 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Binary |
2007.08.07. 11:32 [#239] |
| Tisztaságra, ezzel teljes mértékben egyet is értek. A tisztaság nem az (az én felfogásom szerint), hogy önkényes alapon buzizunk, tojással dobálunk, anyázunk, fenyegetőzünk, és persze nem is zsidózunk. |
| |
| Binary |
2007.08.07. 11:08 [#237] |
"Ha nem is a sírban, de a szoborparkban a kommunista elvbarátok között. Viktor sem képes erélyesen védeni a magyart a ganétól, ős is pusztulhat a hatalomból." - ez tetszik! Méghozzá nagyon!
A többi százszor lerágott közhely. |
| |
| wacak4 |
2007.08.07. 11:03 [#236] |
Ha nem is a sírban, de a szoborparkban a kommunista elvbarátok között. Viktor sem képes erélyesen védeni a magyart a ganétól, ős is pusztulhat a hatalomból.
Tiszta magyar vezetés kellene, aki nem ad teret a zstőkének és a devianciának. |
| | Előzmény: [#235 | Binary | 2007.08.07. 10:37] |
| Binary |
2007.08.07. 10:37 [#235] |
| A jelenlegi miniszterelnöknek a sírban a helye. Az előzőnek is, meg az az előttinek is. |
| |
| wacak4 |
2007.08.07. 09:29 [#232] |
Szerintem meg a miniszterelnököknek a misén a helyük.
Ki így gondolja, ki úgy.
A nyílt levél arra hívja fel a figyelmet, hogy nem vagyunk egylően hasznosak a társadalom számára.
Bár nektek már az individualizmus a bálványotok, szóval ezzel egyet is érthettek. |
| |
|
|
| almonda |
2007.08.07. 08:49 [#231] |
wacak, itt egy kis gondolatébresztö számodra is...
A miniszterelnököknek a melegek közt a helyük
A miniszterelnököknek a tolerancia oldalán a helye" - mondta Fredrik Reinfeldt, a 12 évi szociáldemokrata kormányzás után szeptemberben alakult négypárti jobbközép koalíció vezető erejének, a Mérsékelt Pártnak a feje, aki a svéd miniszterelnökök közül elsőként ment el személyesen melegek stockholmi örömünnepére és ott elvegyült a tömegben.
A svéd parádé idén egy hétig tartott, és vasárnap zárult.
http://index.hu/politika/kulfold/swepride0806/
A fotógaléria 3. képén látható borostás, lófarkas, feketepólós pasi a svéd pénzügyminiszter. |
| | Előzmény: [#230 | wacak4 | 2007.08.07. 08:43] |
|
|
| wacak4 |
2007.08.07. 08:43 [#230] |
Levél Szetey Gabi úr-hölgynek
2007. július 06. 08:38
Levél Szetey Gabi államtitkárnak, akiről most már nem tudom eldönteni, hogy uramnak, vagy hölgyemnek szólítsam.
Én is magamról, magunkról és a magukfajtáról szeretnék beszélni, mint ön is tette ezt a melegfesztivál megnyitója alkalmából. Bízom benne, hogy ezzel a felütéssel világosan érthetővé tettem azt, hogy közöttünk nem elsősorban és nem csak a nemi irányultság terén mutatkozik áthidalhatatlan szakadék.
Levelemmel nagy vonalakban megpróbálom az ön beszédének vonalvezetését követni, kihagyván belőle az ön és sorstársai néha már a rágalmazásokig fajuló sirámait. Így rögtön írásom elején ki kell jelentenem: én nem hiszek abban, hogy minden ember egyenlő. Sokan nem hiszünk ebben. Ahogy ön sem, hiszen kormánypárti politikusként maga sem gondolhatja komolyan következő mondatait: „Egyenlő a közéletben, és egyenlő a magánlétben. Egyenlő a jogban és kötelességben, a felelősségben és lehetőségben. És ez az egyenlőség nem csak és nem elsősorban jogi, hanem érzelmi kérdés.” Kérdem én öntől, hogy a nemzeti érzelmű és hazafias gondolkodású emberek ebben az országban egyenlők önökkel, a hatalmat kőkeményen üzleti és deviáns neoliberális eszmék mentén gyakorlókkal?! A választ ön is tudja, hiszen részese a gépezetnek, ezért őszintén csak azt felelheti ön is, hogy „nem”.
Én is, és rajtam kívül még igen sokan osztjuk azt a véleményét, és hiszünk abban, hogy szégyenkezve, félve, rettegve nem lehet egyenlőnek lenni. Egyenlőnek büszkén, bátran, hittel és meggyőződéssel lehet lenni-, ahogy ön is fogalmaz, csak megint nem egyre gondolunk. Nekem a tavaly őszi forradalmi megmozdulások jutnak erről az eszembe, amit önök, a tolerancia országos szószólói, szó szerint vérbe fojtottak. Én, és még sok-sok ezren büszkék vagyunk magyarságunkra és arra, hogy ezt kinyilvánítottuk az önök egyre inkább diktatúrára emlékeztető rendszerének ellenében.. Büszkék vagyunk a nemzeti lobogónkra és az Árpád-ház zászlajára, amiket önök annyira gyűlölnek, hogy a rendőreikkel tapostatják.
