 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| palkata |
2004.11.03. 02:53 [#22] |
lupi (13)
"valahogy ezeket a játszmákat is meg lehet törni, drukkolok, hogy ki tudj találni vmit;)"
egyre kevésbé hiszek benne, de ha sikerül, bizonnyal én leszek a feminizmus megújítója, a nők nagy összebékítője :)
"az is elQfordulhat, hogy számukra a szoptatásból nem a kirepedezett mellbimbó a fontos... mint ahogy neked a szülésbQl a macera és fájdalom amire elQször asszociálsz... attól hogy mások vagyunk, még lehetne indulat nélkül kommunikálni... kölcsönös elfogadással."
Nem, nem, nekem abszolút nem a fájdalom jut róla eszembe, ez félrértés. Én csak az álszentségüket próbáltam ostorozni. Az én fejemben egészen más a szülés, az anyaság, az apaság - tény, hogy az övéktől eltérő és úgy hiszem, az én változatom jobban közelít a "szentséghez", talán ezért is irritál annyira az ő dumájuk a naaagy anyaságról, amiben soha nem fordulhat elő semmi profán vagy gusztustalan. Szóval az ő szemükben gusztustalan, nem az enyémben, egyszerűen csak az elhallgatás, a hazugság zavar. Na, mindegy: én szívesen elfogadom az ő anyaságfelfogását, ha nem akarja rámtukmálni és nem akar selejtes példánynak látni, ha én nem pont úgy. Úgy érzem az én indulatom ezesetben már csak reakció.
"Kérdésem az, hogy mi benne az ösztönös, amikor mindent tanulni kell: a légzést, a szoptatást, a fürdetést,..stb.?"
Azt hiszem valóban lehetne ösztönös, vagy legalábbis a mostaninál jobban, de már nagyon sokban nem az, sajnos. Amennyire sikerült elnyomorítani ezt az egész születés/szülés dolgot, néha meglepődöm és lenyűgöz, mégis mennyi "ösztönös tudatosság" rejtezik a nőkben. Nem tudom, mert nem értek hozzá, hogy pl. az úgynvezett természeti népeknél meglévő gyakorlat mennyiben "ösztönös" és mennyiben a többi nőtől eltanult, ellesett, továbadott, továbbörökített tudás. Azt se tudom, kutatták- e ezt valaha. Arra gondolok, hogy a természetese módon (értsd nem kórház, nem gátmetszés, stb.) szülő nők valóban maguktól csinálnák jól a dolgukat, vagy esetleg valóban "tanult" tudásról van szó, csak éppen nem ostoba - férfiak által írt - könyvekből tanulták, hanem a nagyanyjuktól, a bábától, az anyjuktól, a többi nőtől. Valóban nem tudom, de szerintem nem lehet és nem is érdemes szétválasztani ezen a ponton.
"Mindha szégyellnék, vagy az anyaságuk tökéletes mivoltát kérdőjelezné meg az, hogy igenis néha kurva szarul érzik magukat, hogy nem éppen így képzelték el."
Ez a kulcs. Ezen a ponton brünnhildével (16) indulatoskodnék együtt :) Ki a franc mondja meg, hogy mi a tökéletes nekünk, ha nem mi magunk?
lulu (18)
Én is megdöbbentem rajta, még írtam is róla ismertetést a Narancsba anno :) Azóta is lobogtatom mindenkinek, aki előjön nekem az anyai ösztönnel. Mondjuk a csecsemőgyilkosságokat is az orruk alá szoktam dörgölni :) Pláne az egyetlen olyan bűncselekmény, amit 99%-ban nők szoktak elkövetni.
muzsa (19) Nem arról van szó, hogy senki nem beszél róla, hanem inkább úgy mondanám, hogy nincs a köztudatban, ahogy sisso szerint sincs. Elhallgatás, az van. Meg a "szenvedés" jól meg nem becsülése, mint annyi más esetben, amit a nők csinálnak. És a hallgatás okozta tudatlanság elég általános lehet, ha pl. az ír kórházi gyakorlatban hozzátartozik a szült nők ellátásához, hogy kétszer kell varrniuk: először a metszés után, másodszor 5-6 nap múlva, amikor kiengedik a kismamát, a férj végre birtokba veszi a hosszú koplalás után és ezzel fölszakítja a varratokat.
