 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| juzsika |
2008.06.23. 13:13 [#141] |
| Minket mindig azzal riogattak, hogy nagymamám nem éli túl, ha összeköltözünk; megtudja, hogy kiléptem az egyházból stb. Aztán kiderült (amit eddig is tudtam), hogy nagymamám karakán fehérnép, és egyáltalán nem hal bele abba, hogy az unokája boldog így. :) |
| | Előzmény: [#140 | perix | 2008.06.23. 12:59] |
|
|
| perix |
2008.06.23. 12:59 [#140] |
Wow, juzsika, nagyon tetszik, hogy ellenálltál a szülői nyomásnak, és kiderült mennyire fontosak nekik a külsőségek. Ismerek ilyen történetet (szintén lelkész szülők) és nagyon erős ellenzés volt, majd eltelt pár év (a polgári esküvő óta) és a szülők most már megenyhültek, valahogy rájöttek, hogy fontosabb a gyermek boldogsága. De nagy csatározások voltak, sok sírással. (Most generálódik az újabb probléma, hogy az unoka meg legye-e keresztelve...)
Nekem szintén az egyik nagymamám amolyan bigott katolikus, mi meg keresztények sem vagyunk, ebből volt is sok konfliktus. És nekünk gyerekünk is lett vadházasság alatt, és eléggé tartottam a találkozástól melyen bejelentjük az örömhírt, de csodák csodája nagy örömmel fogadta, és már viccelődött azon hogy a Jóskáék is csak a harmadik gyerek után házasodtak össze. (Amit mi is tervezünk, de csak majd ha úgy állnak a csillagok... :-)) |
| | Előzmény: [#139 | juzsika | 2008.06.23. 12:13] |
|
|
| juzsika |
2008.06.23. 12:13 [#139] |
| Ez általában működik is, de van egy-két családtagom, akik azért időnként berzenkednek az életem ellen. Azokat néha kiosztom/türelmesen elmagyarázom (a megszólítási stílusukhoz alkalmazkodva). A nővéremmel viszont nagyon jól kijövünk. Érdekes módon a nagyon konzervatív nagymamám soha nem rótta fel a választásaimat. Sőt, annak idején ő kérdezte meg, hogy ugye védekezünk. |
| | Előzmény: [#138 | almonda | 2008.06.23. 11:47] |
|
|
| juzsika |
2008.06.23. 11:13 [#137] |
| Hát volt már néhány csatám, és ezek csak megerősítettek az elhatározásomban. Elég korán kellett önállósodnom és saját döntéseket hoznom, és most már késő van ahhoz, hogy más ebbe beleszóljon. Fájdalmas volt ezt a szüleimnek megtanulni, de ez van. Már látom előre, hogy most, hogy hazamegyek, megint előkerül a téma (gyerekvállalással tarkítva), de most ott tartok, hogy meg fogom mondani, hogy bármennyire is szeretem őket, erről a kérdésről csak egy embert hallgatok meg, és ez a párom. És mivel egyikünk sem akar sem házasságot, sem gyereket, akkor nem is lesz. |
| | Előzmény: [#135 | almonda | 2008.06.23. 11:07] |
| juzsika |
2008.06.23. 11:08 [#136] |
| Igen, erre a mélyen gyökerezésre mondom, hogy szokás. És úgy gondolom, hogy ha valaki alapvetően nem gondolja komolyan, akkor ne csinálja. Krisnás sem lehet úgy valaki, hogy bejelenti, hogy oké, de azért húst is szeretnék enni. |
| |
| almonda |
2008.06.23. 11:07 [#135] |
| Nagyon hihetsz magadban es van is bátorságod, hogy ezt képviseld - s hogy a 'sarkadra állj' ... maradj is ott! :) Mindez azért is értékes, mert a környezeti hatás óriási. Sztem, elöbb-itóbb beadják a derekukat... |
| | Előzmény: [#133 | juzsika | 2008.06.23. 11:01] |
|
|
| juzsika |
2008.06.23. 11:01 [#133] |
Saját élmény következik. Rengeteg az élő lelkész a családomban (6 darab), plusz ősök végeláthatatlan sora, különböző egyházi funkciókban. Ehhez képest én kiléptem az egyházból, mert nem éreztem azt, hogy őszintén tudnék hinni. A képmutatás pedig nem a kenyerem. Próbáltam egy ideig hinni, de nem ment. Bejelentettem otthon, hogy ez nem fog menni (apám is lelkész). Első törés.
Aztán összeköltöztünk a kedvessel, házasság nélkül. Második törés. Eljegyeztük egymást, de nem volt ott a család (ez konkrétan apám hibája volt). Harmadik törés. Múlt nyáron elkezdtek megint kapacitálni, hogy de esküvő, mert az úgy illik. És hát templomi is, hogy is képzelem, hogy nem. Mert ha nem tartok templomi esküvőt, akkor ők (szüleim) nem is jönnek. Negyedik törés.
Számomra az volt a megdöbbentő, hogy a szüleim (akikről nem gondoltam volna) mennyire adnak a látszatra. Mert az hogy néz ki, hogy én vadházasságban élek, és hogy apámra ez milyen rossz fényt vet. Nos, mára már eljutottam odáig, hogy magasról teszek rá, hogy kinek mi a baja. Mi így élünk, nekünk így jó. Ha valakinek nem tetszik, hát ez van, a saját életében csinálhatja másként.
Én már csak azért sem mennék bele egy egyháziba, mert hét év együttélés után azért elég viccesen hatnék fehér ruhában... :D
És úgy gondolom, hogy ha nem hiszek ebben őszintén, akkor nem fogom a másikat (aki komolyan gondolja) gyakorlatilag megcsúfolni azzal, hogy bohóckodok a templomban, miközben azt hazudom, hogy "esküszöm az egy élő Istenre" (akinek a létéről vagy nemlétéről nem vagyok meggyőződve). A templomi esküvő nem kötelező. Oda tényleg csak annak kellene mennie, aki tényleg komolyan gondolja.
Másrészt meg az egyházi szertartás még elég mélyen bele van ivódva az emberekbe, hogy az "az igazi". És persze szokás is. |
| | Előzmény: [#132 | almonda | 2008.06.23. 10:43] |
|
|
| almonda |
2008.06.23. 10:43 [#132] |
gyerekek, (általában) miért akarnak/mennek bele egy csomóan az egyházi szertartásba, ha nem hisznek benne?
csak a külsöségek miatt? Micsoda képmutatás! mert elvárják? Hmm, 'jó kis start' a közös élethez... :( |
| |
| juzsika |
2008.06.23. 10:23 [#131] |
ButaTyuk, a térdhajtással külsőleg jelzed, hogy tiszteled Istent. Meg az oltáriszentségeket.
A válaszok stílusa pedig még csak véletlenül sem igazodott a kérdés stílusához. Ha igazodott volna, akkor wacak-féle válaszokat kaptál volna mindenkitől. Miért is kellene toleránsnak lenni, ha te maximálisan intoleráns vagy? |
| | Előzmény: [#128 | ButaTyuk | 2008.06.23. 02:58] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
