 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Posztmodern identitások - Mi a nőies, mi a férfias? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| polaris |
2005.11.29. 16:42 [#356] |
nem szeretnék öszirózsa helyett válaszolni, mert ö bizonyára megteszi... de: wacak, számodra mi a különös abban, ha valaki 40 évesen szül?
tetszikezni itt nem szokás (másutt is ciki) |
| | Előzmény: [#354 | Wacak | 2005.11.29. 15:17] |
|
|
| Agi53 |
2005.11.29. 15:18 [#355] |
| Én 4 nemzedék anya-lány viszonyát szemlélem. Anyám (noha tagadja, mert nem illik) nem igazán szerette az anyját, a húga volt a kedvenc, s nem engedték tanulni. Anyám engem se szeret valami nagyon, az öcsém a kedvenc. Ma már talán meg is értem, az apám ott hagyta , én még 1 éves se voltam, s én csak "kudarc" voltam számára, mert emlékeztettem az apámra, ráadásul "gátoltam" is, sokszor megkapta az elvált nő címkét, ráadásul egy poronttyal. keserű lett, nem tanuhatott, ráadásul szép kis káoszban nőtt fel: vallási normák, szocializmus stb. Én elmenekültem otthonról,(káoszból nekem is kijutott), de érzemileg a hatás valószínű a csontomig hatolt. Na, én más anya leszek! Más is lettem, de azért hibákat követtem el,ill. magam is elvált lettem. Szeretjük egymást a lányommal, de ő megint más típus, s sokszor tartja is a távolságot (nem a barátnőd vagyok-mondja ő, hanem a lányod, valószínű én néha átestem a ló másik oldalára), amit én igyekszek tiszteletben is tartani. S most már az ő 10 éves lánya is "lázad", hisz abba a korba ért, amikor kezd leválni, kijelölni a határait. Apa-fiú, anya-fiú vonalon nem érzékelem ennyire ezt(már persze, ha vannak egyáltalán apák). |
| |
|
|
| Stellamaris |
2005.11.29. 15:01 [#353] |
Hajrá, őszirózsa!4
Amúgy miért nincs egy anya-lánya topik? Túlélést, leválást segítő tipekkel, satbbi. (Bár én könnyen beszélek... na nem, nem árva vagyok, de jó a viszonyom az anyámmal. De nekem is vannak ismerőseim, barátaim bőven, akik máshogy vannak ezzel. És akkor nem is beszélve a sok huszon-harmincéves barátnőm tehetetlen, otthonülő, érzelemsivár 50-es 60-as apjáról...) |
| |
|
|
| csilla |
2005.11.29. 09:51 [#352] |
| őszirózsa, ezek borzasztó dolgok, azt csodálom, hogy volt erőd ezeken túljutni... egyébként a lányos anyák történetet számos barátnőm is gazdagította megrázó történetekkel. sokszor azt láttam, hogy egy anya az élete összes keserűségét a lányán vezette le. nálunk a családban is sajnos van azért egy olyan szemlélet (az anyák között), hogy "azért a fiúgyerek a valami", gondolom, azért, mert a fiú adja meg (állítólag) az anyának azt, amitől az istencsászárkirálynőnek érezheti magát. anyám nagy bánata, hogy nem lett fiúgyereke (apám persze örül a lányainak;-)). de már előre "rettegek" attól, hogyha fiút szülök, ott aztán kő kövön nem marad, anyu az összes fiúgyerek iránti vágyát rajta akarja majd kiélni (amit én nem fogok hagyni). szóval a családunkban a fiúgyerekekkel mindig nagyon kivételeztek az anyák, érzelemből és sokszor másból is több jutott nekik. a majomszeretet talán a legjobb szó ide. |
| | Előzmény: [#350 | "mégmindignő" | 2005.11.28. 21:58] |
|
|
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.28. 21:58 [#350] |
Azt hiszem anyámnál a TV-nek és a nőideálnak nem volt köze a dolgokhoz, csak egészen más típusú nő volt, mint én. Az apám nagyon szeretett és dícsért engem, valószínű ezt nem bírta, lehet egyszerű "anyai féltékenység is" így utólag magyarázva. Másodszor utálta a nagyanyámat (apai) aki szintén nagyon imádott engem, a házasságuk sem volt túl jó és ez valahogy rajtam csapódott le anyám részéről.
(Egyébként pedig anyámnak sem volt túl sok joga a mondottakhoz, mert például velem ellentétben Ő az otthoni dolgokra nem adott, az én itthoni ruhám is tiszta, csinos (itthoni szinten) megfésülködöm a főzéshez, takarításhoz is, ha vásárolni vagy a településen belül szomszédolni megyek akkor is rendesen felöltözöm, stb. anyám erre nem figyelt. (kitaposott régi szandál volt az otthoni papucs, elhordott régi szoknya és kinyúlt pulóver az otthoni cucc, stb. nem kritizálom, él ahogy él, csak a megjegyzéseivel nagyon sok fájdalmat okozott nekem kisgyerek és fiatalkoromban. Amikor pl. a második kisfiamat a gyerek 5 hónapos korában (addig nem volt nálunk csak egyszer a kórházban) először a karjába vette, ezt mondta "vénségére szült anyád (40 éves voltam) de nagyon szép vagy" Hát, mit mondjak. Ezt a gyereket sosem szerette unokájaként, mert szerinte olyankor már nem való szülni. |
| |
|
|
| csilla |
2005.11.28. 21:09 [#349] |
őszirózsa, nálam is igaz volt, hogy házon kívül sose mószerolt mások előtt, legalábbis a külsőmmel soha. nálunk ez nem testvérekhez kapcsolt leosztás volt. néha azt éreztem, azért csinálja, mert unatkozik (komolyan), és mindent kimond, ami az eszébe jut (ez még ma is probléma vele, nem nagyon ismeri az előbb gondolkozz, aztán szólalj meg-et, családban egyáltalán nem).
Igazából én a külsőmet tekintve nem akartam neki megfelelni, ráadásul anyu soha nem volt az a top kis nő, sőt. de emiatt pont nem értettem, hogy "na, ő mondja, hogy fogyjak le?"
Nekem amúgy szent megggyőződésem, hogy a szüleink nemzedékét (50-60-asok most) teljesen elhülyítette a tv. Illetve ők még abban nőttek fel, hogy a tv igazodási pont, komoly emberek komoly dolgokat mondanak benne, sőt, ami ott történik, az a valóság párlata. egy cseppet sem képesek elhatárolódni a dologtól, bekajálnak mindent, amit látnak (ez a férjem szüleire, nagyszüleire is igaz). ezért aztán a családi beszélgetések zöme a tv-sztárokról és a napkeltés politikusokról szól. én ilyenkor kimegyek a konyhába vagy a kutyához. szerintem az ott látott masszív hülyeség és "az így néznek ki ma a nők" is hozzájárulhat a dologhoz, de ez csak privát teória:-)
ja, mérgező szülők megvolt, nagyon jó. az más kérdés, hogy még most sem tudnék okosan reagálni egy "megölöm magam, ha nem költözöl haza" típusú mondatra. |
| | Előzmény: [#346 | "mégmindignő" | 2005.11.28. 18:50] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
