 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Wacak |
2006.11.02. 15:12 [#403] |
A legjobb példa erre, a szülési szabadságot meg akarják vonni a nőktől és helyette az apának kellene otthon maradni.
Már beletörődtem, hogy léteznek lelketlen karrierista nők, persze szuper egzisztenciával(Hoppá, kiről van szó!), de azt nem értem ezeknek minek kell gyerek? Eladják?
Nők akarnak tűzoltók lenni! Mégis mi a francért?
Mindenkinek megvan a helye ezen a világon nem kel lázadozni, mindenki csinálja csak a maga dolgát. |
| | Előzmény: [#401 | juzsika | 2006.11.02. 15:03] |
|
|
| Wacak |
2006.11.02. 15:08 [#402] |
Radikális? Feminista?:
Hogyan tettük el láb alól családtagjainkat?
2006. november 02. 13:23
Emléktöredékekből bontakozik ki az arzénes gyilkosságok története. A tiszazugi asszonyok légypapírból áztatott méreggel ölték meg férjeiket, apósukat, gyereküket. Az esetet feldolgozó dokumentumfilm látható lesz a Verzió fesztiválon.
A 20. század elején történt gyilkosságok ugyan már több irodalmi műben, filmben, hangjátékban megjelentek – utoljára a Magyar Rádió Táncol a halál című hangjátékában - , az események külföldön talán mégis ismertebbek voltak, mint idehaza. Olyannyira, hogy a filmről író Urbanlegends.hu weboldal szerint több olvasójuk is érdeklődött afelől: valós történésekről van szó, vagy csupán egy legendáról.
Az 1920-as években helybeli asszonyok – élükön a település bábájával - férfiak tucatjait tették el láb alól úgy, hogy arzént kevertek ételükbe, italukba. A mérgezéses gyilkosságok csaknem két évtizeden át tartottak, és a film szerint 162 áldozatot szedtek. A megmérgezettek többnyire háborúból hazatért, feleségeikkel kegyetlenül bánó férjek voltak, néha azonban beteg emberek, megunt szeretők vagy gyerekek. S bár a légyfogó ilyetén használata az országban máshol is bevett gyakorlat volt, mégis Nagyrév és a környező települések híresültek el e gyilkosságokról.
2005-ben egy holland-skót-magyar, Astrid Bussink által rendezett dokumentumfilm elevenítette fel a történetet – ez az alkotás látható most november 8. és 12. között a Verzió fesztiválon. A filmben megszólal többek között a 93 éves Rózsika néni, akinek a spejzében felakasztotta magát a rendőrség által keresett egyik elkövető, szót kap egy idős házaspár, melynek nőtagja nevetve idézi fel, hogy több mint ötven éve csak azért vette el őt férje, mert értett a hálóhoz és a ladikhoz, és hangot adnak jogaiknak korunk helybéli - jógázó és táncházba járó - asszonyai is, akik ugyan más eszközökkel, de ma is nap mint nap harcot vívnak őket néha használati tárgyként kezelő férjeikkel. Ha pedig e háborút elvesztik, elválnak. Mérgezés helyett.
|
| |
|
|
| Wacak |
2006.11.02. 14:57 [#399] |
Én meg már azt hittem, hogy a feminista nők karhatalommal kikényszerített előjogokat akarnak (tudod, meghatározott kvóták, stb.)
Én a nőt embernek tartom. De hidd el, nagyon nem vagyok feminista.
Én inkább úgyfogalmaznék, a feminizmus az a radikális eszme, mely szerint a nő is lehet férfi. Márpedig állva mi pisilünk!!! |
| | Előzmény: [#398 | cibere | 2006.11.02. 14:50] |
| cibere |
2006.11.02. 14:50 [#398] |
"A feminizmus az a radikális eszme, mely szerint a nő is ember" - Cheris Krameraeis
ay en radikalzimusom ennyi
|
| |
|
|
| juzsika |
2006.11.02. 14:35 [#397] |
Szia, persze hogy nem értelek félre, én csak azért jelentettem ezt ki, mert én pontosan radikális feministáktól hallottam ezt a megfogalmazást. Talán nem is lehet eldönteni, hogy honnan indult ez a dolog, de mint rosszindulatú általánosítást elvethetjük. Ez persze a barátnődet sajnos nem vigasztalja, és ez sem, hogy nem mindenki ilyen. De nem értem, hogy miért kell radikálisnak lenni ahhoz, hogy tájékoztassuk az embereket a jogaikról. Mondom, a radikalizmustól azért félek, mert túlságosan egysíkúnak látom.
Azzal sajnos nem vagy egyedül, hogy kinek mi a véleménye (és ennek hangot is ad) a ruhádról, stílusodról, smink-vagy-nem-sminkedről, testméreteidről, hajszínedről és még annyi mindenről. Persze ez nem vigasztal téged. Nekem erre az a reakció, hogy minden egyes alkalommal el szoktam mondani, hogy senkinek semmi köze hozzá, felnőtt nő vagyok blábláblá. Az ismerőseim egy része már leszokott róla.
Amit a diszkriminációról írsz, hogy elvenni a hatalom egy részét és odaadni a másiknak (nagyobbtól kisebbnek), ez rendben volna. Csakhogy hogy oldod meg, hogy az "átadás" alatt ne történjen semmilyen negatív diszkrimináció? Visszatérve a munkahelyekhez: jogos-e egy nőt (férfit, romát stb.) előnyben részesíteni munkahelyi felvételnél, csak azért, mert a cégnél százalék van megállapítva?
