 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Posztmodern identitások - Mi a nőies, mi a férfias? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| tarka |
2005.11.28. 20:53 [#348] |
Hát hogyne ismernénk :-)))
Vettem belőle többet, hogy a kezébe tudjam nyomni a barátaimnak is. És hát sok minden van, amit segít helyrerakni vagy legalábbis elindít valamiféle helyrerakást. Anyámék és a gyerekeim felé is. :-( |
| | Előzmény: [#347 | Agi53 | 2005.11.28. 19:09] |
| Agi53 |
2005.11.28. 19:09 [#347] |
| Anyám, apám!!! Ismeritek a Mérgező szülők című könyvet? Segít feldolgozni a gyerek- és serdülőkori traumákat, a szóbeli bántásokat is (nemcsak az alkohol,drog, molesztálás, családon belüli erőszak stb.-t), s gyakorló, leendő szülőknek is ajánlom. Én is kaptam, sokat, de bűntudatra is van okom, de ennek megoldásában, feldolgozásában is segít. |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.28. 18:50 [#346] |
Sajnos az anyám féle téma nem kenés, házon kívül soha senki semmilyen negatív megjegyzést nem tett a külsőmre, sőt. Csak valahogy én olyan buta voltam, vagyis inkább szánalmas, hogy mindig neki szerettem volna megfelelni. Ez valami nagyon mély dolog, az öcsémet szerette, engem az apai nagymamára bízott és nem emlékszem a szeretetére csak arra, hogy mindig küzdöttem érte. Már csak "öreg" felnőttként sikerült ezt leküzdeni.
Szerencsére most olyan párt találtam, hogy a múlt minden bugyra a feledésé lehet, "mindenért kárpótol" (szeretettel, figyelemmel, nem anyagiakkal)és már nem zavar, nem fáj semmi, mindenből véleg (már jó ideje jó úton haladtam) "kigyógyultam". |
| | Előzmény: [#343 | csilla | 2005.11.28. 12:09] |
|
|
| csilla |
2005.11.28. 12:09 [#343] |
| őszirózsa, én dettó. egyetem végefelé kezdett bennem tudatosulni csak, hogy én is nő vagyok, akit mint nőt is vonzónak lehet találni (és nem csak mint kellemes vitapartnert vagy azt, aki tudja a tételeket). igazából a férjem tette rendbe a lelkemet ezen a téren, de még neki sem sikerült 100%-ig. én nem kenem az összes, a külsőmmel kapcsolatos kisebbrendűségi komplexusomat anyámra, nem lenne fair, azért ebből kivették a részüket rendesen az osztálytársak, tanárok is. bár ha jó erős az alap, azon nyilván nem találtak volna annyi rést. |
| | Előzmény: [#338 | "mégmindignő" | 2005.11.26. 15:53] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.27. 16:02 [#342] |
Az a dolog, hogy több a konfliktus kifelé csak egy darabig tart. Később határozottan fogod érezni, hogy jó helyen vagy és jó úton haladsz önmagaddal szemben és a külvilággal szemben is.
A volt kollganőim körében legalább anyolcvan %-nak rossz volt a házassága és rendszeresen panaszkodtak. Én egyedül ebből a körből nem panaszkodtam, hanem léptem, nem értették, kezdtek gyanakodva figyelni és megrökönyödve nézni rám, szinte haragudtak, mert meg mertem tenni, vállaltam az anyagi és erkölcsi nehézségeket, ami az egyedülléttel jár, ők nem vállalták, maradtak az örökké szidott rosszban.Így van ez az élet bármely területén. A mai napig inkább válaloma konfliktust. |
| | Előzmény: [#341 | LilyW | 2005.11.27. 12:29] |
|
|
| LilyW |
2005.11.27. 12:29 [#341] |
Őszirózsa, ez jó, hogy jól érzed magad a bőrödben, hogy mersz önmagad lenni, a gyerekkori-fiatalkori hatások ellenére. Sok olyan nőt ismerek, aki nagyon keserűen él, mert még mindig aszerint él, amit a szülei beléneveltek. Bár már tudja, hogy ez nem "élet", de mégsem mer lépni, fejlődni.
(és hasonló cipőben járok, mint te: fiatalabb koromban lázadozgattam .. de még nem mertem vállani. Mostmár igen, és bár több konfliktus kifelé, befelé ezerszázalékosan megéri:-) |
| | Előzmény: [#340 | "mégmindignő" | 2005.11.27. 09:25] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.27. 09:25 [#340] |
Én sem úgy gondolom, hogy a kettő egyet jelent, csak automatikusan együtt említettem őket.
(nálam a már említett anyám féle okból, volt olyan összefüggés, hogy "nem mertem" (nem kell szó szerintérteni) csinosan és nőiesen öltözködni. (olyannyira elnyomták bennem még az igényt is, hogy szinte rosszul éreztem magam, amikor először kivágottabb felsőt, vagy rövid szoknyát, vagy egyáltalán bármilyen olyan holmit vettem fel, amit ma teljes természetességgel nap mint nap viselek, az volt a kényszerképzetem, hogy rosszallóan mindenki engem néz, meg kellett szoknom)
Lehet ez is a magyrázata annak, hogy mai koromban érzem magam fiatalosnak, vidámnak, ma érzem jól magam az 50 feletti bőrömben, ma merek bizonyos dolgokról tabuk náélkül beszélni, ma merek igazán önmagam lenni, vállalni minden hülyeségemet és gondolatomat, egyszerűen felszabadultam az egész múltam alól és éppen ezért, ahol csak tehetem ajánlom minden fiatalnak, hogy éljen, örüljön az életnek, legyen nyitott, vállalja önmagát, még ha nem illik pontosan a nyájba akkor is...stb., mert tudom hogy milyen retteneteen sokat vesztettem "a fiatalkori jókislánysággal" még úgy is, hogy sok mindenben a saját szintemen lázadó voltam. (persze hozzá teszem, hogy mindig egy elviselhető, de mégis saját határon belül, én úgy szoktam mondani, "úgy próbálok élni, hogy önmagam lehessek, de este nyugodt lelkiismerettel nézhessek a tükörbe) |
| |
|
|
| Mikianyukája |
2005.11.26. 23:09 [#339] |
Wolf, Naomi: A szépség kultusza, Csokonai, Debrecen 1999
Meg még: az, hogy nem utálom/szégyellem és rejtegetem a testem, az más, mint az ún nőies öltözködés és csinosság, amin elég sok mindent lehet érteni.
félre ért elk vég: nem állítom, hogy te ezt mondod Őszirózsa, csak én külön hangsúlyozom a nagy nagy különbséget a kettő között. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
