 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Gak |
2004.12.01. 19:32 [#101] |
Eléggé kilógott a lóláb...
|
| |
| Gak |
2004.12.01. 14:58 [#99] |
Egyébként szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekkel szemben tudjunk dühösek lenni, persze valahogy megfelelően adagolva. Kell, hogy érezze, hogy valakit megbánt, vagy elfogadhatatlanul viselkedik. Kell hogy tudja, hogy egy hajóban evezünk, és neki is hozzá kell tennie valamit.
Ki akar egy nárcisztikust nevelni a gyerekéből? |
| |
|
|
| Gak |
2004.12.01. 14:55 [#98] |
Mindenkinek köszönöm a válaszokat.
(kedves Moderátor, nem lehetne valahogy levenni a mentés gombot? Vagy ez egy túlkoros áprilisi tréfa?)
Azt írtam (ami a mentésnek köszönhetően elveszett), hogy minden panaszom ellenére a lányom nagyon pozitív változásokat idézett elő _bennem_.
A szülés előtt egy zárkózott, tüskés, befelé forduló ember voltam. Cseppet sem kedves, nyitott, odafigyelő, empatikus, laza, stb.
De a lányom olyan akaratosan kikényszerítette belőlem ezeket a jó tulajdonságokat, hogy teljesen megváltoztam, "feloldódtam benne". Letépte rólam a kőgúnyámat.
Mindent igényelt, akart, már az első naptól kezdve, nekem meg "engedelmeskednem kellett".
Valahogy ügyesen kikényszerítette a szoptatást, a cici-cuclit, a ringatást, a táncot, a beszélgetést, a mesélést, a mosolygást.
És egy idő után elkezdte visszaadni.
De ennél sokkal tovább ment: egy olyan embert tükrözött vissza, akit eddig nem láttam, és szerintem mások sem láttak. Ezenkívül megmutatott, átéreztetett velem olyan érzéseket, amit a saját anyámmal nem tudtam átérezni.
Pl. rám mindig lehet csimpaszkodni, az én anyám megközelíthetetlen volt. Vagy elmondja nekem a titkait, de én nem tudtam elmondani az anyámnak az enyéimet.
A legnagyobb bünti számára a "haragszomrád" - a tévé, csoki, nutella megvonásra oda se bagózik. Hát, nálam pont fordítva volt...
Vagy pl. olyan egyszerű dolgokat éreztet velem (öntudatlanul), hogy engem lehet szeretni, és az én szeretetem fontos másnak. Ezt se éreztem a családomban. Vagy hogy szép vagyok, és ezért irigyelnek (sepciel ő). Ilyen se volt gyerekkoromban.
Azt hiszem, ez egy csodálatos dolog, és nagyon hálás vagyok neki ezért.
Eredetileg avy 82-es üzenetére akartam ezt válaszolni.
|
| |
|
|
| lulu |
2004.12.01. 08:12 [#97] |
suzy,
mikor meg nem volt gyerekem, nagyon utaltam, ha azt mondtak, "te nem tudhatod, mert nincs gyereked". Most ez jutott eszembe arrol amit irtal. Latod, mindenki ilyen klisekben gondolkodik, mert van benne igazsag, ha neha elnagyolt is.. |
| | Előzmény: [#94 | suzy | 2004.11.30. 21:02] |
| evet |
2004.11.30. 22:54 [#96] |
gak,
egyáltalán nem ismerem a körülményeidet, de csak azt tudom írni, hogy ebben az esetben szemérmetlenül ki kell használni mindent és mindenkit, hogy levegőhöz juss. Fel kell hajtani barátnőt, unokatesót, nagyszülőket és otthagyni a gyereket pár órára. Ha másképp nem megy keresni pár hasonló cipőben járó szülőt és viszonossági alapon pár óra szabadidőt biztosítani egymásnak. a házimunkát pedig a lehető legminimáisabbra redukálni. Inkább rendetlenül, de pihentebben. |
| |
|
|
| evet |
2004.11.30. 22:47 [#95] |
suzy,
senkitől sem lehet elvárni 24 órás szolgálatot, nincs olyan ember, aki erre alkalmas lenne. Azonkívül senki se tudja, mit vállal, amikor anya lesz, főleg manapság nem, ahol a nukleáris családok miatt nincs hol begyakorolni. Ráadásul zsákbamacskát veszel, nem tudod, milyen lesz a gyereked, éppen ez az izgalmas az egészben, ahogy előtted bomlik ki egy önálló személyiség. Viszont ahol önálló személyiségek vannak, ott egymással ütköző akaratok és vágyak is vannak, amiket nem könnyű szinkronizálni. És ha állandóan neked kell mindenben engedned, akkor annyira frusztrált leszel, hogy az már szeretni se engedi a gyerekedet. És akkor jön rá egy lapáttal a bűntudat. Attól, hogy anya vagy ezek az érzelmek még léteznek és senki sem tilthatja meg, hogy érezzük őket. |
| | Előzmény: [#94 | suzy | 2004.11.30. 21:02] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
