 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| "mégmindignő" |
2005.10.16. 17:51 [#63] |
Igaz, nem az én véleményemet kérdezted, de azért kedvem van válaszolni, mert elgondolkoztam a felvetréseiden és most meg tudom fogalmazni a vélményemet...
Az általánosítás egy ravasz csapda, bár én magam is sokszor belesétálok...hozzászoktunk...annak a leplezésére szolgál, amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk százszázalékosan valakivel szemtől szembe kimondani és vállalni a saját véleményünket...az általánosítás, olyan mint az inkognító, vagy az álruha...és persze, hogy vannak mögötte tapasztalatok, saját tapasztalatok is, csak nem élesben megy...
A nő férfi témában szerintem tudományosan és a törvényszerűségek mentén lehet általánosítani és tipizálni, de a gyakorlatban konkrét két élő és megnevezhető személy esetében, a kapcsolatot egy bizonyos szinten rá lehet húzni valamilyen sémára, de két személy belső, intim kapcsolatát, házasságát tekintve nem lehet általánosítani. Nincs két egyforma ember, mindenki egyéniség, nincs két egyforma kapcsolat, mert minden kapcsolat két kölönböző ember szövetsége valamilyen közös dolog mentén, érzelem, érdek, közös gondolatok, érdeklődés, világnézet, vágyak stb. Divatos aztmondani, hogy az egész intézményesített párkapcsolat úgy rossz, ahogy van, szerintem teljesen mindegy, hogy papírral vagy papír nélkül de egy párkapcsolat nem lehet rossz addig míg minden kölcsönös, míg vannak érzelmek és amíg mindkét fél tiszteletben tartja a másik egyéniségét, és a közösön belül az egyén szabadságát. A "szerelem elmúltával", lassan múlik az automatikus tolerancia, kezd fakulni "a mindent imádok benned élmény", ezzel nincs semmi gond, nem lehet 100 évig egyformán lángolni. Szerintem ilyenkor kell figyelni arra, hogy ne akarjam megváltoztatni a saját képemre a másikat, fogadjam el olyannak, amilyen, vagy közelítsek...(ne történjen meg, hogy a későbbi bántalmazott kihúzza a gyufát, de az sem, hogy bántalmazó legyen valaki azzal szemben, akit egyébként szeret...)Ha megmarad vagy kialakul egy egyensúly, akkor nem lehet rossz és elavult a kapcsolat, a rendszer...
Ismerjük a másikat, sőt szeretjük is, azért vagyunk vele, tehát pontosan tudjuk, hol a határ, szbalyozni tudjuk, hogy ne fajuljon a gyufáig egy vita, stb...
Én a párom nézéséből, hangszínéből tudom, hogy valami van benne, feszültség, rosszkedv stb...olyankor nem feszítem a húrt, hallgatok vagy teszek veszek csendesen...nem provokáéok veszekedést...
Ez nem azt jelenti, hgy meghunyászkodtam, megfutamodtam...nem...kivárom a pillanatot, nem kell soká várni és visszacsatolok szépen...tudod, délelőtt amikor...és elmondom a véleményemet szóról szóra, akkor si ha nem egyezik az övével, de már nem vesztünk össze, elkerültem a gyufa szitut...
Persze ehhez kellett már három elrontott házasság, némi tapasztalat...és hogy megtaláltam a foltomat, vagy ha úgy tetszik zsákomat...
Mikor magányos voltam sokszor kérdeztem magamtól, amikor lepusztult embereket, férfit és nőt láttam egyetértésben dülöngélve kukázni, "miért van az, hogy még az ilyennek is van párja?"
Lehet, hogy primitív dolog régi mondásokkal takarózni, de "minden zsák megtalálja a maga foltját" Nos, én úgy látszik megtaláltam. Többször voltam férjnél, többször voltam szerelmes, de sosem voltam ennyire összhangban és harmóniában komoly dolgokban, érzelmekben és a "hülyeségben is", mint a jelenlegi párommal. Megtaláltam, kicsit későn, de talán igazik vagyunk egymásnak. Tudom ez meg szirupos a modern fiatalok szerint, de talán van benne valami a párkapcsolati problémakört tekintve.
