.10.24. 10:33] |
|
|
| haziboszi |
2005.10.24. 10:33 [#181] |
1. miért mennek bele?
néha el sem hiszem, hogy mibe mennek bele a nők, van egy kolleganőm, csinos (szép), fiatal, eszes (doktorandusz), van munkája, némi szülői segítséggel, meg hitellel autója+lakása, szóval kb mindene, csak önbecsülése és önállósága nincs. bármibe belemegy, csak pasi legyen, és ne kelljen egyedül lennie. pl. friss házas ismerőse randizgatni akar vele (khmm: félrelépni) és ő belemegy!! erre mit lépjen az ember?
2. randitól erőszakig.
egyszer randizgattam egy sráccal, jó dumás, intelligens, jóképű, kedves, de valahogy nem bírtam teljesen megbízni benne. később egy kellemes ágyban töltött este, beszélgettünk (is :)), hülyéskedtünk, jött a csiklandozás, hancúrozás. lefogott, naná, ez általában benne van, de amikor már szóltam, hogy elég, ez már nem vicces, akkor nem hagyta abba, csak egy kis idő múlva. ez nem tűnik nagy dolognak, meg persze az emberenek játék közben van egy kis tűréshatára, de határozopttan túllépte, és bár ezt közöltem, még egy kicsit "fogva tartott", borzasztó kiszolgáltatottnak éreztem magam, hiszen fizikailag valóban semmi esélyem sem volt, a "jóindulatára" voltam utalva. nem mondom, hogy a pasi potenciális bántalmazó, gőzöm sincs mi van vele azóta, de az ilyen apró "figyelmetlenségekből" később ki tudja mi nőhet ki. :((
|
| |
|
|
| loncka |
2005.10.23. 23:08 [#180] |
Chemist, szerintem nagyon egyszerű a képlet, hogy hogyan jut el egy pár az udvarlástól a hatalomgyakorló verésig (bár szakirodalmat még nem olvastam). Egy üzleti tárgyalás elején meg lehet állapodni a feltételekben, ki vezeti a tárgyalást, miről lesz szó, max. a tárgyalópartner taktikáival kell számolni. Ellenben egy kapcsolat klasszikusan érzelmekkel operál. Nem állítasz oda a 2. randira, hogy márpedig innentől csak egyenlően, vagy sehogy. Az első találkozástól az első pofonig csak egy folyamat zajlik le. Ahol is a kezdeti állapot, az udvarlás és mondjuk a szerelem időszaka a "természetellenes", és a valódi énünket már csak a szürke hétköznapokban mutatjuk meg. Aki alapjáraton agresszív, az most meg is mutatja. Akinek pedig az a minta rögzült a kobakjába, hogy a nő a tulajdona és a férfinak hatalmat kell gyakorolnia felette, akkor ezt megteszi, a maga eszköz-szegény módszerével (például verés, de van még más is, ami idegileg bárkit tönkretehet).
Szerintem megoldás a kilépésre való törekedés, azon egyszerű paraszti logika mentén, hogy semmi másra nem érdemes törekedni, mint az emberléptékű életre. Egyedül vagy párral, tök mindegy. |
| | Előzmény: [#170 | chemist | 2005.10.22. 23:24] |
|
|
| sisso |
2005.10.23. 19:02 [#179] |
chemist
attól még, hogy mi esetleg ellenpéldák vagyunk és mondjuk otthon, vagy a munkahelyünkön nem vagyunk a részei éppen elnyomó kapcsolatnak (bár a csírái ennek, pusztán hagyományból mindenütt fellelhetők azt figyeltem meg)
attól még nem tehetjük felelősség csak az egyént sem
talán a kettő együtt
aki egy kicsit is tudatosabb ebben, annak viszont hirtelen az a felelőssége is támad, hogy ébresztgesse, tájékoztassa a többieket
netán segítsen is |
| |
|
|
| polaris |
2005.10.23. 16:11 [#178] |
| 'Miért nem kötik ki a nők a kapcsolat elején, hogy csak egyenlőséget fogadnak el?' - sztem rátapintottál a lényegre. azért, mert sok nö szeretné, ha a kecske is jól lakna, meg a káposzta is megmaradna. :) tetszik neki a saját jó kerese, az önálló döntések lehetösége, a nagy büdös emancipáció, de azért elvárja, hogy mindig a pasi fizesse a vacsorát, vegyen neki szülinapi ajándékba autót, ékszert, akármit... de ez így nem müködik. Vagy maradjon 'barbie' s keresen magának egy fehér lovon szöke herceget, vagy válassza az önállóságot, s találjon magának olyan párt, aki ebben partner. a keresztbe-választásból csak zür lesz. |
| | Előzmény: [#176 | chemist | 2005.10.23. 14:07] |
|
|
| Herman Judit |
2005.10.23. 15:18 [#177] |
Üdv mindenkinek!