Azt hiszem, hogy addig, amíg a "feminista" szitokszó lesz, nem igazán van esély a támogatottság megváltoztatására. De annak bebizonyítása, hogy ez nem egy férfigyűlölő banda, akik bosszút akarnak állni egy csomó mindenért, hát ez szerintem a feministákon múlik. |
| | Előzmény: [#396 | Slithey | 2006.11.02. 13:36] |
|
|
| Slithey |
2006.11.02. 13:36 [#396] |
A csbe történet nem arról szól, hogy "minden férfi erőszakos disznó". Mellesleg (és ezzel most nem téged, illetve a megfogalmazásodat akarom cikizni, félre ne értsd) ez a kitétel jellegzetesen olyan megfogalmazás, amit vitában az ellenfél fogalmaz meg, sarkítva és eltúlozva, és végtelenül primitíven leegyszerűsítve, hogy lejárassa az eredeti gondolatot, ami nem is ez. Azért hangsúlyoznám, hogy nem téged cikizlek ezzel, mert túl sokszor hallottam (olvastam) én ezt másoktól, szó szerint ugyanígy megfogalmazva (ezért nem is tekintem tőled eredő gondolatnak). A barátnőm történetében sem az volt a legdurvább, ami megesett vele (bár iszonyú durva volt az is, elhiheted). Hanem az, hogy az elkövető megtehette, és semmi és senki nem szankcionálta. Mikor barátnőmnek sikerült elválnia, és magánvállalkozásban önállósodnia, a panel garázs üzlethelyiségébe a volt férje még többször simán bement, és laposra verhette. Mindazonáltal attól tartok, abban a helyzetben nem igazán vigasztalta (volna) őt az a tudat, hogy nem mindenki ilyen, mint az, aki őt éppen eltángálta.
A jogokat akkor lehet érvényesíteni, ha a sérelmeket elszenvedetteknek tudomásuk van arról, hogy nekik egyáltalán vannak jogaik, és hogy pontosan mifélék. A radikalizmus szerintem például a tájékoztatást is magában foglalja, aminek az a fő tartalma, hogy nem kell tűrniük.
Tudod, én is embernek és egyenlőnek tartom (és tartottam mindig is magamat). Csak az a probléma, hogy valahányszor kiléptem a lakásból, a külvilág (az emberek elsöprő többsége) mindig azt jelezte vissza, hogy én elsősorban nő vagyok, ami nálam kb. a huszon-harmincvalahanyadik szempont az énképemben. Ezenkívül azt is tudomásomra hozták, hogy pontosan milyen viselkedésbeli és külsőmön történő változtatásokat kellene eszközölnöm magamon őszerintük, amin csak ámuldoztam (és ámuldozom azóta is, bár most már azon, hogy mégis mit képzelnek, kik ők, hogy vadidegenként elvárásokat támasztanak velem szemben). Úgyhogy a szép elmélet szerintem nem azt mutatja, mint a csúnya gyakorlati valóság.
A pozitív-negatív diszkriminációról annyit, hogy egyenlőség akkor lesz, ha a nagyobb hatalmútól elvesznek, és a kisebb hatalmúnak adják, hogy kiegyenlítsék a viszonyokat.
Nem a feminizmussal van a baj, amiért a támogatottsága szinte a nullával egyenlő ebben az országban. Ezért light verzió létrehozása sem szükséges. |
| | Előzmény: [#395 | juzsika | 2006.11.02. 13:14] |
|
|
| juzsika |
2006.11.02. 13:14 [#395] |
Slithey, írtam, hogy nem arra gondolok, hogy nincsenek ilyen esetek. Csak annyi a bajom, hogy ne okoljuk mindenért a patriarchális társadalmat, hiszen egy ideje (legalább elvben) nekünk is ugyanolyan jogaink vannak. Nem állítom, hogy a családon belüli erőszak elsősorban nem nőket érint, de ez alapján nem vonnám le azt a következtetést, hogy minden férfi erőszakos disznó. Érintettként nyilván más, ebbe nem mennék bele, hiszen nem éltem meg (szerencsére). De arra kell törekedni, hogy a családi erőszakot elszenvedetteknek is meg lehessen mutatni, hogy nem mindenki ilyen. Számomra ugyanolyan fontos egy felesége által megvert férfi esete is (még ha ritkább is), mert elsősorban emberek vagyunk, ugyanolyan jogokkal, és nem kívánok egyenlőbb lenni másoknál.
Nem tudom, hogy a Tűsaroknak mekkora az olvasótábora, de gyanítom, hogy (sajnos) kisebb, mint a nőklapjáé, tináé stb. A jogérvényesítés volna nagyon fontos, de nem hiszem, hogy radikalizmussal elérhető. Itt elsősorban a pozitív diszkriminációra gondolok, mint nagyon szép gondolatra, csak éppen nem tudom elfogadni. Mert azzal, hogy valakit pozitívan diszkriminálsz, szükségszerűen valakit negatívan fogsz diszkriminálni. Ami ugye nem feltétlenül vet jó fényt a feminizmusra, tehát támogatói sem lesznek túlságosan sokan. |
| | Előzmény: [#393 | Slithey | 2006.11.02. 12:50] |
|
|
| Wacak |
2006.11.02. 13:08 [#394] |
Hú, azt nagyon szívesen kikompenzálnám egy radikális antifeminizmussal. Mert szerintem sose volt még nagyobb szükség jó kis radikális anti-feminista fellépésre ebben az országban, mint pont manapság.
|
| | Előzmény: [#393 | Slithey | 2006.11.02. 12:50] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