Most nem általánosítottam, a saját nevemben beszéltem, az én véleményemet mondtam el.
Engem sokszor ért már az a rosszalló helyreigazítás, hogy saját példát hozok, éppen azért, mert kerülöm az általánosítást és tudom, hogy az átélt példával a valóságról beszélek.
EZ AZ ÉN VÉLEMÉNYEM. |
| | Előzmény: [#59 | Niagara | 2005.10.16. 11:38] |
|
|
| Niagara |
2005.10.16. 15:47 [#62] |
Való igaz, a pofon dühből és tehetetlenségből fakad, és az utóbbi miatt a pofozót is lehet sajnálni.
De a téma érdekessége valójában nem ez, hanem hogy a függő helyzetet miért nem akarja egyik fél sem igazán megszüntetni??? Ugyanis látható, hogy a konflliktus előbb-utóbb eszkalálódik.
Sajnos én nagyon sokat tudnék mesélni, a szüleim a veszekedést szinte profi módon űzték, s ez tartott majd egy évtizedig, beleértve a válást és az utána következő gyermekelhelyezési pereket, amibe engem is belerángattak. A közöttük kialakuló konfliktus az utolsó években presztízsharccá degradálódott, csak a győzelem volt a fontos, semmi más. Hát ez az, aminek semmi értelme, aminél az egyedül élés is jobb. |
| |
|
|
| Háber |
2005.10.16. 15:08 [#60] |
megütni valakit az esetek 99 százalékában nem szabad döntés eredménye -- kevés kényszeresebb cselekvés van, mint dühből bántalmazni
higgadt fejjel, "pedagógiából" bántalmazni persze más eset, ott valóban felmerül a szabadság fantomja, azonban olyankor --egy füst alatt-- nyomban felmerül egy másik súlyos fantom is: a gonoszságé
bántva lenni nem kétoldalú ügylet, való igaz, de az, hogy a valaki benne marad a helyzetben, ahol bántották és minden valószínűség szerint fogják is, az már nagyon is, szinte piaci alapúan 'kettőn áll a vásár'-helyzet... |
| |
|
|
| Niagara |
2005.10.16. 11:38 [#59] |
Természetesen az ember magából indul ki - elsősorban. Amikor viszont általánosít, mint ahogy azt én ténylegesen tettem, akkor azt egy csomó élmény, tapasztalat birtokában teszi, mert úgy gondolja, hogy megteheti. Az ember élete során találkozik esetekkel, amelyek hogyha kezdenek hasonlóságot mutatni, az ember tipizálni kezd, és azt mondja, hogy ez egy jellemző dolog. Persze vannak más esetek és megoldások is, de azok már nem mutatnak közös jegyeket.
Általánosítás vagy inkább tipizálás nélkül nem tudnánk eligazodni, nem tudnánk törvényszerűségeket alkotni stb.
Lehet-e általánosítani ebben a nő&férfi témában? - valószínűleg ez a kérdésed lényege.
Bizony lehet, legalábbis szerintem. Ahogy az "eseteket" hallom, szinte mindegyiket be lehetne sorolni a), b), c) stb. típusba. Sajnos ez társadalmi ügy, pont ezért. Tehát nem az emberekkel - egyedileg! - vannak problémák, hanem az egész intézményesített párkapcsolat úgy rossz, ahogy van. (Pl. a 25 éves érettségi találkozómon csak ketten voltunk, akik első házasságunkban maradtunk, a többiek már másodikat, sőt a harmadikat taposták. Ez engem megdöbbentett, ugyanis ez egy tipikusan "polgári", tehát kissé konzervatív társaság.)
Egyébként neked erről mi a véleményed? Nem így van? Mások a tapasztalataid?