Érdekes a felvetés, hogy mi történik az udvarlás és a rendszeres verések között, hiszen azt nem gondoljuk, hogy az illető teljes személyiségváltozáson menne át (pl. megőrül). Talán segít a megértésben, ha belegondoltok, hogy a bántalmazó egy olyan _társadalmi értékrend_ szerint él és cselekszik, amelyben neki joga van uralma alá hajtani a nőt, hiszen ez a párkapcsolatok rendje. Ennek tudatában nem túl meglepő, hogy a kezdeti kedves és féltő viselkedés miként csaphat át féktelen és nem ritkán gyilkosságba torkoló erőszakba. Sőt: az uralom hajszolása minden darwini elv ellenében akár a teljes önpusztításig fajulhat, és nem egy bántalmazó számára akár a saját élete árán is megéri az áldozatot. Sajtófigyelésünk szerint 2003 és 2004 ősze között 16 (!) gyilkossá váló férfi választotta az öngyilkosságot, és ezzel azt, hogy örökre elkerüli tettének következményeit, és a gyászoló hátramaradóknak még azt a lehetőséget sem adja meg, hogy szembesíthessék őket bűneikkel. E 16 férfi közül egy kivételével mindannyian (volt) feleségüket vagy élettársukat ölték meg. (Az egy kivétel is volt barátnőjét akarta leszúrni, ám véletlenül annak alvó öccsét gyilkolta meg.) Érdemes talán erre is gondolnunk, amikor legközelebb azt halljuk egy dalban, hogy „You are mine”.
Ugyanakkor – és éppen ezért – nem gondolom, hogy az elkövetők a „társadalom hulladéka” lennének, sőt: nagyon fontosnak tartom azt hangsúlyozni, hogy a bántalmazók is emberek, akiknek nem a személyét, hanem csak a viselkedésük egyes aspektusait nem fogadjuk el. Számomra a bántalmazókkal folytatott munka két legfontosabb alapelve: a) nem a személyt ítéljük el, hanem a viselkedést, illetve b) amennyiben akar, mindenki képes a változásra. Az is igaz azonban, hogy a legtöbb bántalmazó – éppen vélt előjogai és az ezekből fakadó jelentős nyereségei miatt – nem hajlandó önmagától változtatni viselkedésén. A környezettől érkező erkölcsi megrovás és büntető felelősségrevonás nélkül ezek az emberek jó eséllyel sosem kényszerülnek rá, hogy felülvizsgálják nézeteiket és megnyilvánulásaikat.
|
| |
|
|
| chemist |
2005.10.23. 14:07 [#176] |
Szia yaanno, én is olvastam, hogy a kultúrális közeg (a szexizmus) nyomja bele az embereket az alá-fölérendelt kapcsolatokba, de nem hiszem, hogy az egyén sorsáért egymagában felelőssé tehető.
A legjobb ellenpélda te magad vagy, meg mindenk más itt. Mind ebben a közegben nőttünk fel, mégse lett belőlünk elnyomott, illetve elnyomó.
Szil Péter abbéli álláspontját, miszerint a szexista kultúra a férfiak felelőssége és nekik kéne megváltoztatniuk illuzórikusnak tartom. A férfiaknak ez csak jó (legalábbis rövidtávon), miért tenne ellene? A nők érdeke, hogy ne legyenek elnyomva és ezért nekik kéne cselekednie, és a legegyszerűbb és legbiztonságosabb ezt a kapcsolat elején megtenni.
Amikor a fiú először lép fel a "férfi - nő" sztereotípia szerint, tipikusan, amikor meghívja a lányt vacsorázni, elég lenne ragaszkodni ahhoz, hogy a lány fizesse a saját részét. Ez után a fiú elő se állna azzal, hogy a következő alkalommal a lány főzzön neki. Ha mégis, hárítani lehetne azzal, hogy főzőcskézzenek együtt. Ha erre a fiú azt mondja, "ez női munka" már lehet is lelépni.
Miért nem kötik ki a nők a kapcsolat elején, hogy csak egyenlőséget fogadnak el? |
| |
|
|
| sisso |
2005.10.23. 13:44 [#175] |
kedves fórumozók
a tanácsadókat megkértem, hogy tájékoztassanak benneteket arról, hogy milyen időközönként jönnek,
elnézést a kezdeti nehézségekért
az viszont való igaz, hogy itt nem kérdésfeltevések, hanem vita zajlik, amiből nem biztos, hogy ki tudják bogozni tematikusan, hogy mihez is nyújtsanak segítséget és ez egy kis zavart okoz
|
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
