 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Posztmodern identitások - Mi a nőies, mi a férfias? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| emese |
2008.11.19. 18:14 [#523] |
A nemeknek mar is nagyon nehez egymasra talalni. Regen a jo pogany idokben, voltak nepi unnepek amikor a fiatalokmat egymasnak be tudtak mutatni, es tancoltak egyutt amig az orgek uldogeltek, iszogattak de ott voltak. Az elso randi felugyelet allatt volt.
Most peldaul a farsang meg mindig itt van. ez egy visszamaradt toredeke a nagy teli fesztivaloknak, SATURNALIA nak hivtak. |
| |
|
|
|
|
| "mégmindignő" |
2008.11.19. 17:31 [#521] |
Én kerek egy éven át tudatosan kerestem partnert, mire megtaláltam a páromat, már majdnem feladtam. Nálam a tesztelés nem jött be, sokkal eredményesebb a megismerés szempontjából a spontaneitás. A megismerés nem egy vizsga, nem egy intelligencia teszt, inkább egy szép és izgalmas játék. (Nyilván aki annyira nem alkalmas, hogy még kommunikálni sem tud megfelelően az úgyis másodpercek alatt automatikusan kiesik.)A belső minőség, amire hajtasz észrevétlenül, minden tesztelés nélkül kijön, érezni fogod, ki az aki megfelel.
(az angol humor: én értem, de általában nem szeretem, viszont ha hangulatom van hozzá, könnyekig tudom röhögni magam rajta, akkor most milyen kategóriába esem?)
Aztán ott van még egy kis viselkedéspszihológia, az első randevu egy különös helyzet, általában mindenki zavarban van és egészen másképp viselkedik, mint normál nyugalmi állapotban, nem teljesen igazságos a tesztelés. Én pl. ha zavarban vagyok, képes vagyok "komoly" dolgokon is idétlenül vigyorogni, nem biztos, hogy ez általános képet ad rólam...
Ha leírnám mi történt velünk a párommal az első randinkon, biztos többen elképednének, de azóta is elválaszthatatlanok vagyunk és négy éve együtt is élünk. (nem volt tesztelés)
Bocs, nem bírálni akartam, ez csak az én véleményem. Ha Neked így esik jól, tedd így.
|
| | Előzmény: [#508 | hermes | 2008.11.19. 15:58] |
|
|
| "mégmindignő" |
2008.11.19. 17:12 [#520] |
Amíg nem tapasztaljuk meg személyesen és éljük át jelenidőben a boldogságot, addig mindenféle homályos elképzeléseink vannak róla.
A boldogság nem odaadás, nem alárendelés, nem valami kizárólagosság, nem gondoskodás, nem kiszolgálás, valami egészen más és csak érezni lehet, megfogalmazni nagyon nehéz és csak akkor igazi, ha kölcsönös. Aki éppen nem boldog, az pedig nem feltétlenül boldogtalan.
Próbáltam több írásomban megfogalmazni, mi is a boldogság és mindig éppen olyan napokon próbáltam írni róla, amikor éppen különösen boldog voltam. Szerintem,akkor lehet - hát legalábbis én így vagyok vele - hitelesen bármit is mondani a boldogságról, amikor az ember boldog. |
| | Előzmény: [#505 | subculturalgirl | 2008.11.19. 14:11] |
|
|
| hermes |
2008.11.19. 16:15 [#516] |
"Hitelesnek maradni, megalkuvás nélkül. Az, hogy ha megöregszek, ne keseregjek azon, hogy mennyi mindent kihagytam."
Bólogat.
"Aki azt hangsúlyozza, hogy boldog akar lenni, az lehet, kerüli a nehézségeket. "
:) Ez nagyon ott van. |
| | Előzmény: [#503 | subculturalgirl | 2008.11.19. 13:09] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