Amit dr. Spock (Gábor) állít, az nyilván az egyik legkorrektebb, legvalóságközelibb, legszikárabb és -szenvtelenebb leírás, amit egy 30x éves nőGYÓGYÁSZATi tapasztalattal rendelkező pasi csak leírhat :) Aki úgy beszél a pináról, hogy "ott lenn". Úgy gondolom, ha valaki feladja (vagy eszébe sem jut) a természtesebb szülést választani, annak nyilván a legjobb tanács, hogy "Ne vitatkozz az orvossal vagy a noverekkel. Abszolut vesd magad ala mindennek amit mondanak." Aki meg nem így szeretné, annak valószínűleg a haja égnek áll. Annyit azért tegyünk hozzá, hogy még a nagyhírű doki is csak a baba születéséig ad tanácsokat: méhlepény megszüléséről, felkavart belső szervekről, varratokról, bármiről UTÁNA, egy szóval sem regél. Naná.
|
| |
|
|
| sisso |
2004.11.01. 00:06 [#20] |
én nem azt mondtam, hogy barátnők között nem beszélünk róla, hanem, hogy egyetlen lapban sem olvashatod és egyetlen szülésfelkészítésen sem hallhatod
|
| |
| muzsa |
2004.10.31. 07:45 [#19] |
én nem tudom, miért mondjátok azt, hogy ezekről senki nem beszél. inkább az van, hogy nem figyeltetek oda, vagy nem hittétek el. az én környezetemben, ami semmiben nem különbözik, egy átlagos csaj vagyok átlagos barátnőkkel, gyerekesekkel, gyereknélküliekkel, mindenki, ismétlem, MINDENKI arról beszélt a szülés után, hogy kurva szarul érzi magát, nem tud ülni, pisilni, mintha agyonverték volna, mintha szétszedték volna... stb. sisso, te is részletesen meséltél nekem erről, és nem az első voltál, nem is a második.
amíg nem realizálódik a szülés, addig szerintem szelektív a hallásunk kicsit, aztán meglepődünk, hogy bazeg ezt miért nem mondta senki. |
| | Előzmény: [#15 | mico | 2004.10.30. 19:46] |
|
|
| lulu |
2004.10.31. 00:00 [#18] |
sziasztok,
epp errol a tokeletes-tokeletlen anyasagrol, a tanult v.s. osztonosrol irtam a pszicho forumban.
Mostanaban egyebkent az anyai osztont is megkerdojeleztek egyes kutatok: Elisabeth Badinter francia kulturtortenesz vezeti le, hogy szerinte nincs is anyai oszton. Mindezt a francia kulturtortenetre alapozza: ott a XVII-XIX. sz-ban az volt a jo polgarasszonyok szokasa, hogy a megszuletett gyereket rogton(!) odaadtak egy dajkanak, aki elvitte a falujaba, es ott nevelte kb. 4 eves koraig, es csak akkor vitte vissza a szuloi hazba. Persze ha elve maradt, mert tobb, mint 50%-os volt a csecsemohalandosag. Ez szamomra egyebkent megdobbento volt, amikor olvastam. |
| |
| brünnhilde |
2004.10.30. 21:02 [#17] |
| Ppnt elég baj nekem a saját maximalizmusom. |
| |
| brünnhilde |
2004.10.30. 20:55 [#16] |
Egyáltalán, miért kell mindig tökéletesnek lennünk?
Nekem hányingerem van a hiba nélküli egyéniségemtől. Csupa hazugság az egész. Anyának is tökéletlen lennék, mint ahogy nőnek sem vagyok tökéletes. sőt!
Én azokat a cikkeket és könyveket útálom a legjobban, amiket nők írtak nőknek arról, hogy hogyan legyünk tökéletesek az ágyban, a gyerekágynál, az asztalnál és az íróasztalnál.