Vajon mi az, ami miatt "kihúzza a gyufát" a nő? Semmi? Jön az agresszív pasas, genetikailag kódoltan, és leken egy fülest a gyenge nőnek? :-)
|
| | Előzmény: [#57 | BaBe | 2005.10.15. 22:51] |
|
|
| polaris |
2005.10.15. 23:36 [#58] |
mivel általában Mo.-on kívül élek, erösebben hat rám az élet, ha ott vagyok: úgy vettem észre én is, hogy óriási a gyanakvás, az általános bizalomhiány ... többnyire a legártatlanabb szitukban is. azt érzem, sose hiszik, amit mondok... 666 féle igazolás kell egy egyszerü bankkölcsönhöz is, stb. vagy pl. nem vehetek mobilt!!! mert nem ott lakom.
ezek a napi apró szúrások nagyon megnehezíthetik a mindennapokat, meg persze az emberi kapcsolatokat is
(ugyanakkor gyakran váratlanul kapok jót, emberit is) |
| | Előzmény: [#56 | Niagara | 2005.10.15. 22:25] |
|
|
| BaBe |
2005.10.15. 22:51 [#57] |
Niagara, az utolsó bekezdésedet szerintem olvasd el mégegyszer - tele van álatalánosítással. Erre gondolok:
"Érzésem szerint az alapkonfliktus az, amit általánosítani lehet, a következő: A férfi "megszerez" egy nőt , akkor titokban azt várja, hogy az csak az övé maradjon, pl. csak neki öltözzön és mutassa magát, másoknak nem. Elég egy pillantás egy másik pasasra, a férj azonnal ugrik... A nő - alaptermészeténél fogva - szeret tetszeni MINDENKINEK.
A többi csak következmény."
Azt hiszem, egyszerűen magadból indultál ki. |
| | Előzmény: [#56 | Niagara | 2005.10.15. 22:25] |
|
|
| Niagara |
2005.10.15. 22:25 [#56] |
Ehhez a női&férfi témához csak annyit tennék hozzá, amit egy rádióműsorban hallottam, miszerint mi, magyarok tele vagyunk - a lelkünk mélyén - valamiféle egymás iránti bizalmatlansággal, gyűlölettel. És persze irigységgel.
Sajnos, ebben van valami. Ebből következően a házasság vagy párkapcsolat is elsősorban bizalomnövelő intézkedésekben kell, hogy megnyilvánuljon. Gondolom, akkor kezd elromolni a kapcsolat, amikor a másikba vetett bizalom megrendül. És innentől fogva beindul a tüskésedési majd a bosszúállási folyamat, amit mindkét fél jogosnak tart az ő részéről.
Érzésem szerint az alapkonfliktus az, amit általánosítani lehet, a következő:
A férfi "megszerez" egy nőt , akkor titokban azt várja, hogy az csak az övé maradjon, pl. csak neki öltözzön és mutassa magát, másoknak nem. Elég egy pillantás egy másik pasasra, a férj azonnal ugrik... A nő - alaptermészeténél fogva - szeret tetszeni MINDENKINEK.
A többi csak következmény. |
| |
|
|
| polaris |
2005.10.15. 17:24 [#55] |
ha megtörtént a dolog, pláne sokszor... kevés esélye van a családsegítönek... s közben rettegjen acsalád?
vannak Mo.-on e témában kézikönyvek? amelyek az érintetteknek megtanítja a felismeréset, a cselkvést?...
sztem ezt is a suliban kellene kezdeni! - itt az általános isk. középsö tagozatától fölfelé be van építve egy ilye tárgy a tantervebe (életvezetés címen szex, együttélés, család, háztartás megszerezése, stb. s emellett a nemek közti egyenlöség s környéke is) |
| | Előzmény: [#53 | "mégmindignő" | 2005.10.15. 15:48] |
|
|
| LilyW |
2005.10.15. 17:16 [#54] |
| igen: kevesen ismerik fel a jeleket, amik arra utalhatnak, hogy bántalmazott válhat belőlük. amit petrétei mond, annak a megelőzésben van a helye. még azelőtt, hogy a párválasztás megtörténik. beszélni, beszélni ezekről a jelekről is, már a suliban .. jó lenne, ha az ún osztályfőnöki órák, vagy a mentálhigiénés foglalkozások erre is kiterjednének, vagy egyáltalán lennének ..és akkor talán egyszercsak megszakadna ez az _egész_, amint már szó esett róla az előzőekben is. |
| | Előzmény: [#53 | "mégmindignő" | 2005.10.15. 15:48] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
