 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
|
|
| emese |
2007.09.06. 18:59 [#328] |
Egy oszinte sajat elmeny Juzsikam, sokkal hatalmasabb mint csak elvek
Ez az egesz belatas meg a masodik feminista hullambol szarmazik,ahol mi korben ultunk egy kis szobaban, a Womens center ben, es eloszor hallotuk egymas storyait.
Sokszor a nok elmondtak elmenyuket amit senki se kerdezett toluk idaig, sokan eloszor ereztek hogy 'hallgatjak'oket minden biraskodas nelkul. De maga az elmeny hogy meg lettek" hallgatva"
maris megbecsulest ereztettett veluk.
De a legnagyobb bonus amit ez a fajta noi politika adott nekunk hogy felismertuk hogy milyen sokban ugyanaz az elmenyeink, mint nok. A Noiessegunket itt fedeztuk fel, a sisterhood is innen szarmazik. Ami veled tortent, velem is tortent, akarmilyen kulonbozo eletet is elunk. A noiseg es a noi sors storyk megvilagitottak hogyan banik a nokkel egy tarsadalom. itt jott be a politikai belatas. Igy lett a personal is political.
|
| |
|
|
| juzsika |
2007.09.06. 18:45 [#327] |
| Szia emese, a topikot megnyitottam. Egyelőre még nem írtam bele a történetemet (ahhoz kell némi idő), de addig is írhat bele más. Volna egy kérdésem: kifejtenéd, hogy mit értesz azon, hogy ami személyes, az politikai is? Mert én gondolok valamire ezzel kapcsolatban, de nem biztos, hogy mindketten ugyanarra gondolunk. Köszi! :-) |
| | Előzmény: [#326 | emese | 2007.09.06. 18:31] |
| emese |
2007.09.06. 18:31 [#326] |
Juzsika! Arra gondoltam hogy te nyithatnal egy rovatot "a no ha hetero" cimmel es oda lehetne irni a te torteneteded. nem?
A szemelyes elmeny az polikai elmeny. Ezek sokkal fontosabb infoprmaciok mint a vitatkozas. |
| |
|
|
| melymbrosia |
2007.09.06. 16:00 [#325] |
Talán nem én egyedül örülnék annak, ha többen is megírnátok, milyen most leszbikusnak lenni Magyarországon (vagy ahol éppen éltek). Hogyan bújtatok elő, mi volt a legnehezebb benne és mi volt a legjobb? Hogyan találkoztatok a párotokkal? Mikor és hogyan ébredtetek rá, hogy leszbikusak vagytok? Részt vesztek-e a LMBT közösségben vagy aktivizmusban, és ha igen, milyen élményeitek vannak?
Én amikor legutóbb otthon voltam, 2003-ban, nagyon szerettem Labrisz-estre járni meg a női bulikra az Eklektikában. Sajnálom, hogy a Bárcsak bárba már nem jutottam el. Sztem otthon az egyik legjobb LMBT kezdeményezés a Melegség és megismerés program az iskolákban. Ha van valaki itt, aki részt vesz benne, nagyon örülnék, ha írna a tapasztalatairól. |
| |
|
|
| melymbrosia |
2007.09.05. 23:00 [#324] |
| Olyan megható, hogy ezt leírod, mert én bennem is nagyon korán tudatosult, hogy mennyire imádom a nőket. Én apám jóvoltából színházban nőttem föl, és állandóan szerelmes voltam a színésznőkbe. Ezt sokan nem hiszik el, azt gondolják, hogy tizenéves kor előtt az ember nem vonzódik senkihez. Persze attól is függ, hogy egy gyereknek mennyire elnyomják az érzelmi és intellektuális fejlődését. Nálunk ugyan az érzelmekkel senki nem foglalkozott, az intellektussal viszont annál inkább. De visszatekintve olyan érdekes látni, hogy milyen kis koromban tudtam, hogy engem a nők érdekelnek. |
| | Előzmény: [#323 | emese | 2007.09.05. 22:34] |
|
|
| emese |
2007.09.05. 22:34 [#323] |
melymbrosia nagyon koszonom a storydat.
A vilag mar csak kicsi lett, mindenutt megtalaljuk egymast.
Amikor en Pecelen az apacaknal voltam, en nagyon jol ereztem magamat. Egy kis erdo kozepen volt a Szent Erzsebet gyermek otthon, ott lettem szerelemes eloszor egy 18 eves leanyba. En 6 eves voltam. Sose felejtem el. meg is van a fenykepe nekem, o nem ertette miert akarom ot is lefenykepezteteni magammal, de en tudtam hogy ez fontos emlek lesz. |
| |
|
|
| melymbrosia |
2007.09.05. 20:32 [#322] |
Látod Emese, megbabonáztál, nem tudok ellenállni neki, hogy válaszoljak :-)
Mi bizony az interneten találkoztunk, és eleinte eszünk ágában nem volt a barátságon túlmeno kapcsolatot létesíteni. Mi aztán a 25 éves öreg fejünkkel nem voltunk olyan kis éretlen hülyék, mint az interneten ismerkedo tinédzserek! Most, négy év után, jót nevetünk magunkon, milyen jó, hogy nem tartottuk magunkat az "elveinkhez".