A "tökéletes" nők -és sajna az anyák is- menjenek a búsba!
Nekem jogom van tökéletlennek lenni!!
Igenis, másodosztályú nő akarok lenni! Sőt!
NŐ akarok lenni! Néha hisztis, néha megértő, néha indulatos, néha befogadó, néha szexis, néha elutasító, és a fene tudja még milyen! Velem szemben ne támasszank követelményeket, mert az ellen igenis lázadni fogok!
Hagyjanak végre saját magamnak lenni! |
| | Előzmény: [#15 | mico | 2004.10.30. 19:46] |
|
|
| mico |
2004.10.30. 19:46 [#15] |
| Az anyasághoz, meg a szüléshez nekem is lenne egy-két hozzászólásom. Igazad van, arról senki sem beszél, hogy az aranyerem, meg a varratom úgy fáj, hogy létezni alig bírok. A második gyerekem szültem, és arról sem tudtam, hogy a szoptatás általi méhösszehúzódások annyira tudnak fájni, hogy majdnem vetekednek a szülési fájdalommal. Na és nem beszélve arról, hogy eddig mindenkitől azt hallottam, hogy egyből átérezték az anyaság csodálatos és utolérhetetlen pillanatait, amikor a gyermeket a mellükre fektették...hát én az elsőnél semmit nem éreztem, örültem, hogy 14 óra vajúdás után túl vagyok rajta (a másodiknál sem). Persze öröm, meg megkönnyebülés az volt. Az anyaságot is meg kell tanulni...szerintem. Kérdésem az, hogy mi benne az ösztönös, amikor mindent tanulni kell: a légzést, a szoptatást, a fürdetést,..stb.? Egyetlen barátnőm (aki velem egyidőben szült) sem beszél a szülés utáni negatív érzésekről, gondolatokról. Mindha szégyellnék, vagy az anyaságuk tökéletes mivoltát kérdőjelezné meg az, hogy igenis néha kurva szarul érzik magukat, hogy nem éppen így képzelték el. Hogy a gyermekágyi depresszió néha olyan erővel tőr ránk, hogy kibírhatatlan. Miért kellene mindig mosolyogni, és azt bizonyítani, hogy jó anyák vagyunk? |
| |
|
|
| sisso |
2004.10.30. 00:04 [#14] |
hát én csak ilyenekről tudok mesélni a szülésel kapcsolatban (persze azon kívül, hogy örültem meg minden),
amikor felháborodtam a kórházban a mellettem fekvő nőknek, hogy ezeket a szüléssel járó szar dolgokat, hogy pl. nem tudok vécézni egy hétig, miért nem írják meg egyik lapban sem, sőt nem mondják el egyetlen kórházi felkészítésen sem, akkor néztek rám, mint a szentek
én meg bőgtem, hogy biztos csak én vagyok ilyen béna
de hát a tűsarok is azért van, hogy alternatív felkészítéseket is nyomjunk |
| |
|
|
| lupi |
2004.10.29. 15:55 [#13] |
ha lenyomósan adják elQ a nagy szent anya vagyok dumát az szar. viszont amikor egy nQ valóban gyerekre vágyik, akkor megköti magával a belsQ alkukat... hogy igen nekem gyerek kell, akkor is ha fáj, ha "mellékhatások" vannak. kell és kész. vállalja azzal együtt ami ezzel jár. de azt érzékeltetni más csajokkal, akik ebbQl épp nem kérnek, hogy nem okék, és nem teljes nQk, az szimpla köcsögség. valahogy ezeket a játszmákat is meg lehet törni, drukkolok, hogy ki tudj találni vmit;)
ööö... az is elQfordulhat, hogy számukra a szoptatásból nem a kirepedezett mellbimbó a fontos, hanem az anyaság gyönyörqsége... mint ahogy neked a szülésbQl a macera és fájdalom amire elQször asszociálsz... attól hogy mások vagyunk, még lehetne indulat nélkül kommunikálni... kölcsönös elfogadással. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