Én is hiszek Istenben. És hiszek abban, hogy a Teremtő azért alkotott férfit és nőt, hogy azok az isteni parancsra, egymást szeretve utódokat nemzenek, szaporodva és sokasodva, betöltve utódaikkal a Földet. És itt visszautalnék beszédének kezdetére, idézve az ön saját szavait, melyekkel azonnal meg is cáfolja önmagát: „Hiszek az igazságban, és elegem van a hazugságokból. Isten teremtett minket annak, akik vagyunk. Így, mindenfajta szempontból különbözőknek.”
Én is, mi is hiszünk abban, hogy Magyarországnak történelmi lehetősége adódott, de önök ezt csírájában elfojtották és a mai napig azon munkálkodnak, hogy a hazafiak ne érezhessék egyenlőnek magukat a saját hazájukban. Teszik mindezt a legocsmányabb média-agymosáson át a rendőri megveretésig. Mert való igaz, amit ön mondd: van egy másik világ, ahol a magyar szabadság és büszkeség napja véres acsarkodással, erőszakos indulatokkal, rendőri közbelépéssel, politikai tiltással zajlott. Hogy ön miért jött haza Argentínából, és lépett át az üzlet világából a politika világába, arra egyszerű az én magyarázatom: önnek nem volt elég a sok pénz, a még több mellé politikai hatalomra is vágyott, hogy fusztrált lelkének minden nyomorát a nyakunkba zúdítsa, kényszerítse, sőt – népszerűsítse azokat. Valóban: a lehetőséget a történelem adta, és ön tudott élni a lehetőséggel. Mert az azért nem várhatja el tőlem, hogy elhiggyem: ön rossz üzletet kötött, amikor az én legnagyobb személyes bánatomra, visszatért közénk. Közénk, akik korántsem olyan biztosak abban, hogy a „költségvetés, a közigazgatás, a gazdaság nagy dolgai előbb vagy utóbb rendben lesznek.” Ezért a mi hétköznapjaink, a mi érzelmeink, büszkeségünk, elégedettségünk, boldogságunk már most sincs rendben. Boldogságunk, boldogulásunk útjában a magukfajta politikusok állnak.
Önök, és itt nem a homoszexuálisokra gondolok, hiszen a „melegek” által képviselt, finoman szólva is „más” életvitelt csak azért próbálják velünk elfogadtatni, mert a cél a magyarság egészséges erkölcsrendszerének megtörése, ellenállásunk felőrlése. A végcél pedig az, hogy önök egy csendes, még a bégetésről is leszoktatott birkanyáj pásztorai lehessenek. De ki kell ábrándítanom önt, Szetey Gábort, mint homoszexuálist: az önök „életformájának” propagálása is csak eszköz a hatalom kezében, a maguk fene nagy büszkeségét is csak addig erősítik, amíg szükségük van rá.
Nekem, nekünk nem az ön által hőn óhajtott világ kell, ahol a deviánsokkal együtt mulat az agymosott tömeg. Nekünk olyan haza kell, ahol elsősorban a többség, a minden szempontból egészséges magyarság érdekeit tekintik mérvadónak, és nem a faji, vallási, és mindenféle kategóriákba sorolható kisebbségekét.
Távol álljon tőlem az ön megboldogult édesanyját megbántani, de ha az ön édesapja egy férfit szeretett volna, akkor ön a melegfesztivál nyitóünnepségén mondott beszéde sem hangzott volna el. Amivel, azt gondolom és hiszem, jobban jártunk volna. Egyvalamiben azonban egyetértek önnel: mindenkinek joga van ahhoz, hogy szeressen, és hogy viszontszeressék. De ezt nem kell az utcán hirdetni közpénzen is támogatott parádé keretében. Kívánom, hogy ön szeressen és szerelme viszonozza érzelmeit. De ez szigorúan a magánélethez tartozik. Hiszen a szerelem nem közügy. Önök viszont azt csinálnak belőle. Ez az, amit a legteljesebb mértékben elítélek honfitársaim és honfitársnőim nagy részével egyetemben, - és nem az önök szexuális beállítottságát. Elég szenvedést okoz az önöknek, legalább minket kíméljenek meg attól a vidámnak tettetett karneváli felvonulástól, amiről lesír, hogy erőltetett propagandaműsor néhány agyament, magamutogató szerencsétlennel az élen, és sok számító, tenyerüket dörzsölgető politikussal a színfalak mögött.
Nincs mit szégyellnem: magyar vagyok, heteroszexuális apa, csak így egyszerűen, halkan, könnyedén. Igaz, nem vagyok sem üzletember, sem politikus, így nem dúskálok a pénzben, és nem tobzódok a hatalomban. De tudja mit? Inkább vagyok csóró magyar, mint szivárványba öltöztetett európai buzi.
Üdvözlettel egy ellenfél, aki másnak társ, barát, apa.
És magyar.
Mint még sok millióan ebben az országban, akik - remélem - elolvassák ezeket sorokat
|
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
