 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| palkata |
2005.09.15. 23:58 [#429] |
Érdekes szemlélet kizárólag a háborúk hátországaként tekinteni a termelésre. Meghökkentesz.
Te egyébként mit gondolsz arról, hogy a nők jogait úgy kellett KÜLÖN kivívni? És hogy nem volt magától értetődő sem az önrendelkezéshez, sem a tanuláshoz, a munkavállaláshoz, a tulajdonhoz való joguk kb. 100 évvel azután, hogy a férfiaknak meg de? |
| | Előzmény: [#428 | flimo | 2005.09.15. 23:43] |
| flimo |
2005.09.15. 23:43 [#428] |
Dolgoztak addig is éhbérért igen, de az orszég túlélse nem volt kiszolgáltatva a nőknek, hisz ha leáll a hátországbana termelés, akkor a hadsereg ellátmány nélkül ottpusztul a fronton. Ergo a nők az akkori munkábaállásukkal kivívtak bizonyos jogokat és emgbecsülést, amit késöbb nem lehetett elvitatni tőlük.
A tapasztalatod meg váljék egészségedre. |
| | Előzmény: [#427 | palkata | 2005.09.15. 23:39] |
|
|
| palkata |
2005.09.15. 23:39 [#427] |
Ez csak az egyik olvasata a történelemnek. Egy másik szerint az ipari társadalom kialakulásával és a bekerítéssel egyrészt iszonyú sok nincsetelen földönfutó lett, másrészt elszívták őket a gyárak, bányák és hasonló üdülőhelyek.
Azon lehet vitatkozni, hogy melyik körülmény hozta magával a másikat, de tény: a nők (és gyerekek) a kapitalizmus elejétől tömegesen álltak munkába. Alacsonyab bérért, mint a férfiak és embertelen munkaviszonyok között.
Adhatnék linkeket, irodalmat, hogy hol olvass utána, de eddigi tapasztalataim szerint tök fölösleges, mert nem olvasol. |
| | Előzmény: [#402 | flimo | 2005.09.15. 22:45] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