Szóval az úgy történt, hogy éppen hazajöttem a nyárra, amikor
megtudtam, hogy föl lettem függesztve a suliból. Ez az elso foiskola volt, ahová ösztöndíjat kaptam, és egy borzasztó konzervatív, vallásos hely volt...kis túlzással olyan, mint a Matula intézet Szabó Magda regényében, az Abigélben. Nahát ott mindenért bajba lehetett kerülni, de foleg azért, ha nem járt az ember a kötelezo istentiszteletre (és én nem nagyon jártam, mert rettento unalmas volt). Mielott megkérdezitek, hogy mi a fenének mentem oda...hát azért, mert teljes ösztöndíjat kaptam tolük és a távolból nem hittem, hogy olyan rossz lesz.
Namindegy, szóval egy hosszadalmas és igen megalázó fegyelmi procedúra után hazajöttem és úgy döntöttem, hogy itt a vége, egy fenét fogok én itt megfelelni a középkori erkölcsi követelményeiknek, megérett az ido a coming outra és az egyháztól való függetlenedésre. A suli egy egészen kicsi faluban volt Kentucky államban, ahonnan csak autóval lehetett kijutni, ami nekem persze máig nincs. Hát elhatároztam, megpróbálom megismerni a feminista ill. leszbikus ill. liberális közösséget a legközelebbi, nagyobbacska egyetemi városban, Lexingtonban, hogy amikor visszamegyek, legyen valakihez menekülni hétvégenként.
Hát így találtam rá Joyra a PlanetOuton, aki tökéletes legjobb barátno a krízisben típusú ember: édes, régimódi, áldott jó lélek. Joy is elég magányos volt, nem érezte jól magát a borében, hát o is örült az újdonsült barátságnak. Email emailt követett, kezdodtek az online csevegések, napi több órán keresztül. Olyan jól megértettük egymást... egy fenét akartuk mi ezt a jól kezodo barátságot összezavarni romantikus hülyeségekkel! Próbáltunk mind a ketten kibújni alóla "legyünk csak barátok" jelszóval, de nem sikerült.
A legjobb az volt az egészben, hogy a szerelem nem tette tönkre a barátságot, pedig ennek nagyon is valós esélyei voltak. A barátság/szerelem pedig napról napra mélyült, elkezdtünk telefonálgatni (iszonyatos pénzekért persze), ami egy lépéssel közelebb vitt egymáshoz, aztán meg csomagokat küldözgetni Budapest és Lexington között. A Joy elso csomagjában egy Indigo Girls CD és a Tipping the Velvet volt, s ez a zene és könyv
négy év után is visszahozza ennek a borzasztó romantikus udvarlásnak az emlékét. Ez a távkapcsolat hat hónapig tartott, és igazság szerint rohadt nehéz volt, de mint korábban már írtam, összekovácsolt bennünket.
Amikor visszajöttem, még egy szemesztert a koleszban laktam, mert túl messze volt a suli a mindennapos ingázáshoz. Ez volt csak igazán rossz, mert a suli kb. annyira volt melegbarát, mint otthon a Károli Gáspár Egyetem, úgyhogy állandóan bújkálni és hazudozni kellett. Szerencsére volt ott egy-két épeszu tanár aki tartotta bennem a lelket, az egyik még el is vitt Joyhoz
majdnem minden nap. De persze akkor már az volt a cél, hogy mihamarább elszabaduljak onnan, bár tudtam, hogy az ösztöndíj akkor elvész.
Ennek immár több, mint négy éve, azóta sok vihart átvészeltünk, de a viszontagságok mintha csak erősítenék a köteléket közöttünk. Szerettünk volna Magyarországra költözni legalább egy időre; ez ma már úgy tűnik, nem fog menni, mert Joy nagymamája nagyon beteg és nem akarom, hogy otthagyja a családját. Hát saját kis otthont teremtettünk magunknak itt, a Bluegrass közepén. Elég nehezen élünk, mert nekem egyelőre csak diákvízumom van (azzal a suliban lehet dolgozni, éhbérért és heti 20 órát), de reménykedünk benne, hogy ez majd megváltozik.
Hát ez volt az én love storym, talán bátorításul szolgál majd valakinek. Én és Joy mind a ketten szentül hittük, hogy mi mindig egyedül leszünk, csak a munkánknak fogunk majd élni. Talán valaki elolvassa ezt, aki szintén így érez, és akinek reményt ad ez a hosszú lére eresztett monológ.
|
| | Előzmény: [#320 | emese | 2007.09.05. 18:23] |
|
|
| emese |
2007.09.05. 18:23 [#320] |
melymbrosia sisterem!
nagyon kosznom hogy vissza jeleztel. KUlonosen az elso magyarno velemeny a videomrol.
Texasban csinaltuk a kilencvenes evekben, minden kontinenst akartam hogy kepviselve legyen, de ahogy latod fekete nok nincsenek benne, mert ez Texas megis, es igy nem akartak benne lenni, de ott voltak ok is.
A Womens studies tanarodnak el tudom kuldeni a videot ,ha nem latszik jol a U Tuberol.
Es te veled mi van kedves sisterem, meseld el hogyan talakoztal a kedveseddel? Es te is Juzsika.
A personal az political. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
